Hunter
Egy genetikai mutáció eredménye az emberi evolúció
Jókora tudományos izgalmat keltettek azok a tudósok, akik állításuk szerint megtalálták azt a genetikai mutációt, ami elválasztotta a korai embert majomszerű elődeitől.
A provokatív felfedezés azt sugallja, hogy a genetikai csavar, ami alapvetően egy kisebb, gyengébb állkapocshoz vezetett, jelentős biológiai változások lavináját indította el. A kisebb állkapocs elképesztő agynövekedést tett lehetővé, ami elengedhetetlen volt a szerszámkészítéshez, a nyelvek kifejlődéséhez és az emberi evolúció egyéb fémjeleihez Kelet-Afrika síkságain. A mutációról a Nature magazin legutóbbi számában számol be egy biológusokból és plasztikai sebészekből álló csapat.
A publikáció erőteljes reakciókat váltott ki az amúgy is heves vitákra hajlamos evolúciót kutató tudósokból, egyikük szerint mindez "ellentmond az evolúció alapelveinek", míg egy másik tudós szerint "csodálatos" felfedezésről van szó. A pennsylvaniai kutatók elmondták, becslésük szerint ez a mutáció 2,4 millió évvel ezelőtt fordult elő először, ami átfedi az első történelem előtti ember kövületeit, melyet kerekebb koponya, laposabb arc, kisebb fogak és gyengébb állkapocs jellemzett. Ez a figyelemre méltó genetikai eltérés a mai napig minden embernél folytatódik, tették hozzá.
Azonban a nem ember főemlősök, beleértve legközelebbi rokonunkat, a csimpánzt, továbbra is az eredeti nagy állkapocs gént hordozzák és a fejük tetejéhez kapcsolódó erős izomzatnak köszönhetően a legkeményebb élelmet is képesek elharapni és megrágni. "Nem azt állítjuk, hogy ez az egyetlen mutáció határoz meg minket, Homo sapienseket" - mondta Hansell Stedman, a Pennsylvania Egyetem orvosi karának kutatója. "Azonban az evolúciós események rendkívül ritkák. A mutáció óta eltelt kétmillió év során az agy szinte megháromszorozta méretét."
A Michigan Egyetem biológiai antropológusa, Milford Wolpoff a kutatást "egyszerűen csodálatosnak" nevezte. "Szintén két és fél millió évvel ezelőtt kezdődőtt meg a szerszámok készítése, lehetővé téve az emberek számára az ételek elkészítését" - magyarázta. "Ez egybeesést jelent a genetikai és az őskori leletekből származó bizonyítékokban."
Más kutatók határozottan elutasítják, azt a lehetőséget, hogy az emberi evolúció egyetlen szájizom-mutáción múlt volna, és azt, hogy amint ezek az izmok, mint a pántok lepattantak, a bilincseitől megszabadult agy hirtelen növekedésnek indult. "Egy ilyen állítás ellent mond az evolúció alapelveinek" - nyilatkozott C. Owen Lovejoy, a Kent Állami Egyetem tudósa. "Ezek a mutációk valószínűleg igen kis jelentőséggel bírtak."
Vannak azonban, akik látni vélnek egy középutat a viták sűrűjében. Az egyetemi és a profitorientált laboratóriumok igen gyors ütemben hasonlítják össze az emberi géntérképet a csimpánzéval, hogy megállapíthassák, mi tesz minket emberivé, és közel 6 millió évvel ezelőtt hogyan vált el az előember a régi világ majmaitól. Eddig 250 genetikai eltérést jelöltek meg további tanulmányozás céljára. Az állkapocs Darwin óta az evolúciós kutatások központjában áll és a mutáció igen csábító elméletnek tűnik. Azonban valószínűtlen, hogy egyetlen mutáció egy új egyéniséget hozzon létre.
"Sikeresen elcsíptek egy genetikai mutációt, ami kikapcsolta ezeket az izmokat" - utalt vissza a kutatásra Richard Potts, az Smithsonian Intézet Emberi Eredet Program igazgatója. "Azonban túlságosan spekulatív az elmélet, mellyel ezt a folyamatot az agyhoz kapcsolják."
A Pennsylvania Egyetem csapata a kisérlet során egy DNS szekvenciában izolált egy új gént a 7. kromoszómában. Ez egy olyan géncsoporthoz tartozik, ami az izmok összehúzódásához szükséges protein termelődését gyorsítja fel. Eredetileg a tudósok egy izomsorvadásos betegség biológiai alátámasztásához kerestek bizonyítékokat. Miután azonosították a mutációt, az azt követő nyolc hónapot az evolúciós hatások megfejtésére fordították. A különböző izmokban különböző proteinek termelődtek, a harapó és rágó izmokban az MYH16 gén volt a meghatározó. Azonban a kutatók felfedezték, hogy az embereknél létezik egy mutáció, ami meggátolja a MYH16 protein felhalmozódását. Ez korlátozza az izom méretét és erejét. A főemlősöknél - mint például az emberszabású majmok - az állkapocs izmai tízszer erősebbek az emberinél. Esetükben igen magas a protein szint és a vastag izmok a koponya csontos kiszögelléseihez csatlakoznak.
Mikor alakulhatott ki ez a genetikai szétválás? A tudósok szerint egy fajnál a genetikai változások aránya az idők során viszonylag állandó marad. Ezért a Pennsylvania Egyetem csapata beleásta magát az őskori leletekbe, hogy megállapítsák mikor vált kisebbé és áramvonalasabbá őseink állkapcsa a majomszerű lényekéhez képest. A Homo habilis volt a legkorábbi ismert faj, ami több mint kétmillió évvel ezelőtt koponya és állkapocs terén különbségeket kezdett mutatni a majmokkal szemben. A Homo vonal virágzásnak indult, hamarosan megjelent a finomabb csontozatú Homo rudolfensis, ergaster és erectus. Eközben a kiugró szemöldökcsonttal és állkapoccsal rendelkező Australopithecus afaransis és a Paranthropus robostus végleg eltűnt.
A koponyát korlátozó erős izmok eltűnésével a Homo koponyájának alakja megváltozott és alkalmassá vált egy jóval nagyobb agy befogadására. A kutatók szerint ez a mutáció nyitott meg egy evolúciós folyamatot, melyben az agy legyőzte az erőt, bár feltehetően ennek betetőződéséhez újabb egymillió évre volt szükség. A mutáció a viselkedési változásokra is magyarázatot adhat. A majmok erős harapásaikat használják a társadalmi rend fenntartásához, míg a korai emberek már inkább az együttműködésre támaszkodtak.
A provokatív felfedezés azt sugallja, hogy a genetikai csavar, ami alapvetően egy kisebb, gyengébb állkapocshoz vezetett, jelentős biológiai változások lavináját indította el. A kisebb állkapocs elképesztő agynövekedést tett lehetővé, ami elengedhetetlen volt a szerszámkészítéshez, a nyelvek kifejlődéséhez és az emberi evolúció egyéb fémjeleihez Kelet-Afrika síkságain. A mutációról a Nature magazin legutóbbi számában számol be egy biológusokból és plasztikai sebészekből álló csapat.
A publikáció erőteljes reakciókat váltott ki az amúgy is heves vitákra hajlamos evolúciót kutató tudósokból, egyikük szerint mindez "ellentmond az evolúció alapelveinek", míg egy másik tudós szerint "csodálatos" felfedezésről van szó. A pennsylvaniai kutatók elmondták, becslésük szerint ez a mutáció 2,4 millió évvel ezelőtt fordult elő először, ami átfedi az első történelem előtti ember kövületeit, melyet kerekebb koponya, laposabb arc, kisebb fogak és gyengébb állkapocs jellemzett. Ez a figyelemre méltó genetikai eltérés a mai napig minden embernél folytatódik, tették hozzá.
Azonban a nem ember főemlősök, beleértve legközelebbi rokonunkat, a csimpánzt, továbbra is az eredeti nagy állkapocs gént hordozzák és a fejük tetejéhez kapcsolódó erős izomzatnak köszönhetően a legkeményebb élelmet is képesek elharapni és megrágni. "Nem azt állítjuk, hogy ez az egyetlen mutáció határoz meg minket, Homo sapienseket" - mondta Hansell Stedman, a Pennsylvania Egyetem orvosi karának kutatója. "Azonban az evolúciós események rendkívül ritkák. A mutáció óta eltelt kétmillió év során az agy szinte megháromszorozta méretét."
A Michigan Egyetem biológiai antropológusa, Milford Wolpoff a kutatást "egyszerűen csodálatosnak" nevezte. "Szintén két és fél millió évvel ezelőtt kezdődőtt meg a szerszámok készítése, lehetővé téve az emberek számára az ételek elkészítését" - magyarázta. "Ez egybeesést jelent a genetikai és az őskori leletekből származó bizonyítékokban."
Más kutatók határozottan elutasítják, azt a lehetőséget, hogy az emberi evolúció egyetlen szájizom-mutáción múlt volna, és azt, hogy amint ezek az izmok, mint a pántok lepattantak, a bilincseitől megszabadult agy hirtelen növekedésnek indult. "Egy ilyen állítás ellent mond az evolúció alapelveinek" - nyilatkozott C. Owen Lovejoy, a Kent Állami Egyetem tudósa. "Ezek a mutációk valószínűleg igen kis jelentőséggel bírtak."
Vannak azonban, akik látni vélnek egy középutat a viták sűrűjében. Az egyetemi és a profitorientált laboratóriumok igen gyors ütemben hasonlítják össze az emberi géntérképet a csimpánzéval, hogy megállapíthassák, mi tesz minket emberivé, és közel 6 millió évvel ezelőtt hogyan vált el az előember a régi világ majmaitól. Eddig 250 genetikai eltérést jelöltek meg további tanulmányozás céljára. Az állkapocs Darwin óta az evolúciós kutatások központjában áll és a mutáció igen csábító elméletnek tűnik. Azonban valószínűtlen, hogy egyetlen mutáció egy új egyéniséget hozzon létre.
"Sikeresen elcsíptek egy genetikai mutációt, ami kikapcsolta ezeket az izmokat" - utalt vissza a kutatásra Richard Potts, az Smithsonian Intézet Emberi Eredet Program igazgatója. "Azonban túlságosan spekulatív az elmélet, mellyel ezt a folyamatot az agyhoz kapcsolják."
A Pennsylvania Egyetem csapata a kisérlet során egy DNS szekvenciában izolált egy új gént a 7. kromoszómában. Ez egy olyan géncsoporthoz tartozik, ami az izmok összehúzódásához szükséges protein termelődését gyorsítja fel. Eredetileg a tudósok egy izomsorvadásos betegség biológiai alátámasztásához kerestek bizonyítékokat. Miután azonosították a mutációt, az azt követő nyolc hónapot az evolúciós hatások megfejtésére fordították. A különböző izmokban különböző proteinek termelődtek, a harapó és rágó izmokban az MYH16 gén volt a meghatározó. Azonban a kutatók felfedezték, hogy az embereknél létezik egy mutáció, ami meggátolja a MYH16 protein felhalmozódását. Ez korlátozza az izom méretét és erejét. A főemlősöknél - mint például az emberszabású majmok - az állkapocs izmai tízszer erősebbek az emberinél. Esetükben igen magas a protein szint és a vastag izmok a koponya csontos kiszögelléseihez csatlakoznak.
Mikor alakulhatott ki ez a genetikai szétválás? A tudósok szerint egy fajnál a genetikai változások aránya az idők során viszonylag állandó marad. Ezért a Pennsylvania Egyetem csapata beleásta magát az őskori leletekbe, hogy megállapítsák mikor vált kisebbé és áramvonalasabbá őseink állkapcsa a majomszerű lényekéhez képest. A Homo habilis volt a legkorábbi ismert faj, ami több mint kétmillió évvel ezelőtt koponya és állkapocs terén különbségeket kezdett mutatni a majmokkal szemben. A Homo vonal virágzásnak indult, hamarosan megjelent a finomabb csontozatú Homo rudolfensis, ergaster és erectus. Eközben a kiugró szemöldökcsonttal és állkapoccsal rendelkező Australopithecus afaransis és a Paranthropus robostus végleg eltűnt.
A koponyát korlátozó erős izmok eltűnésével a Homo koponyájának alakja megváltozott és alkalmassá vált egy jóval nagyobb agy befogadására. A kutatók szerint ez a mutáció nyitott meg egy evolúciós folyamatot, melyben az agy legyőzte az erőt, bár feltehetően ennek betetőződéséhez újabb egymillió évre volt szükség. A mutáció a viselkedési változásokra is magyarázatot adhat. A majmok erős harapásaikat használják a társadalmi rend fenntartásához, míg a korai emberek már inkább az együttműködésre támaszkodtak.