A tudósok egy ősi matematikakönyv megfejtésén fáradoznak, mely 2000 éves elvei megváltoztathatták volna a történelem menetét. A könyv, melyet a görög matematikusnak, Archimédesznek tulajdonítanak, aki i.e. 287 körül született, olyan elveket tartalmaz, amit mások évszázadok múltán fedeztek csak fel.

Az ősi könyv nem igazán nevezhető jó állapotúnak. "Az idő igen csak megrágta a kéziratot" - nyilatkozott Abigel Quandt, a Walters Művészeti Múzeum kéziratokra és ritka könyvekre szakosodott restaurátora. "A pergamen több helyen átlyukadt a gombásodásnak köszönhetően, ami annyit jelent, hogy ezeken a területeken teljes mértékben elvesztek Archimédesz sorai."

A nagyobb gond azonban az, hogy ezt az írást közel 800 évvel ezelőtt elrejtette egy szerzetes, akinek elfogytak a lapjai az imakönyvéből. A szerzetes Archimédesz könyvéből kölcsönzött lapokat, oldalvást fordította és elmosva a régi tintát teleirkálta azokat. Szerencsére sikerült megtalálni az eredeti szöveg halvány nyomait és 900 év múltán egy tudós csoport elkezdte a két szöveg szétválasztását.

"Megpróbáljuk a két tinta színének enyhe eltérését kihasználni" - mondta Roger Easton, a Rochester Műszaki Egyetem optikai tudományokkal foglalkozó professzora. "Ezt különböző hullámhosszú felvételek készítésével érjük el." A lapokat beszkennelték egy számítógépbe, majd kék és vörös fényben vizsgálták meg. A számítógépes feldolgozás a kétféle képből egy olyat generált, amin a két különböző írás különböző színben tűnt elő, így könnyebbé tette a megkülönböztetést.

"Elképesztő, hogy egy olyan lapról sikerült szöveget előcsalogatni, ami szabad szemmel teljesen reménytelennek tűnt" - mondta Reviel Netz, a Stanford Egyetem ókor kutató professzora. "Képesek vagyunk helyreállítani Archimédesz eredeti írását ott, ahol már azt hittük végleg elveszett. Úgy vélem hamarosan minden olvashatóvá válik, amit 2000 éve papírra vetett."

A matematikai analízis felfedezésének időpontját, ami a legtöbb 21. századi technika alapja, általánosan a 17. század végének környékére helyezik. Most azonban úgy tűnik Archimédesz maga is jó úton haladt a döntő fontosságú felfedezés irányába. A könyv egyik értekezése, mely a "Mechanikai Elvek Módszeréről" címet kapta, számításba vett egy bonyolult elvet, az analízis egyik központi témáját, a végtelenséget.

"Ezekben a kötetlen bizonyításokban Archimédesz olyan szilárd testeket tervezett, melyek végtelen számú szeletből álltak. Például gondoljunk egy olyan szalámira, ami végtelen számú nulla vastagságú körkeresztmetszetű szeletből áll" - magyarázta Chris Rorres matematika professzor, aki Archimédesz munkáit tanulmányozta. "Ez logikai problémákat vet fel, mivel a végtelen számú szelet mindegyike nulla térfogatú és a test össztérfogata bizonyos értelemben a nulla végtelennel való szorzását foglalja magába."

"Mindig tudtuk, hogy Archimédesz lépéseket tett a modern analízishez vezető irányba" - mondta Netz. "Amit most találtunk, az bizonyos értelemben azt bizonyítja, hogy Archimédesz el is jutott oda. Már kifejlesztett egy speciális eszközt, amivel végtelen objektumot összegezhetünk és megmérhetjük tömegét." Bár ezeket az elveket már ismerjük egy ideje, azonban ha az Archimédeszt követő matematikusok az ő módszerével dolgoztak volna, az nagyban befolyásolta volna a tudomány és a technika előrehaladását.

"Ha a könyv csak száz évvel az analízis kifejlődése előtt elérhető lett volna, akkor hamarabb eljuthattunk volna a mostani szintünkre" - tette hozzá Alexander Jones, a Toronto Egyetem egyik történész professzora. "Ha a reneszánsz matematikusai és a tudósai tudomással bírtak volna Archimédesz felfedezéseiről, elképesztő befolyást jelentett volna a matematika fejlődésére. Elképzelhető, hogy már ma ember járna a Marson. Megvalósíthattunk volna minden olyat, amiről egy évszázada csak jóslatokba mertek bocsátkozni" - fejezte ki egyetértését Netz.