Néhány hónapja már a valódi harctéren használják a lassan két évtizede megálmodott csúcstechnikás Land Warrior rendszert. Az első benyomások vegyesek.

Mi az egész alapja? Végy egy katonát, a sisakjára szerelj egy szem elé lecsapható kijelzőt, a fegyverére szerelj digitális kamerát, amelyet éjjellátó üzemmódban is lehet használni. Az egészet kiszolgáló számítógép pedig folyamatosan, drót nélküli adatkapcsolattal tudjon kommunikálni a környéken lévő többi rendszerrel, a helyszínen lévő kisebb központokkal, amelyek a katonák járművein vannak, illetve azokon keresztül a helyi és akár a hátországban lévő parancsnoki központokkal.

A katona így egy felturbózott terminátorhoz kezd már hasonlítani: nemcsak lát a sötétben, és elég a takarásból a fegyverét kidugni, hogy lássa mi van a sarok mögött, hanem azt is látja, hogy hol vannak a baráti egységek a környéken, sőt, közvetlen utasításokat is kaphat a tőle akár több ezer kilométerre lévő irányító tiszttől.


A digitális technika és a digitális álcázóminta - egyikért sem rajonganak túlzottan a katonák
A rendszer lelke egy 500 MHz-es Intel StrongARM processzorra épülő köponti egység, ezen egy Windows CE (ill. a Land Warrior egyes változatain Windows 2000) operációs rendszer fut. Ezen kívűl a két másik fődarab a fegyverre szerelt digitális optika, amely látható fény, illetve infravörös tartományban is képes működni, valamint a sisakra szerelt 800 x 600 pixeles felbontású kijelző. Az egész rendszer egy összetett menürendszer segítségével kezelhető, ebben navigálni a fegyverre szerelt gombokkal, vagy a mellkasra rögzített kezelőpanellel lehet. A kommunikációt egy nyolc csatornás rádiórendszer teszi lehetővé, a drót nélküli adatkapcsolatot pedig az IEEE 802.11 szabvány egy kissé módosított változatával oldották meg.

A Land Warrior rendszert már több, mint 10 éve fejlesztik, és tavaly már az első szériapéldányokat szállították le a 4th Stryker Brigade-nek. Ebből az egységből 230 Land Warrior rendszerrel felszerelt katona pár hónapja már Irakban, élesben tapasztalja meg a digitális korszak minden hozományát. Ők valahogy mégsem rajonganak túlzottan az új játékszereikért.


Taktikai térkép, rajta a baráti egységek poziciója
Az első probléma a súly. A teljes Land Warrior felszerelés mintegy hat és fél kilogramm pluszt jelent. Ez elsőre nem tűnik olyan soknak, de ha hozzávesszük, hogy a fegyver, a ballisztikai mellény, a sisak, a lőszer és az egyéb ellátmány már e nélkül is 25-30 kg-ot nyom, akkor a plusz tömeg már nagyon nem hiányzik senkinek. A másik gond, hogy az Irakban legáltalánosabb feladatok esetén - mint például egy gyanús házba való behatolásnál - a sok high-tech kütyü gyakorlatilag teljesen haszontalan.


Felcsert, de sűrgősen!


A fegyverre szerelt optikai irányzék képe a sisakkijelzőn
De itt még mindig nem érnek véget a gondok. A katona a sisakra szerelt kijelzőjén láthatja a terület térképét, rajta stilizált jelekkel a baráti egységeket feltüntetve. Ez nagyszerűen hangzik, hiszen ezáltal jelentősen lecsökkenthető annak az esélye, hogy véletlenül egymásra nyissanak tüzet a katonák. Csakhogy a GPS alapú rendszer nem elég gyors ehhez. A beszámolók szerint átlagosan egy percet késnek a térképen látható pozíciók a valós adatokhoz képest, de még a hivatalos brossurában is 30 másodperces frissitési időt ad meg a gyártó konzorcium. Egy olyan hadszíntéren, mint egy iraki város szűk utcái és házai, ahol létszükséglet a pozíciók gyors változtatása, ez bizony nem elfogadható.

A Land Warrior esetén mindenki folyamatos rádiókapcsolatban vagy az egységével, ami noha talán meglepően hangzik, de ez még a világ legfejlettebb hadseregében sem magától értetődő. Csakhogy a legtöbbször a bázisról csak a raj- vagy szakaszparancsnokokkal érintkeznek, ezen szint alatt pedig általában még mindig a jól bevált kézjelekkel kommunikálnak egymással a katonák. Az általános vélekedés az első tapasztalatok alapján, hogy talán nem kellene minden egyes gyalogost bedrótozni, elég a szakaszparancsnok szintjétől felfelé, az is elég az üdvösséghez.


A Land Warrior első szériaváltozatával, a 3.0-assal gyakorlatozó 4-9th egység tavaly nyáron
Talán az első tapasztalatoknak is köze van ahhoz, hogy az amerikai hadsereg befagyasztotta a Land Warrior költségvetését, legalábbis az elkövetkező öt évre. Az egyenként 30 000 dollárba kerülő felszerelés egyfelől drága mulatság egy olyan helyzetben, amikor a Védelmi Minisztérium minden egyes centért keményen megküzd, másfelől nem következett be az a minőségi előrelépés, amit elvártak az eddig a több mint fél milliárd dollárt elnyelt programtól.

Noha a Land Warrior jelenlegi változata tehát úgy tünik, nem fog széles körben elterjedni, az amerikai hadsereg nem adja fel a gyalogság digitális korba való bevezetését, továbbra is több program fut párhuzamosan, keresve az utat a hatékonyabb gyalogsági hadviselés felé.