Hunter

Megismerhetjük a Nagy-piramis titkát

Hamarosan megnyitják a gízai Nagy-piramis különös ajtóit, melyek egyike titkos kamrát is rejthet, árulta el dr. Zahi Hawass, Egyiptomi Legfelsőbb Régészeti Bizottságának vezetője a Discovery News-nak.

Hawass, a világ egyik vezető egyiptológusa elmondta, a 4500 éves piramis egyik kamrájából kivezető déli járat második, illetve északi járat harmadik ajtaját az idei év végén fogják kinyitni.

Az i.e. 2550-ban Keopsz, más néven Kufu fáraó számára épült Nagy-piramis a Gízai-fennsíkon fekvő három tagból álló piramisegyüttes legnagyobbika. Az ősi világ még ma is álló utolsó csodája 2,6 millió köbméter anyagot tartalmaz, eredeti magassága 147 méter, melyből már vesztett egy kicsit. Alapjába kényelmesen beférne a firenzei dóm, a londoni Szent Pál és a római Szent Péter székesegyház, és még hely is maradna bőven.

Régóta tudják, hogy a gigantikus építményben több rejtett járatot is elhelyeztek, melyek titkos kamrákba vezetnek, ezek közül a legkülönösebb az a négy rendkívül szűk járat, vagy inkább akna, ami felfedezése, 1872 óta tartja lázban a régészeket. Ezek közül két járat a felső, úgynevezett "Király kamrájából" indul ki, és a szabadba vezet, az alsó kettő azonban, melyek a "Királynő kamrájának" északi és déli oldalából indulnak, eltűnnek a piramis belsejében.

A hiedelmek szerint ezek a mindössze 20 centi átmérőjű bejárati nyílással rendelkező járatok rituális átjárók a fáraó lelke számára a túlvilágra. Méretük miatt több mint egy évszázadon át feltáratlanok maradtak, elsőként 1993-ban egy német mérnöknek, Rudolf Gatenbrinknek köszönhetően sikerült felderíteni, aki egy robotot küldött be a déli járatba. A robot 65 méternyi utat tett meg a piramis belseje felé, amikor szembetalálta magát egy mészkő lappal, amit két réz fogantyúval láttak el.

A következő lépésre kilenc évet kellett várni, ekkor Hawass vette kézbe az irányítást és egy újabb robotot küldött a déli járatba, melynek útját élő televízióadásban követhették nyomon az érdeklődők. A lélegzetvisszafojtva figyelt akcióban a robot lyukat fúrt a mészkő lapba, majd a lyukon keresztül egy száloptikás kamerával bekukucskált a zárólap mögé, ahol a világ meglepetésére egyújabb zárólapra bukkant. Másnap Hawass robotja nekivágott az északi járatnak is, ahol 65 méter megtétele után ugyancsak a már a másik járatból ismerős zárólapba botlott.


Hawass, aki szinte egész életét a Nagy-piramis titkainak tanulmányozásának szentelte, egyértelműen a rézfogantyús ajtókat tartja az egyik legizgalmasabb felfedezésnek, különösen hogy a déli járat első ajtaja megegyező távolságra helyezkedik el az északi járat ajtajával. A régészek többsége egy titkos kamrát sejt a járat végződésében, melyben Kufu fáraó szobrát vagy akár valós sírhelyét feltételezik.

Hawass még márciusban kijelöli a feltárási projektben résztvevő csapata tagjait, akik vagy Szingapúrból, vagy Hong Kongból érkeznek majd. Egy bizonyos, az idén végre megtudhatjuk, mit rejtenek a piramis mészkő ajtói, ígérte az egyiptológus.

Hozzászólások

A témához csak regisztrált és bejelentkezett látogatók szólhatnak hozzá!
Bejelentkezéshez klikk ide
(Regisztráció a fórum nyitóoldalán)
  • Epikurosz #87
    Melyik ajtó mögött?
  • grebber #86
    Na megtudták már mivan az ajtó mögött?
  • meskhenet #85
    Látom senkit sem érdekel, hogy elszámoltam valamit.
    50 sornyi ember 10 kilóval számolva 10 másodpercenként 50x10 kg juttat fel.
    2.5 tonna 50 másodpercenként. Ez se rossz.

    Persze lehet, hogy egyszerűen felhúzták a köveket kötelekkel a földön gyalogolva.
    200 ember 5 tonnát röhögve felhúz akárhova.

  • meskhenet #84
    eredeti kep
  • meskhenet #83
    60 tonnás szobor mozgatása
  • meskhenet #82
    A piramisok építéséhez semmi különlegesre nincs szükség.
    Kell sok ember, kötelek, jól csúszó vizes agyag, na meg sok idő.

    A nílusi agyag különösen finom összetételű, amit a keramikusok tudnak is, de ami fontosabb: nagyon jól csúszik ha vizes.
    A vizes agyag(clay) csúszási állandója 0.15 alatt is lehet. Egy kép fentmaradt, ahol egy szánon egy 60 tonnás szobrot húz
    160 ember.
    Nem nehéz kiszámolni, a vizes agyagon egy emberre kb 60000x0.15/160 kg jut. Ez 56.25 kg. Ennyit simán elhúz egy ember.
    Jól látszik az is, ahogy egy ember locsolja a szán talpa előtt a talajt. A vontatók mehettek az agyag út melett a homokban.

    Egy átlagos kő súlya 2.5 tonna volt, ami 24x könnyebb mint a szobor. Ehhez elég lenne 7 ember !

    Tehát a szállítással nem volt ott semmi gond. Arról meg ne is beszéljünk, hogy a rómaiak hány obeliszket szállítottak egyiptomból
    rómába, van amelyik 320 tonnás volt. (google: obelisk ton vatican)



    A következő probléma, hogyan juttassunk fel 2.5 tonnát mondjuk 50 méter magasra.
    A megoldás egy még ma is használatos technika. Helyesebben kettő.
    Az egyik az ellensúly, amit a liftekben alkalmaznak.

    Át kell vetni a félig kész piramison egy(sok) kötelet, az egyik végére a felhúzandó kő, a másikra az ellensúly.
    A piramis oldala nem véletlenűl olyan meredek amilyen.
    Ennél a szögnél működik optimálisan az ellensúly. Ha nagyobb lenne a meredeksége a piramis oldalának,
    akkor kicsi lenne a súrlódás, túl gyorsan menne felfele a kő. Ha laposabb lenne, akkor a nagy súrlódás miatt lefékeződne a kő.

    Ez mind szép, de hogy jut fel az ellensúly?
    Ez a másik technika, amikor sorba állnak az emberek, és pl vödröket adogatnak egymásnak .
    A piramis két átellenes oldalát meghagyták lépcsősre, itt áltak az emberek, akik adogadták 5-15 kg-os köveket felfele
    ellensúlynak. Lehetett az ellensúly homok is, de ez mellékes.
    A másik két oldalán a piramisnak meg az ellensúlyos módszerrel mentek fel a kövek a gravitáció segítségével.
    Senkinek sem kellet le-fel rohangálnia a piramison, megoldható minden egyszerűbben is.
    És ahol egymás mellé már 3 ekkora monstrumot is fel tudtak húzni, ott volt egy egyszerű módszer.

    Milyen hatékony ez a módszer?
    A piramis 200 méter széles, a két átellenes oldalán 50 sor ember felfele simán elfért egy oldalon.
    Ha 10 másodpercenként 10 kiló ellensúlyt adtak át egymásnak, akkor 2.5 tonna feljutott 25x10 másodperc alatt
    ha csak egy sor volt ! Ha csak 10 sorral számolok, akkor már 25 másodperc alatt jut fel 2.5 tonna ellensúly.
    25 másodpercenként feljuthatott egy kő !


    Nem hinném hogy rámpák építésével killódtak volna, amikor ott volt a piramis oldala.





  • HUmanEmber41st #81
    "Motiváció lehetséges volt (vallás), az infrastruktúra lehetséges volt (élelmi, stb) és lehet h több ideig építették, mint ahogy most gondoljuk. Így már könnyen elképzelhető, ugye?"

    Volt olyan egyiptomi vallás, mely kimondta, h a híveknek piramist kell építeni?
  • BiroAndras #80
    Itt arról van szó, hogy kétféle fejlődés lehetséges egy adott probléma megoldásában:
    - Egy adott technológia csiszolgatása.
    - Új technológia bevezetése.
    Egy adott technológiának mindíg megvannak a korlátai, ami miatt egy idő után a fejlődés nagyon lelassul. Ilyenkor kell egy új technológiára áttérni, aminek tágabbak a lehetőségei. Ez azonban azt is jelenti egyben, hogy a következő generáció számára a régi technológia megtanulása már semmiféle előnnyel nem jár, így ha a tudás nincs alaposan dokumentálva, egy pillanat alatt véglegesen elveszik.
    Tehát nem csoda, hogy ma fogalmunk sincs, hogy építették a piramisokat.
    És természetesen ez azt is jelenti, hogy abutaság azt mondani, hogy mivel mi X dologra Y technológiát használunk, régebben X-et nem tudhatták megcsinálni, mert nem volt nekik Y-juk. Sőt, minden technológiának sajátos jellemzői vannak, így könnyen lehet, hogy az újabb technológiával nem is lehet pontosan olyan dolgot csinálni, mint a régivel (vagy legalábbis nem hatékony). Például az autó gyorsabb és kényelmesebb,mint a ló, de nem talál haza egyedül (még).
    Hasonlóan ma nem szokás sok tonnás kövekből építkezni, és nem is lenne sok értelme, de a piramisok építéséhez használt technológia valószínűleg így volt a leghatékonyabb (pl. sokkal kevesebb felületet kellett megmunkálni, mint kisebb kövek esetén).
  • Epikurosz #79
    Tipikus magyar mentalitás: nem lehet, ezért, meg ezért meg ezért.
    Szeretnélek emlékeztetni, hogy a piramisokat nem magyarok építették - nem is tudták volna - hanem egyiptomiak. Így már teljesen más, ugyi?
  • kukacos #78
    Ez a kollektív humán intelligencia egy nagyon érdekes tulajdonsága. Bár szerintem minden, amit régen meg tudtunk csinálni, ma is elkészíthető, tehát nem váltások, hanem többé-kevésbé folyamatos bővülés tapasztalható.

    Hogy ez a tulajdonság áldás-e, avagy átok, más kérdés. Biztos, hogy sokat segít abban, hogy egyre nehezebb feladatokkal tudunk megbirkózni, de probléma is, mert a feladatok szétosztása nem az üdvözítő út az autonóm rendszerek esetében. Nagyjából ezért lassul általában is a bonyolult rendszerek fejlődése. Azért rohadt nehéz űrhajót gyártani, mert másfél millió alkatrészből áll, és mindegyikhez kellett egy gyár, mérnökök hada és beszállítói lánc. A Space Shuttle mögött ott áll a Föld teljes ipara, és ha elromlik valamije az űrben, képtelenség helyben kijavítani, mert az összes gyárat nem viheti magával. Önjavító rendszerek kellenének, mint az emberi test, de ez egy alapoktól kezdve teljesen más technológiai gondolkodást igényelne a műszaki eszközök gyártásában.

    Népszerű azt hinni, hogy tudásunk kizárólag az információban van. Pedig ha hirtelen egy fémevő baci megenné az összes gyártósort a világon, alighanem évszázadokig tartana, amíg újra számítógépeket tudnánk gyártani. Nem csak az információ mennyisége fejlődik, hanem az eszközeink minősége: a mai esztergapad egy olyan esztergapadon készült, amit egy még korábbi esztergapad gyártott... Ha ez a lánc elölről indulna, alighanem akkor is sokáig tartana újra legyártani a legutolsó modellt, ha maradnának könyvek arra nézve, hogy is kell.

    A helyzet egyébként ugyanaz a DNS-sel: népszerű úgy gondolni, hogy pl. a humán DNS minden információt tartalmaz az emberről, azaz ha pl. átküldenénk rádióval egy szuper technológiájú idegen fajnak, képes lenne legyártani az embert. Hát nem, a DNS is csak egy könyv: azon fehérjék nélkül, amelyek képesek elolvasni, nem ér semmit. Az információ tekintélyes része a mama petesejtjében van, azon fehérjék konformációjában, amelyek aztán pl. a DNS-ről leolvasott peptidláncokat megfelelő formába hajtogatják, új fehérjéket hozva ezzel létre.