Hunter
Viszlát mosógép, viszlát tisztítószerek!
Amerikai és ausztrál kutatók öntisztító bevonatokat fejlesztettek ki, amiket szinte mindenen alkalmazhatunk, a textíliáktól a gépkocsik szélvédőjéig bezáróan.
A kényelem mellett a nanotechnikával elért új anyagok csökkenthetik a környezetre káros tisztítószerek használatát, miközben elpusztítják a káros baktériumokat. Három csapat egymástól függetlenül dolgozta ki az öntisztító anyagokat. Walid Daoud, az ausztrál Monash Egyetem tudósa szerint az öntisztító tulajdonság nemsokára teljesen természetes lesz a textileknél. Csapatával selymet és gyapjút vontak be anatáz titán-dioxiddal, ami pigmentként már ma is széles körben jelen van különböző termékekben.
Az ausztrálok a reklámok jól ismert vörösbor tesztjének vetettek alá kezelt és nem kezelt anyagokat, majd napfénynek tették ki őket. 20 óra elmúltával a vörösbor foltok szinte teljesen eltűntek a nanotechnikával kezelt anyagokról, míg a nem kezelt anyagokon - ahogy azt várni lehetett - gyakorlatilag teljesen változatlanul éktelenkedtek. A napfény a bevonattal reakcióba lépve szobahőmérsékleten szétbontja a szerves molekulákat, melyek megfestik az anyagot, széndioxiddá és vízzé alakítva azokat.
Az ausztrálok már fel is vették a kapcsolatot egy jó nevű ruhagyárral, hogy elvégezzék a szükséges gyártási teszteket, így hamarosan akár a piacon is megjelenhet az új termék, fejtegette optimistán Wing Sze az ausztrál csapat tagja, hozzátéve, hogy az anyagok nem jelentenek veszélyt a környezetre és viselőjükre, miközben megtartják a selyem és a gyapjú kinézetét és érzetét.
Az Egyesült Államokból Indiana és Wisconsin állam egyetemei készítették el saját öntisztító anyagaikat. Wisconsin kutatói más területekben gondolkoznak, ők a házak homlokzatait, az ablakokat, a gépkocsik szélvédőit és egyéb hasonló felületeket céloztak meg anyagukkal. "Rengeteg dolgon alkalmazható: szélvédőn, ablakokon, repülőgép szárnyakon" - sorolta a kutatást vezető Tom Krupenkin, a Wisconsin Egyetem professzora, aki munkatársaival úgynevezett "nanoszögekből" készítette el öntisztító bevonatát.
A különös elnevezés abból adódik, hogy az anyag mikroszkóp alatt egy félig beütött szögekből összekalapált réteghez hasonlít leginkább. A nanoszögek azért maradnak tiszták és szárazak, mert a felületi feszültség által összetartott vízmolekulák nem tudnak közéjük csúszni. Az anyag nem csak a vizet tartja távol, de lepergeti az olajat, az oldószereket és más szénhidrogéneket is, így egy kisebb zápor, vagy egy darab rongy azonnal eltávolítja a szennyeződéseket a nanoszögekkel ellátott felületről. Erre a megoldásra azonban még várnunk kell, mivel Krupenkin szerint az eljárás igen kényes, és nem szeretnék elkapkodni a piacra dobását.
Jeffrey Youngblood, a Purdue Egyetem anyagtudósa, aki többek közt egy párásodás ellen védő bevonaton, valamint egy, a tartályhajókból szivárgó olajat könnyen és biztonságosan "felitató" eszközön dolgozik, úgy véli az öntisztító anyagok hamarosan mindenhol teret fognak nyerni. "Már most megjelentek az első öntisztító technikák, az elkövetkező tíz év hatalmas terjeszkedést ígér" - összegzett Youngblood.
A kényelem mellett a nanotechnikával elért új anyagok csökkenthetik a környezetre káros tisztítószerek használatát, miközben elpusztítják a káros baktériumokat. Három csapat egymástól függetlenül dolgozta ki az öntisztító anyagokat. Walid Daoud, az ausztrál Monash Egyetem tudósa szerint az öntisztító tulajdonság nemsokára teljesen természetes lesz a textileknél. Csapatával selymet és gyapjút vontak be anatáz titán-dioxiddal, ami pigmentként már ma is széles körben jelen van különböző termékekben.
Az ausztrálok a reklámok jól ismert vörösbor tesztjének vetettek alá kezelt és nem kezelt anyagokat, majd napfénynek tették ki őket. 20 óra elmúltával a vörösbor foltok szinte teljesen eltűntek a nanotechnikával kezelt anyagokról, míg a nem kezelt anyagokon - ahogy azt várni lehetett - gyakorlatilag teljesen változatlanul éktelenkedtek. A napfény a bevonattal reakcióba lépve szobahőmérsékleten szétbontja a szerves molekulákat, melyek megfestik az anyagot, széndioxiddá és vízzé alakítva azokat.
Az ausztrálok már fel is vették a kapcsolatot egy jó nevű ruhagyárral, hogy elvégezzék a szükséges gyártási teszteket, így hamarosan akár a piacon is megjelenhet az új termék, fejtegette optimistán Wing Sze az ausztrál csapat tagja, hozzátéve, hogy az anyagok nem jelentenek veszélyt a környezetre és viselőjükre, miközben megtartják a selyem és a gyapjú kinézetét és érzetét.
Az Egyesült Államokból Indiana és Wisconsin állam egyetemei készítették el saját öntisztító anyagaikat. Wisconsin kutatói más területekben gondolkoznak, ők a házak homlokzatait, az ablakokat, a gépkocsik szélvédőit és egyéb hasonló felületeket céloztak meg anyagukkal. "Rengeteg dolgon alkalmazható: szélvédőn, ablakokon, repülőgép szárnyakon" - sorolta a kutatást vezető Tom Krupenkin, a Wisconsin Egyetem professzora, aki munkatársaival úgynevezett "nanoszögekből" készítette el öntisztító bevonatát.
A különös elnevezés abból adódik, hogy az anyag mikroszkóp alatt egy félig beütött szögekből összekalapált réteghez hasonlít leginkább. A nanoszögek azért maradnak tiszták és szárazak, mert a felületi feszültség által összetartott vízmolekulák nem tudnak közéjük csúszni. Az anyag nem csak a vizet tartja távol, de lepergeti az olajat, az oldószereket és más szénhidrogéneket is, így egy kisebb zápor, vagy egy darab rongy azonnal eltávolítja a szennyeződéseket a nanoszögekkel ellátott felületről. Erre a megoldásra azonban még várnunk kell, mivel Krupenkin szerint az eljárás igen kényes, és nem szeretnék elkapkodni a piacra dobását.
Jeffrey Youngblood, a Purdue Egyetem anyagtudósa, aki többek közt egy párásodás ellen védő bevonaton, valamint egy, a tartályhajókból szivárgó olajat könnyen és biztonságosan "felitató" eszközön dolgozik, úgy véli az öntisztító anyagok hamarosan mindenhol teret fognak nyerni. "Már most megjelentek az első öntisztító technikák, az elkövetkező tíz év hatalmas terjeszkedést ígér" - összegzett Youngblood.