Hunter
Elkészült a 118. elem
Hét éven belül másodszor jelentették be a legnehezebb kémiai elem elkészültét, tudósít a Nature magazin.
Korábban, 1999-ben a Berkeley Egyetemen dolgozó orosz fizikus, Viktor Ninov állította hogy sikerült megalkotnia a 118. elemet, azonban eredményeit két év múlva az adatok meghamisításának vádjával kénytelen volt visszavonni. A most bejelentett elem - ami jelenleg az ununoctium nevet viseli - egy orosz-amerikai kutatócsoport munkáját dicséri, akik a Physical Review C szakfolyóiratban publikálták eredményeiket.
Az orosz Dubnában működő Atomkutatási Intézet és a kaliforniai Lawrence Livermore Nemzeti Laboratórium kutatói kürium-245 és kalifornium-249 izotópokat bombáztak egy kalcium-48 sugárral, egészen addig míg atomjaik össze nem olvadtak. Az eredmény a 118. elem, melyet nem lesz könnyű reprodukálni, mivel a nehéz elemek - különösen a radioaktív kalifornium - kezelésére csak néhány laboratórium képes a dubnain kívül. Éppen ezért nem egyértelmű az ununoctium megszületése, mivel még egyetlen másik laboratórium sem tudta megerősíteni a Jurij Oganesszian és Ken Moody vezette csapat eredményét, bár Moody állítja, hogy eredményeik alapos ellenőrzésen estek át.
A sugár és a célpont nagy erővel ütköztek, hatalmas gerjesztési energiát hozva létre az atommagokban. Ennek köszönhetően az atomok összeolvadnak ugyan, viszont jelentősen csökken az esélye a túlélésüknek. Ninov kísérletében például az atomok alacsonyabb gerjesztési állapotba kerültek, azaz kisebb volt az esélyük az összeolvadásra, viszont nagyobb a fennmaradásra, eredményeit azonban soha nem sikerült megismételni az általa leírt technikával. A dubnai kísérlet ellenőrzése még messze jár attól, hogy bármi biztosat ki lehessen jelenteni, egyelőre csak állítások vannak, így a 118. elem csak akkor kerülhet be a periódusos rendszerbe, ha azt sikerül más intézeteknek is előállítani.
Az orosz-amerikai csapat mindenesetre alapos munkát végzett ami a bizonyítást illeti. A kutatók a 118. elem három lehetséges bomlási módját is megvizsgálták, külön-külön tanulmányozva a várt bomlási melléktermékeket, a 116., 114. és 112. elemek adott izotópjait. Elméleti kutatásukat ezután összevetették az általuk 118-nak tekintett elem bomlásának elemzésével, melyek bizonyították az ununoctium létét. A labda tehát immár az elméleti tudósok kezében van.
A 118. elem segíthet a jó ideje feltételezett "stabilitás szigetének", egy feltételezett, ám soha nem látott nehéz és szokatlanul stabil elemcsoportnak a megismerésében. Emellett betekintést nyújthatna a nehéz elemek kémiájába is, bár annak fényében, hogy több mint 1000 óra kísérletezéssel mindössze három ununoctium atomot sikerült létrehozni melyek csupán 0,9 milliszekundumig maradtak fenn, úgy tűnik erre még várni kell.
Korábban, 1999-ben a Berkeley Egyetemen dolgozó orosz fizikus, Viktor Ninov állította hogy sikerült megalkotnia a 118. elemet, azonban eredményeit két év múlva az adatok meghamisításának vádjával kénytelen volt visszavonni. A most bejelentett elem - ami jelenleg az ununoctium nevet viseli - egy orosz-amerikai kutatócsoport munkáját dicséri, akik a Physical Review C szakfolyóiratban publikálták eredményeiket.
Az orosz Dubnában működő Atomkutatási Intézet és a kaliforniai Lawrence Livermore Nemzeti Laboratórium kutatói kürium-245 és kalifornium-249 izotópokat bombáztak egy kalcium-48 sugárral, egészen addig míg atomjaik össze nem olvadtak. Az eredmény a 118. elem, melyet nem lesz könnyű reprodukálni, mivel a nehéz elemek - különösen a radioaktív kalifornium - kezelésére csak néhány laboratórium képes a dubnain kívül. Éppen ezért nem egyértelmű az ununoctium megszületése, mivel még egyetlen másik laboratórium sem tudta megerősíteni a Jurij Oganesszian és Ken Moody vezette csapat eredményét, bár Moody állítja, hogy eredményeik alapos ellenőrzésen estek át.
A sugár és a célpont nagy erővel ütköztek, hatalmas gerjesztési energiát hozva létre az atommagokban. Ennek köszönhetően az atomok összeolvadnak ugyan, viszont jelentősen csökken az esélye a túlélésüknek. Ninov kísérletében például az atomok alacsonyabb gerjesztési állapotba kerültek, azaz kisebb volt az esélyük az összeolvadásra, viszont nagyobb a fennmaradásra, eredményeit azonban soha nem sikerült megismételni az általa leírt technikával. A dubnai kísérlet ellenőrzése még messze jár attól, hogy bármi biztosat ki lehessen jelenteni, egyelőre csak állítások vannak, így a 118. elem csak akkor kerülhet be a periódusos rendszerbe, ha azt sikerül más intézeteknek is előállítani.Az orosz-amerikai csapat mindenesetre alapos munkát végzett ami a bizonyítást illeti. A kutatók a 118. elem három lehetséges bomlási módját is megvizsgálták, külön-külön tanulmányozva a várt bomlási melléktermékeket, a 116., 114. és 112. elemek adott izotópjait. Elméleti kutatásukat ezután összevetették az általuk 118-nak tekintett elem bomlásának elemzésével, melyek bizonyították az ununoctium létét. A labda tehát immár az elméleti tudósok kezében van.
A 118. elem segíthet a jó ideje feltételezett "stabilitás szigetének", egy feltételezett, ám soha nem látott nehéz és szokatlanul stabil elemcsoportnak a megismerésében. Emellett betekintést nyújthatna a nehéz elemek kémiájába is, bár annak fényében, hogy több mint 1000 óra kísérletezéssel mindössze három ununoctium atomot sikerült létrehozni melyek csupán 0,9 milliszekundumig maradtak fenn, úgy tűnik erre még várni kell.
