SG.hu·

Ősi fajokra bukkantak egy barlang mélyén

Nyolc, eddig ismeretlen gerinctelen lényre bukkantak egy izraeli barlangban, amelyek közül négy vízi, négy pedig szárazföldi.

A legnagyobb vízben élő lény egy fehér rákszerű ízeltlábú, míg a szárazföldiek méretesebb képviselője egy skorpiófajra emlékeztet. A felfedezésről a jeruzsálemi Héber Egyetem számolt be. A kutatócsoport vezetője, dr. Hanan Dimantman, biológus elmondása szerint a lények egy, a világtól ötmillió éve elzárt ökorendszer lakói, ahol feltehetően újabb fajokkal fognak találkozni a kutatók.

Az elvégzett vizsgálatok kimutatták, hogy az eddig felfedezett lények egymással rokon fajok, azonban a többi ismert, hasonló életformától különböznek. Egyediségüket nem is elsősorban a külsejük, sokkal inkább élőhelyük környezeti körülményei és ősi mivoltuk adja.


A Ramal körzetében, egy kőfejtő terjeszkedése során napvilágot látott barlanghoz egy tó, valamint egy járatrendszer kapcsolódik, utóbbi több mint két és fél kilométer hosszan és 100 méter mélyen nyúlik be a föld alá. Ezzel az Ayalon névre keresztelt barlang Izrael második legnagyobb mészkőbarlangjának mondhatja magát. A helyszínen az ízeltlábúakon kívül egy baktériumot is találtak, ami az ökorendszerben a táplálék szerepét tölti be.

Az ökorendszer több millió évvel ezelőtt alakulhatott ki, amikor a terület még a Földközi-tenger része volt. A szakértők szerint azóta pihen a világtól elzárva, egyedülálló körülményeket teremtve, melyhez a most megtalált fajok alkalmazkodtak. Külön érdekesség, hogy a rendszer egyszerre ad helyet édes és sós vízi fajoknak, utóbbiak ősi tengeri lények leszármazottai lehetnek. Mivel a barlang sötétjében nem tudták alkalmazni látásukat, ezért az az idők folyamán elsatnyult, majd az evolúció végleg megszabadította tőle az ott élőket.

Egy kivétellel a felfedezett fajok mindegyikéből sikerült elő mintapéldányt begyűjteniük a kutatóknak, kivéve a vak skorpiót, a tudósoknak azonban meggyőződése, hogy hamarosan rábukkannak ennek a fajnak a képviselőire is. A mintákat besorolás és névadás céljából európai és izraeli szakértőknek küldték, Paul-Pearce Kelly, a Londoni Állatkert kurátora szerint az új organizmusok számos fontos adattal szolgálnak majd arról, hogyan fejlődik az élet napfény nélkül.

Kapcsolódó cikkek és linkek

Hozzászólások

Jelentkezz be a hozzászóláshoz.

© hpteso2006. 06. 09.. 17:59||#151
siraly<#beka3><#beka3><#beka3><#beka3><#beka3><#beka3>
© Szefmester2006. 06. 07.. 13:45||#150
jöjjön csak egy cápa.. majd jól orrbagyûröm oszt' kész.. 😊

kár hogy a cikk nem a cápákról szól
© dez2006. 06. 07.. 13:36||#149
Nos, az is egy - a hétköznapi ember számára egyszerûen elérhetõ - módja az öntudattól való megszabadulásnak. (Ha jól értettelek máshol, egyes tanok szerint az a ragaszkodás terméke.)
© sz4bolcs2006. 06. 07.. 12:24||#148
A magára robbantja a két házat-ból az jött le.
Mi másra gondoltál?
© dez2006. 06. 07.. 11:39||#147
Én sem úgy értettem.
© sz4bolcs2006. 06. 07.. 09:15||#146
Nem ragaszkodni nem azt jelenti, hogy ragaszkodni a halálhoz...
© Morden232006. 06. 06.. 23:45||#145
Állítólag a kékcápák még az 1 méteres vízben is jó elvannak😊 Valamikor láttam a National Geo-n.

Az az urban legend dolog nem tudom, mennyire igaz, ezt még valamikor szintén valami mûsorban láttam. Meg a kapálódzást is.
De amúgy nem vagyok cápaszakértõ, szóval passz. Én még a tropicariumig sem mentem el😊
© petko0002006. 06. 06.. 22:42||#144
😊
© petko0002006. 06. 06.. 22:41||#143
hát, ez, hogy a cápa fókának nézi a szörföst, szerintem egy amolyan urban legend.😊 Az idióta kapálódzásra is csak azért figyel fel, mert csak a mozgást érzékeli, nem?
Azt is hallottam, hogy olyan helyeken sincsenek cápák, ahol a tenger csak pár méter mély, és a tengerfenék pedig homokos, mert a hullámzás felkavarja a homokot az alacsony vízben, és az a cápának olyan, mintha egy embernek sûrû füstben kéne lélegeznie.
© dez2006. 06. 06.. 21:54||#142
Csak kettõvel kellett volna visszaolvasnod... 😊