Hunter
Gondatlanságból elkövetett marslakó-ölés
A tett a NASA lelkén szárad, állítja egy tudós, aki szerint az űrügynökség 30 évvel ezelőtt a Marsra küldött űrszondái megtalálták az idegen mikrobákat, azonban véletlenül el is pusztították azokat.
Dirk Schulze-Makuch az Amerikai Csillagászati Társaság seattle-i ülésén ismertette elméletét. Főszereplői az 1976-77-ben a Marsra küldött Viking szondák, melyek a hivatalos jelentés szerint nem találták nyomát életnek a vörös bolygón. Schulze-Makuch szerint azonban ennek egyetlen oka van, hogy a szondák a földi élethez hasonlót kerestek, melynél a sós víz az élő sejtek belső folyadéka.
A probléma abból adódott, hogy a NASA-nak fogalma sem volt a Mars környezetéről. A Mars hideg és rideg közegében a Vikingek által keresett életforma valóban nem fejlődhetett ki. Egy ottani sejtnek elvileg akkor van esélye a túlélésre, ha víz és hidrogén-peroxid (H2O2) keveréket tartalmaz, másként nem maradnak életben a bolygón uralkodó rendkívül alacsony hőmérsékleteken. A hidrogén-peroxid ugyanis azon túl, hogy -55 Celsius fokig folyékony marad, ha megfagy sem pusztítja el a sejteket, emellett képes magába szívni a levegő vízpáráját.
A Viking kísérletek paramétereik alapján nem észlelhették a hidrogén-peroxid alapú életet, sőt, a minták túlhevítésével és vízzel való elárasztásával elpusztították a mikrobákat, taglalta Schulze-Makuch. Az egyik Viking kísérlet vizet öntött a talajra, ami gyakorlatilag fulladáshoz vezet egy hidrogén-peroxid alapú életnél. Egy másik kísérlet felmelegítette a talajt, ennek célja az lett volna, hogy valami aktivitást váltsanak ki az esetleges marsi életből, ezzel azonban csak azt érték el, hogy megégtek a mikrobák.
Schulze-Makuch elismeri hogy maga sem tudja bizonyítani az általa felvázolt marsi mikrobák létét, azonban az ottani környezet és az általunk ismert evolúció működése alapján jó esély van erre. Mint már sokan, ő is a Föld szélsőséges közegeiben megélő organizmusokat hozta fel példaként, legyen az a legtöbb élőlény számára elviselhetetlenül hideg, meleg, vagy savas környezet. Kutatása egybecseng az USA Nemzeti Kutatási Tanácsa által lefolytatott vizsgálatokkal, ami szintén azt hozta ki végeredményül, hogy a tudósok túl Föld-centrikusak a földönkívüli élet kutatásában, az ember pedig csak azt fogja megtalálni amit keres.
A következő NASA Mars-expedíció, a nyáron elrajtoló Phoenix elvileg már az új útmutatás szerint fogja végrehajtani az élet felkutatását.
Dirk Schulze-Makuch az Amerikai Csillagászati Társaság seattle-i ülésén ismertette elméletét. Főszereplői az 1976-77-ben a Marsra küldött Viking szondák, melyek a hivatalos jelentés szerint nem találták nyomát életnek a vörös bolygón. Schulze-Makuch szerint azonban ennek egyetlen oka van, hogy a szondák a földi élethez hasonlót kerestek, melynél a sós víz az élő sejtek belső folyadéka.
A probléma abból adódott, hogy a NASA-nak fogalma sem volt a Mars környezetéről. A Mars hideg és rideg közegében a Vikingek által keresett életforma valóban nem fejlődhetett ki. Egy ottani sejtnek elvileg akkor van esélye a túlélésre, ha víz és hidrogén-peroxid (H2O2) keveréket tartalmaz, másként nem maradnak életben a bolygón uralkodó rendkívül alacsony hőmérsékleteken. A hidrogén-peroxid ugyanis azon túl, hogy -55 Celsius fokig folyékony marad, ha megfagy sem pusztítja el a sejteket, emellett képes magába szívni a levegő vízpáráját.
A Viking kísérletek paramétereik alapján nem észlelhették a hidrogén-peroxid alapú életet, sőt, a minták túlhevítésével és vízzel való elárasztásával elpusztították a mikrobákat, taglalta Schulze-Makuch. Az egyik Viking kísérlet vizet öntött a talajra, ami gyakorlatilag fulladáshoz vezet egy hidrogén-peroxid alapú életnél. Egy másik kísérlet felmelegítette a talajt, ennek célja az lett volna, hogy valami aktivitást váltsanak ki az esetleges marsi életből, ezzel azonban csak azt érték el, hogy megégtek a mikrobák.
Schulze-Makuch elismeri hogy maga sem tudja bizonyítani az általa felvázolt marsi mikrobák létét, azonban az ottani környezet és az általunk ismert evolúció működése alapján jó esély van erre. Mint már sokan, ő is a Föld szélsőséges közegeiben megélő organizmusokat hozta fel példaként, legyen az a legtöbb élőlény számára elviselhetetlenül hideg, meleg, vagy savas környezet. Kutatása egybecseng az USA Nemzeti Kutatási Tanácsa által lefolytatott vizsgálatokkal, ami szintén azt hozta ki végeredményül, hogy a tudósok túl Föld-centrikusak a földönkívüli élet kutatásában, az ember pedig csak azt fogja megtalálni amit keres.
A következő NASA Mars-expedíció, a nyáron elrajtoló Phoenix elvileg már az új útmutatás szerint fogja végrehajtani az élet felkutatását.
