Hunter
Ma is lehet folyékony víz a Marson
A NASA felvételei két marsi víznyelőben is friss üledéket tártak a tudósok szeme elé, melyeknek az elmúlt hét éven belül kellett lerakódniuk. A megfigyelések minden eddiginél szilárdabb bizonyítékkal szolgálnak arról, miszerint a víz időnként még ma is alakítgatja a vörös bolygó felszínét, a folyékony víz jelenléte pedig igen erősen megnöveli a mikrobai élet jelenlétének valószínűségét.
Azt eddig is tudták, hogy a Marson megtalálható mind a vízjég, mind a vízpára, az élethez szükséges folyékony víz ottlétében azonban csak reménykedtek a szakértők. A várva-várt bizonyítékot a NASA Mars Global Surveyor szondájának kamerája szolgáltatta a 2004-2005. évben készült felvételein.
A jól látható üledékek alakja és színe az, ami minden eddiginél bizonyosabbá teszi, hogy folyó víz szállította őket a lerakódás színhelyére, magyarázta a képek feldolgozását végző Malin Space Science Systems feje és a kamera főfelügyelője, Michael Malin.
A Mars légköre olyannyira vékony, a hőmérséklet pedig annyira hideg, hogy a víz nem képes folyékony formában fennmaradni a felszínen. A víznyelőkben mégis több százméteres üledékcsíkok figyelhetők meg, melyek a folyó víz munkájának megfelelően a kráterek lankáin lefelé haladva könnyedén megtörnek és elágazódnak a domborzati akadályok között, végeik mint az ujjak terpeszkednek a felszínen. A kutatók szerint a víz földalatti forrásokból feltörve elég sokáig folyékony maradhat ahhoz, hogy a lejtőn levigye a törmelékeket, mielőtt teljesen megfagyna.
Az üledékek világos tónusa is a víz munkájára utal, az egyik lehetőség szerint ez a szín jegesedésnek, a másik szerint egy sós kéregnek köszönhető. Ha száraz por csúszna le a lejtőkön, az sokkal sötétebb nyomokat hagyna maga után.
A kráterekben és egyéb mélyedésekben több tízezer vízmosásra emlékeztető hasadékokat fedezett fel a Mars Global Surveyor. Legtöbbjük a déli féltekén helyezkedik el, az elsőket 2000-ben észlelte Malin csapata. A szonda az esetleges változások nyomon követése érdekében folyamatosan, évről évre újra lefotózta ezeket a helyszíneket.
Korábban is észlelték új hasadék kialakulását, azonban az egyértelműen a száraz por csuszamlásainak eredménye volt. A mostaniak az elsők, melyeken elvileg folyadék munkája látható. Mindkét helyszín kráterek belsejében található, az egyik a Terra Sirenum, a másik pedig a Centauri Montes területen.
Malin szerint a friss üledék arra utal, hogy mind a mai napig felszínre kerül némi folyékony víz a föld alól, ami azonnal felveti a kérdést, hogyan maradhat olvadt állapotban a víz a mélyben, mennyire lehetnek elterjedtek az esetleges tárolók a bolygón és vajon táplál-e valamilyen életformát.
Azt eddig is tudták, hogy a Marson megtalálható mind a vízjég, mind a vízpára, az élethez szükséges folyékony víz ottlétében azonban csak reménykedtek a szakértők. A várva-várt bizonyítékot a NASA Mars Global Surveyor szondájának kamerája szolgáltatta a 2004-2005. évben készült felvételein.
A jól látható üledékek alakja és színe az, ami minden eddiginél bizonyosabbá teszi, hogy folyó víz szállította őket a lerakódás színhelyére, magyarázta a képek feldolgozását végző Malin Space Science Systems feje és a kamera főfelügyelője, Michael Malin.
A Mars légköre olyannyira vékony, a hőmérséklet pedig annyira hideg, hogy a víz nem képes folyékony formában fennmaradni a felszínen. A víznyelőkben mégis több százméteres üledékcsíkok figyelhetők meg, melyek a folyó víz munkájának megfelelően a kráterek lankáin lefelé haladva könnyedén megtörnek és elágazódnak a domborzati akadályok között, végeik mint az ujjak terpeszkednek a felszínen. A kutatók szerint a víz földalatti forrásokból feltörve elég sokáig folyékony maradhat ahhoz, hogy a lejtőn levigye a törmelékeket, mielőtt teljesen megfagyna.
Az üledékek világos tónusa is a víz munkájára utal, az egyik lehetőség szerint ez a szín jegesedésnek, a másik szerint egy sós kéregnek köszönhető. Ha száraz por csúszna le a lejtőkön, az sokkal sötétebb nyomokat hagyna maga után.
A kráterekben és egyéb mélyedésekben több tízezer vízmosásra emlékeztető hasadékokat fedezett fel a Mars Global Surveyor. Legtöbbjük a déli féltekén helyezkedik el, az elsőket 2000-ben észlelte Malin csapata. A szonda az esetleges változások nyomon követése érdekében folyamatosan, évről évre újra lefotózta ezeket a helyszíneket. Korábban is észlelték új hasadék kialakulását, azonban az egyértelműen a száraz por csuszamlásainak eredménye volt. A mostaniak az elsők, melyeken elvileg folyadék munkája látható. Mindkét helyszín kráterek belsejében található, az egyik a Terra Sirenum, a másik pedig a Centauri Montes területen.
Malin szerint a friss üledék arra utal, hogy mind a mai napig felszínre kerül némi folyékony víz a föld alól, ami azonnal felveti a kérdést, hogyan maradhat olvadt állapotban a víz a mélyben, mennyire lehetnek elterjedtek az esetleges tárolók a bolygón és vajon táplál-e valamilyen életformát.