Hunter
A hobbitok is csatlakoznak az emberi családfához
Tudósok egy új, parányi emberfajt fedeztek fel, akik Indonéziában éltek abban az időben, amikor őseink elkezdték benépesíteni a világot. Az egy méter magas, hobbitoknak becézett faj Flores szigetén élt legalább 12 ezer évvel ezelőttig.
A tény, hogy a kis emberek szerepelnek a modern Flores sziget lakóinak legendáiban, arra utal, hogy talán komolyabban kellene vennünk a manókról és jetikről szóló meséket. A szenzációs felfedezés részletei - melyet évtizedek óta a legjelentősebbként értékelnek - a Nature magazin legfrissebb számában olvashatók. A csontokat ausztrál régészek ásták ki a Liang Bua elnevezésű helyen, ami egyike Flores számtalan mészkőbarlangjának. A csontváz részletet 5,9 méter mélyen találták meg. Először a kutatók azt hitték, egy gyermek maradványaira bukkantak, azonban a későbbi vizsgálatok egészen másról tanúskodtak. A fogak elhasználódása és a koponya növekedési vonalai megerősítették, hogy felnőtt egyedről van szó, a medence jellemvonásai pedig nőneműként azonosították, végül a lábcsont arról tanúskodik, hogy felegyenesedve jártak, akárcsak mi.
Az emberi evolúció újabb faja, a Homo Floresiensis koponyája
"Amikor megkaptuk a csontok kormegállapításának eredményét és rádöbbentünk milyen fiatal a lelet, az egyik antropológus kollégánk azt mondta, hogy itt valami tévedésnek kell lennie, mivel sok régies, primitív jellemzővel rendelkezik" - mondta a felfedezésben részt vevő Mike Morwood, a New England Egyetem régész professzora. A 18 ezer éves példányt Liang Bua 1-nek, röviden LB1-nek keresztelték el, és egy új fajhoz, az úgynevezett Homo floresiensishez sorolták. A faj képviselői egy méter körüli magassággal rendelkeztek, amihez hosszú karok és egy jókora grapefruit méretű koponya társult. A kutatók azóta hat másik egyed maradványait is megtalálták, akik szintén ehhez a fajhoz tartoztak.
LB1 óriás teknősökkel és hatalmas gyíkokkal - mint a komodói sárkányok- , és egy póni méretű törpeelefánt-fajjal osztozkodott a szigeten, utóbbira feltehetően vadásztak a "hobbitok". Chris Stringer a londoni Természet Történeti Múzeum vezetője szerint a hosszú karok érdekes jegyei a Homo florensiensisnek, ami arra is utalhat, hogy a faj képviselői sok időt töltöttek el a fákon. "Ezt még nem tudjuk, de ha komodói sárkányok mászkáltak a környéken, akkor valószínű, hogy a fák teteje ideális menedéket nyújtott. Ez a jövő kutatásaira vár, azonban a tény, hogy hosszú karjuk volt mindenesetre sokatmondó" - nyilatkozott Stringer professzor a BBC Newsnak.
Az ember fejlődése a kontinensekre vetítve az évmilliók során
Elképzelhető hogy a Homo florensiensis egy másik fajból, a Homo erectusból fejlődött ki. Utóbbiak maradványait szintén Indonéziában találták meg, Jáva szigetén. A Homo erectus körülbelül egymillió évvel ezelőtt juthatott el Flores szigetére, ahol a sziget nyújtotta elszigeteltségben kialakulhatott parányi testalkatuk. Ami meglepő ebben a feltevésben, hogy az odajutáshoz hajóra volt szükség, azonban egy nyílt vízi utazási alkalmatosság megépítése a jelenlegi elméletek szerint meghaladta a Homo erectus értelmi képességeit. De még érdekesebb az a tény, miszerint Flores lakói rendkívül részletes mondavilággal rendelkeznek a kis emberekről, akiket Ebu Gogonak neveznek. A szigetlakók leírása szerint az Ebu Gogo egy méter magas volt, szőrös, és hajlamosak voltak egyfajta nyelv egymás közötti "mormolására", illetve képesek voltak elismételni azt, amit a szigetlakók mondtak, afféle papagáj stílusban.
Az utolsó bizonyíték ezekről az emberekről Liang Buán 12 000 évre nyúlik vissza, amikor egy vulkánkitörés szinte teljesen eltüntette Flores egyedülálló élővilágát. Vannak azonban utalások arra is, hogy ezek a kis emberek ennél jóval később is éltek még. A mondák szerint az Ebu Gogok még akkor is léteztek, amikor néhány száz évvel ezelőtt holland felfedezők érkeztek a szigetre és a legutolsó legenda, melyben ezek a lények szerepelnek, mindössze száz évre vezethető vissza. Azonban Henry Gee, a Nature főszerkesztője még ennél is tovább megy. Szerinte a Homo florensiensis faj ma is létezik valahol egy felfedezetlen indonéz trópusi erdőben.
Stringer professzor szerint a felfedezés átírja az emberi evolúcióról szerzett ismereteinket. A Homo florensiensis kis méretét talán környezete szűkös erőforrásainak köszönhette. "Ha egy lény ott ragad egy szigeten, fejlődése új és megjósolhatatlan irányokba mehet. Egyes fajok nagyon nagyra nőnek, míg mások összezsugorodnak" - magyarázta Dr. Gee.
Az LB1 mellett talált kőeszközök kifinomultsága meglepte a tudósokat, mivel a kis ember agya mindössze 380 köbcentimétert tett ki, ami nagyjából egy csimpánzénak felel meg. "A lelet teljes mértékben elsöpri azt a nézetet, hogy az intelligens tevékenységhez egy bizonyos agytérfogatot el kell érni" - kommentálta Dr. Gee.
Mivel a maradványok viszonylag új keletűek, még nincsenek megkövesedve, ezért a tudósok azt remélik sikerül DNS-t kinyerniük, ami teljesen új megvilágításba helyezheti az evolúció emberi családfáját.
A tény, hogy a kis emberek szerepelnek a modern Flores sziget lakóinak legendáiban, arra utal, hogy talán komolyabban kellene vennünk a manókról és jetikről szóló meséket. A szenzációs felfedezés részletei - melyet évtizedek óta a legjelentősebbként értékelnek - a Nature magazin legfrissebb számában olvashatók. A csontokat ausztrál régészek ásták ki a Liang Bua elnevezésű helyen, ami egyike Flores számtalan mészkőbarlangjának. A csontváz részletet 5,9 méter mélyen találták meg. Először a kutatók azt hitték, egy gyermek maradványaira bukkantak, azonban a későbbi vizsgálatok egészen másról tanúskodtak. A fogak elhasználódása és a koponya növekedési vonalai megerősítették, hogy felnőtt egyedről van szó, a medence jellemvonásai pedig nőneműként azonosították, végül a lábcsont arról tanúskodik, hogy felegyenesedve jártak, akárcsak mi.
Az emberi evolúció újabb faja, a Homo Floresiensis koponyája
"Amikor megkaptuk a csontok kormegállapításának eredményét és rádöbbentünk milyen fiatal a lelet, az egyik antropológus kollégánk azt mondta, hogy itt valami tévedésnek kell lennie, mivel sok régies, primitív jellemzővel rendelkezik" - mondta a felfedezésben részt vevő Mike Morwood, a New England Egyetem régész professzora. A 18 ezer éves példányt Liang Bua 1-nek, röviden LB1-nek keresztelték el, és egy új fajhoz, az úgynevezett Homo floresiensishez sorolták. A faj képviselői egy méter körüli magassággal rendelkeztek, amihez hosszú karok és egy jókora grapefruit méretű koponya társult. A kutatók azóta hat másik egyed maradványait is megtalálták, akik szintén ehhez a fajhoz tartoztak.
LB1 óriás teknősökkel és hatalmas gyíkokkal - mint a komodói sárkányok- , és egy póni méretű törpeelefánt-fajjal osztozkodott a szigeten, utóbbira feltehetően vadásztak a "hobbitok". Chris Stringer a londoni Természet Történeti Múzeum vezetője szerint a hosszú karok érdekes jegyei a Homo florensiensisnek, ami arra is utalhat, hogy a faj képviselői sok időt töltöttek el a fákon. "Ezt még nem tudjuk, de ha komodói sárkányok mászkáltak a környéken, akkor valószínű, hogy a fák teteje ideális menedéket nyújtott. Ez a jövő kutatásaira vár, azonban a tény, hogy hosszú karjuk volt mindenesetre sokatmondó" - nyilatkozott Stringer professzor a BBC Newsnak.
Az ember fejlődése a kontinensekre vetítve az évmilliók során
Elképzelhető hogy a Homo florensiensis egy másik fajból, a Homo erectusból fejlődött ki. Utóbbiak maradványait szintén Indonéziában találták meg, Jáva szigetén. A Homo erectus körülbelül egymillió évvel ezelőtt juthatott el Flores szigetére, ahol a sziget nyújtotta elszigeteltségben kialakulhatott parányi testalkatuk. Ami meglepő ebben a feltevésben, hogy az odajutáshoz hajóra volt szükség, azonban egy nyílt vízi utazási alkalmatosság megépítése a jelenlegi elméletek szerint meghaladta a Homo erectus értelmi képességeit. De még érdekesebb az a tény, miszerint Flores lakói rendkívül részletes mondavilággal rendelkeznek a kis emberekről, akiket Ebu Gogonak neveznek. A szigetlakók leírása szerint az Ebu Gogo egy méter magas volt, szőrös, és hajlamosak voltak egyfajta nyelv egymás közötti "mormolására", illetve képesek voltak elismételni azt, amit a szigetlakók mondtak, afféle papagáj stílusban.
Az utolsó bizonyíték ezekről az emberekről Liang Buán 12 000 évre nyúlik vissza, amikor egy vulkánkitörés szinte teljesen eltüntette Flores egyedülálló élővilágát. Vannak azonban utalások arra is, hogy ezek a kis emberek ennél jóval később is éltek még. A mondák szerint az Ebu Gogok még akkor is léteztek, amikor néhány száz évvel ezelőtt holland felfedezők érkeztek a szigetre és a legutolsó legenda, melyben ezek a lények szerepelnek, mindössze száz évre vezethető vissza. Azonban Henry Gee, a Nature főszerkesztője még ennél is tovább megy. Szerinte a Homo florensiensis faj ma is létezik valahol egy felfedezetlen indonéz trópusi erdőben.Stringer professzor szerint a felfedezés átírja az emberi evolúcióról szerzett ismereteinket. A Homo florensiensis kis méretét talán környezete szűkös erőforrásainak köszönhette. "Ha egy lény ott ragad egy szigeten, fejlődése új és megjósolhatatlan irányokba mehet. Egyes fajok nagyon nagyra nőnek, míg mások összezsugorodnak" - magyarázta Dr. Gee.
Az LB1 mellett talált kőeszközök kifinomultsága meglepte a tudósokat, mivel a kis ember agya mindössze 380 köbcentimétert tett ki, ami nagyjából egy csimpánzénak felel meg. "A lelet teljes mértékben elsöpri azt a nézetet, hogy az intelligens tevékenységhez egy bizonyos agytérfogatot el kell érni" - kommentálta Dr. Gee.
Mivel a maradványok viszonylag új keletűek, még nincsenek megkövesedve, ezért a tudósok azt remélik sikerül DNS-t kinyerniük, ami teljesen új megvilágításba helyezheti az evolúció emberi családfáját.
