Hunter
Kémiailag vizsgálták a múmiákat
13 múmia elemzése, melyeket 2000 év intervallumában preparáltak, arra enged következtetni, hogy az ősi egyiptomi mumifikálók sokkal bonyolultabb összetevőkkel dolgoztak, mint azt eddig hittük.
A Bristol Egyetem kutatói, Richard Evershed és Stephen Buckley által írt tanulmány az első módszeres kémiai vizsgálat, melynek a múmiákat alávetették. Olyan balzsamozott testeket választottak, melyeket időben és eredetben is meg tudták határozni. Ez azért fontos, mert így a mumifikációs irányvonalakat is el lehet különíteni.
Egyiptológusok úgy tudták, hogy sóval és annak származékaival szívtak ki a testből annyi folyadékot, amennyit csak lehetett, mielőtt betekerték volna. A bőrön található tartósítószer, ami a kötést is átitatta, megakadályozva ezáltal a bomlást a nyirkos sírboltban, sokkal bonyolultabb ennél. Az azonosítás azért is nehézkés, mert az ősi egyiptomiak nem hagytak írásos emléket a folyamatról.
Evershed és Buckley módszere a 0,1 milligrammnál kisebb mintákat is képes elemezni gáz kromatográfia segítségével az i.e. 1985 és i.sz. 395 közötti időszakból származó múmiákból.
Előző tanulmányok kámfor olajra, mirhára, boróka olajra, méhviaszra és tűlevelűektől származó gyantára utaló jeleket találtak. Evershedék is azonosítottak ilyen gyantát, pisztáciát, balzsamot, növényi olajokat, állati zsiradékot és a méhviaszt.
Ami minden mumifikálás esetében egyre növekvő mértékben jelen volt a 2000 év során az a méhviasz és a gyanta, melynek antibakteriális tulajdonságai is vannak. "Ez arra utal, hogy a mumifikálók megtanulták az olyan anyagok használatát, amik vagy antibakteriálisak, vagy meggátolják a víz bejutását, mint a méhviasz" - mondta Evershed.
A tanulmányozott múmiák száma túl alacsony volt, hogy valódi következtetéseket vonjanak le a mumifikáláshoz használt tartósítószerek területi irányzatairól. "Rengeteg múmiát kellene megvizsgálni periódikusan, ahhoz, hogy következtethessünk, például az egyiptomi balzsamozók soha nem használtak a Holt-tengerből származó bitument." - írták tudósaink a Nature magazinban megjelent publikációjukban.
Sarah Wisseman, az Illinois Egyetem ősi anyagok szakértője szerint a kutatás inkább arra utal, hogy a balzsamozó anyagok és módszerek sokkal változatosabbak, mint azt hitték, mind egy dinasztián, mind egy történelmi időszakon belül. "Ez lehet a gazdaság, a változó divat vagy akár a különböző balzsamozó céhek által állított követelmények hatása."
A Bristol Egyetem kutatói, Richard Evershed és Stephen Buckley által írt tanulmány az első módszeres kémiai vizsgálat, melynek a múmiákat alávetették. Olyan balzsamozott testeket választottak, melyeket időben és eredetben is meg tudták határozni. Ez azért fontos, mert így a mumifikációs irányvonalakat is el lehet különíteni.Egyiptológusok úgy tudták, hogy sóval és annak származékaival szívtak ki a testből annyi folyadékot, amennyit csak lehetett, mielőtt betekerték volna. A bőrön található tartósítószer, ami a kötést is átitatta, megakadályozva ezáltal a bomlást a nyirkos sírboltban, sokkal bonyolultabb ennél. Az azonosítás azért is nehézkés, mert az ősi egyiptomiak nem hagytak írásos emléket a folyamatról.
Evershed és Buckley módszere a 0,1 milligrammnál kisebb mintákat is képes elemezni gáz kromatográfia segítségével az i.e. 1985 és i.sz. 395 közötti időszakból származó múmiákból.
Előző tanulmányok kámfor olajra, mirhára, boróka olajra, méhviaszra és tűlevelűektől származó gyantára utaló jeleket találtak. Evershedék is azonosítottak ilyen gyantát, pisztáciát, balzsamot, növényi olajokat, állati zsiradékot és a méhviaszt.
Ami minden mumifikálás esetében egyre növekvő mértékben jelen volt a 2000 év során az a méhviasz és a gyanta, melynek antibakteriális tulajdonságai is vannak. "Ez arra utal, hogy a mumifikálók megtanulták az olyan anyagok használatát, amik vagy antibakteriálisak, vagy meggátolják a víz bejutását, mint a méhviasz" - mondta Evershed.
A tanulmányozott múmiák száma túl alacsony volt, hogy valódi következtetéseket vonjanak le a mumifikáláshoz használt tartósítószerek területi irányzatairól. "Rengeteg múmiát kellene megvizsgálni periódikusan, ahhoz, hogy következtethessünk, például az egyiptomi balzsamozók soha nem használtak a Holt-tengerből származó bitument." - írták tudósaink a Nature magazinban megjelent publikációjukban.
Sarah Wisseman, az Illinois Egyetem ősi anyagok szakértője szerint a kutatás inkább arra utal, hogy a balzsamozó anyagok és módszerek sokkal változatosabbak, mint azt hitték, mind egy dinasztián, mind egy történelmi időszakon belül. "Ez lehet a gazdaság, a változó divat vagy akár a különböző balzsamozó céhek által állított követelmények hatása."