Hunter
Tesztelték az európai marsjárót
Az El Teide vulkán köves és poros lankáin mutatkozott be Európa marsjárója, ami a tervek szerint 2011-ben indul a vörös bolygó felé.
Az EADS-Astrium által fejlesztett robotjármű lesz az Európai Űrügynökség, az ESA 580 millió eurós ExoMars projektjének központi eleme. A gokart méretű hatkerekű marsjáró Európa újabb reményét testesíti meg a Marsra való leszállásra, miután legutóbb a Beagle 2 csődöt mondott. A cél még mindig a régi, bizonyítékok feltárása, melyből végre választ kaphatunk a nagy kérdésre, létezett-e valaha élet a bolygón.
A robot csúcssebessége mindössze óránkénti egytized kilométer körül mozog, azonban a cél a tartósság és a terep leküzdése, amit a tesztek alapján sikerült is elérniük. A könnyű alumínium kerekek biztosan szállították a mozgó laboratóriumot az egyenetlen, megkövül lávafolyamokon. Ha az egyik elakad, akkor a másik öt könnyedén kisegíti és tovább lendíti a gépezetet.
Hibák persze akadtak, azonban semmi olyan komolyabb fennakadás nem történt ami miatt le kellett volna állítani a marsjárót. Volt amikor a robot agyaként funkcionáló laptop gátolta az előrehaladást, parancsok helyett hibaüzeneteket küldözgetve az elektromos motoroknak, volt amikor a joystick-re emlékeztető irányítókar makacsolta meg magát, egyszer pedig az akkuk merültek le, melyeket egy golfkocsitól kölcsönöztek. Ezekben az esetekben Lester Waugh, a projekt vezetője lépett közbe egyik kezében egy szerszámos ládával, a másikban egy ragasztószalag és egy zsebkés kombinációjával összefoltozva a robotot.
A teszt változat
A fejlesztőcsapat már rutinosan lépett fel a hibák ellenében, 12 hónapnyi megfeszített munkával a hátuk mögött jól ismerik a gép minden rezdülését. A hibák azonban azt tükrözik, hogy jó pár hónap kemény munka vár még rájuk. A mostani teszthét a marsjáró haladási képességeit hivatott felmérni. A fejlesztők lemérhették milyen erős emelkedőket képes leküzdeni szerkezetük, illetve hogyan bánik el a finom porral, a durva kavicsokkal és a sziklás tereppel. Az elkövetkező fázisokban beépítésre kerül egy félautomata navigációs rendszer, valamint az élet jelei után kutató tudományos csomagok.
Rajz a végleges változatról
A projekt tökéletes ütemben halad, az egyetlen dolog ami időnként beárnyékolja a munkát az a balszerencsés Beagle 2 küldetés emléke. Az eddigi egyetlen brit leszállóegység 2003 karácsonyán zuhant le a Marsra. A két roboteszköz ugyanaz a csapat munkája, ezúttal azonban Waugh munkatársai nagyobb keretekből gazdálkodhattak, mind anyagilag, mind műszakilag, így jóval magabiztosabban tekintenek előre.
A kockázat mindezek ellenére igen nagy. Európa 30 év múlva szeretne embert küldeni a Marsra és ebből a szempontból a 2011-es küldetésnek, különösen a leszállóegységnek kiemelt jelentősége van.
Az EADS-Astrium által fejlesztett robotjármű lesz az Európai Űrügynökség, az ESA 580 millió eurós ExoMars projektjének központi eleme. A gokart méretű hatkerekű marsjáró Európa újabb reményét testesíti meg a Marsra való leszállásra, miután legutóbb a Beagle 2 csődöt mondott. A cél még mindig a régi, bizonyítékok feltárása, melyből végre választ kaphatunk a nagy kérdésre, létezett-e valaha élet a bolygón.
A robot csúcssebessége mindössze óránkénti egytized kilométer körül mozog, azonban a cél a tartósság és a terep leküzdése, amit a tesztek alapján sikerült is elérniük. A könnyű alumínium kerekek biztosan szállították a mozgó laboratóriumot az egyenetlen, megkövül lávafolyamokon. Ha az egyik elakad, akkor a másik öt könnyedén kisegíti és tovább lendíti a gépezetet.
Hibák persze akadtak, azonban semmi olyan komolyabb fennakadás nem történt ami miatt le kellett volna állítani a marsjárót. Volt amikor a robot agyaként funkcionáló laptop gátolta az előrehaladást, parancsok helyett hibaüzeneteket küldözgetve az elektromos motoroknak, volt amikor a joystick-re emlékeztető irányítókar makacsolta meg magát, egyszer pedig az akkuk merültek le, melyeket egy golfkocsitól kölcsönöztek. Ezekben az esetekben Lester Waugh, a projekt vezetője lépett közbe egyik kezében egy szerszámos ládával, a másikban egy ragasztószalag és egy zsebkés kombinációjával összefoltozva a robotot.
A teszt változat
A fejlesztőcsapat már rutinosan lépett fel a hibák ellenében, 12 hónapnyi megfeszített munkával a hátuk mögött jól ismerik a gép minden rezdülését. A hibák azonban azt tükrözik, hogy jó pár hónap kemény munka vár még rájuk. A mostani teszthét a marsjáró haladási képességeit hivatott felmérni. A fejlesztők lemérhették milyen erős emelkedőket képes leküzdeni szerkezetük, illetve hogyan bánik el a finom porral, a durva kavicsokkal és a sziklás tereppel. Az elkövetkező fázisokban beépítésre kerül egy félautomata navigációs rendszer, valamint az élet jelei után kutató tudományos csomagok.
Rajz a végleges változatról
A projekt tökéletes ütemben halad, az egyetlen dolog ami időnként beárnyékolja a munkát az a balszerencsés Beagle 2 küldetés emléke. Az eddigi egyetlen brit leszállóegység 2003 karácsonyán zuhant le a Marsra. A két roboteszköz ugyanaz a csapat munkája, ezúttal azonban Waugh munkatársai nagyobb keretekből gazdálkodhattak, mind anyagilag, mind műszakilag, így jóval magabiztosabban tekintenek előre.
A kockázat mindezek ellenére igen nagy. Európa 30 év múlva szeretne embert küldeni a Marsra és ebből a szempontból a 2011-es küldetésnek, különösen a leszállóegységnek kiemelt jelentősége van.
. Elég jól működő robot-mechanikát már gyártottak (még az amatőrök is), mesterséges autóintelligenciát már írtak, vannak jó programozók is... MIRE megy el 580millió euró? 