Hunter

Visszautasította díját az orosz matekzseni

Visszautasította a matematika egyik legtekintélyesebb díját az az orosz zseni, aki az eddigi állás szerint megoldotta a Poincaré-sejtést, az évszázad egyik legnagyobb matematikai talányát.

Dr. Grigorij Perelman kedden vehette volna át Madridban a Fields-érmet személyesen János Károly spanyol királytól. Többen sejtették, hogy a formaságoktól idegenkedő, meglehetősen zárkózott Perelman nem fogja elfogadni a kitüntetést. Perelman nem először utasított vissza elismerést, 1996-ban a Matematikusok Európai Kongresszusának pénzdíjára mondott nemet. A Nemzetközi Matematikai Szövetség leköszönő elnöke, John Ball személyesen utazott Szentpétervárra, hogy megtudakolja az orosz matematikus indokait. Perelman távolmaradását a matematikus társadalomról szerzett személyes tapasztalataival magyarázta, Ball elsősorban a látásmódbeli különbözőségnek tulajdonítja Perelman elszigetelődését.

A négyévente kiosztott Fields-érem 15 000 kanadai dollár pénzdíjat is magában foglal. Ennél jóval nagyobb díj is vár még Perelmanra, a Clay Matematikai Intézet egymillió dollárja, amit akkor kaphat meg, ha a Poincaré-sejtés megoldása végig bírja az alapos vizsgálatokat, melyek 2002 óta folynak és mindeddig nem találtak jelentős hibát a különc matematikus bizonyításában. Az elemzők szerint az egymillió dollárnak sem lesz semmiféle értéke Perelman számára.

Grigorij Perelman 1966-ban született az akkori Leningrádban. 16 éves korában nyerte első nagy megmérettetését, győztesként hagyhatta el a Budapesten megrendezett Nemzetközi Matematikai Olimpiát. Doktori címét a Szentpétervári Állami Egyetemen szerezte, majd több amerikai egyetemen is tanult a kilencvenes években, mielőtt visszatért volna hazájába. Ott a Szteklov Matematikai Intézet munkatársaként dolgozott, majd idén január 1-jén váratlanul lemondott posztjáról, ismerősei szerint azért, hogy szabadon folytathassa munkáit.
Perelman 2002-ben és 2003-ban a Poincaré-sejtés megfejtéséről publikált két munkájával vált nemzetközileg is ismertté.

A Poincaré-sejtés 1904 óta tartja lázban a matematikusokat. A francia Henri Poincaré által felvázolt probléma a topológia egyik központi, a háromdimenziós térrel kapcsolatos kérdése. Poincaré valószínűsítette, hogy a kétdimenziós tér egyenletei átalakíthatók háromdimenziós térhez is. A kétdimenziós terek topológiai leírása már az 1800-as években megtörtént, ezek segítségével az összes lehetséges felület (mint például a Föld felszíne) leírható matematikai eszközökkel.

A hatvanas évektől kezdve a matematikusok minden további dimenzióra átalakították az egyenleteket, de egyik eljárás sem működött három dimenzióban. Ezért vált hírhedtté a probléma, melynek megoldására a Clay Intézet írt ki pályázatot egymillió dollár értékben. Több tucatnyi olyan megoldása született, mely később hamisnak bizonyult, Perelmané azonban úgy tűnik, végre állja a sarat.

Hozzászólások

A témához csak regisztrált és bejelentkezett látogatók szólhatnak hozzá!
Bejelentkezéshez klikk ide
(Regisztráció a fórum nyitóoldalán)
  • MerlinW #88
    Amolyan esőember szindróma..:)
  • Saskatlan #87
    Egy zseni a fickó, de szerintem valami nincs rendben vele, ha még mindig az anyjával él, és most hogy kapna egy rakás pénzt az eddigi munkájáért, amiből elköltözhetne és megengedhetne magának valami luxust visszautasítja.
  • Cat #86
    Az ICM2006 nemzetközi matematikus kongresszuson a világ legnagyobb presztízsű matematikai kitüntetése, a Fields érem átadását némileg beárnyékolta, hogy éppen a legragyogóbb zseninek tekintett Grigorij Perelman orosz matematikus nem jelent meg, hogy átvegye a matematikai Nobel-díjjal felérő kitüntetést.

    A hivatalos indokolás szerint Grigorij Perelman a Poincaré sejtés bizonyítás során a hőáramláshoz hasonlítható matematikai folyamat, a "Ricci flow" analitikai és geometriai szerkezetével kapcsolatos forradalmian új meglátásaival érdemelte ki a díjat, amelyet négyévente egyszer, legfeljebb négy 40 évnél fiatalabb tudósnak ítélnek oda.

    Manuel de Leon, a kongresszus elnöke Perelmann indokolását úgy summázta: "Úgy érzi, elszigetelődött a matematikusok világától, és nem akar abban a színben feltűnni, mintha az egyik vezetőjük lenne".

    John Ball, a Nemzetközi Matematikai Egyesület (International Mathematical Union) leköszönő elnöke elmondta, hogy személyesen utazott el Szentpétervárra, hogy felkeresse Perelmant, aki elmesélte, milyen apró személyes élmények miatt marad távol a világ matematikus közösségétől. Ball professzor elmondta: nem hozhatja nyilvánosságra Perelmann megjegyzéseit, de kitűnik belőlük, hogy "teljesen más pszichológiai beállítottságú ember, és ezért az életet is másképp látja".

    Perelmannon kívül három matematikust tüntettek ki a díjjal, amelyet augusztus 22-én adott át János Károly spanyol király.
    Andrei Okounkov orosz matematikust (Princeton egyetem, USA) azzal nyerte el az érmet, hogy képes volt látszólag független területek, például az algebrai geometria matematikája és a fizikában alkalmazott statisztikai mechanika között kapcsolatot teremteni.

    Wendelin Werner Németországban született Francia matematikus (Université Paris-Sud, Orsay) a fizika területén elért eredményeivel szerzett ismertséget. Sikerült matematikailag leírnia a folyékony és gáz halmazállapot közötti állapotváltozáshoz hasonló fázisátmeneteket. Munkája szemléletváltást hozott a kritikus pont közelébe került fizikai rendszerek kezelésében.

    A legfiatalabb, 31 éves Terence Tao (University of California, Los Angeles) a világ egyik legnagyobb elméjének számít, 80-nál több publikációja jelent meg számtalan területen. Tao abból a szempontból is különleges, hogy világklasszisokból álló csapatokat képes összehozni egy-egy probléma megoldásának érdekében, és mindenkiből a legjobb tulajdonságát hozza ki.

    A BBC brit közszolgálati rádió riportere szerint Terence Tao, a legfiatalabb díjazott rendkívül örült a kitüntetésnek. Wendelin Werner kissé tart tőle, hogy a díjazottak a nagy megtiszteltetést követően a jövőben nagy nyomásnak lesznek kitéve. Andrei Okounkov ugyanezt a gondolatot úgy fejezte ki, hogy mostantól példás magaviseletet kell tanúsítaniuk, hisz mindenki figyeli őket.

    A kongresszuson egyébként két további díjat is átadtak: Az információ-technológia előbbre viteléért járó Nevanlinna díjat Jon Kleinberg amerikai professzor (Cornell University) kapta, akinek a világháló kapcsolatrendszerén alapuló keresésről szóló munkája nagy hatással volt a Google keresőgép fejlesztőire.
    Az alkalmazott matematikusok számára újonnan alapított Carl Friedrich Gauss díjat Kijosi Ito japán matematikus kapta a véletlenszerű események matematikai modellezéséért. Rossz egészségi állapota miatt a 90 éves díjazott legkisebbik lányát küldte maga helyett az ünnepségre - olvasható a BBC honlapján.
  • wOlFbYTe #85
    Itt van a meghírdetett probléma, jobb oldalt a második linken le is lehet tölteni. Sok sikert.

    Poincaré-sejtés

    Aki pedig zseninek képzeli magát, annak van még bőven megoldatlan probléma, szintén itt :)
  • Munkas #84
    Van úgy, hogy méltánytalannak érez az ember egy helyzetet, annak ellenére, hogy ő a kitüntetett. Én is utasítottam már vissza nagyjából egy havi fizetésemnek megfelelő díjakat (persze ez szakmailag sem a legmagasabb nemzetközi díjak szintje), és jobban éreztem magam, mintha olyanokkal jópofiztam volna az átadó ünnepélyeken akik a marketing tevékenységet többre tartják, mint az elért eredményeket.
    Nem mintha számomra teljesen közömbös lenne a pénz, de azért nem magasztalom az egekig. Az ember önbecsülése többet ér, mint némi pénz.
    Sajna ez az egyik hátránya, hogy az oktatásból kikopik a nevelés, és a mai társadalomban az etika és az erkölcs már inkább különc jellemvonásnak számít, mint értéknek. Ezért sajna gyakran már kiváló szakemberek vagy tudósok is meglehetősen szabadon értelmeznek egyes etikai kérdéseket.
    Persze az ilyen visszautasításokkal nem változik szinte semmi a világban. A díjakat szétosztják mások között, a kuratóriumok, bizottságok meg inkább eltussolják az ilyen (amúgy igen ritka) eseményeket nehogy őket érje kritika.
  • atlagember #83
    Teljesn igaza van!
    Az egyetemi tanárok és a tudósok nagy rész, mind beképzelt öntelt majmok. Ő nem akarja, hogy ebbe a körbe sorolják, és így sokkal inkább felfigyelnek rá. Ha átvette volna a díjat, max irtak volna róla két sort a szaksajtóban, így meg mindenki róla beszél, és arról, hogy miért nem veszi át a díjat.
    Elismerésem az ilyen figuráknak, akiknek van bátorságuk.
  • RpPRO #82
    En is ilyesmire gondoltam. Eleg lenne a tudasa 100-as resze, nem szenvednek a matek szigorlattal, az tuti. :D
  • SniperWolf #81
    Nem olvastam, biztos írta már valaki, de én is jelentkeznék a pénzért ha már annyira nyomja egyesek zsebét...
  • Epikurosz #80
    No, még1:

    "mert gazdag lehetsz...de attól még nem kerülsz a történelembe:)"

    Hát, ha választani kell, én inkább lemondok a törciről, és lennék gazdag. (józan paraszti ész :-)
  • nfr #79
    :D