Hunter
A zord Quaoar meleg szívet rejt?
A Quaoar nevű objektumon végzett új megfigyelések arra utalnak, hogy a külső Naprendszer talán mégsem egy halott, fagyott égitestekkel teli temető.
A tanulmány szerint a 2002 őszén felfedezett hatalmas objektum egykor "meleg" lehetett, ami alátámasztja azokat az elméleteket, mely szerint az olyan "bolygófolyamatok" mint a vulkanikusság, kialakulhat a Naptól egészen nagy távolságban levő objektumok esetében is. A Quaoar 1250 kilométer átmérőjével - nagyjából a Plútó fele - a legnagyobb ismert Kuiper-öv objektum (KBO).
Ezek a jégből és kőzetekből álló testek a Naprendszer kialakulásának maradványai, melyek egy gyűrűt, a Kuiper-övet alkotják a Neptunusz pályáján túl. A tudósok eddig körülbelül 1000 KBO-t találtak, azonban összetételükről nagyon keveset tudnak, mivel túl messze vannak és halványak. Most a Hawaiiban található 8 méteres Subaru távcsővel végzett megfigyelések kristályos vízjég, és feltehetően ammónia jeleit tárták fel a Quaoarról visszaverődő napfényben.
A kristályos jég észlelése arra utal, hogy a Quaoart a Nap mellett valami más is melegíti, vagy melegítette, állítja David Jewitt, a Hawaii Egyetem munkatársa és Jane Luu, az MIT kutatója. Ők ketten fedezték fel az első KBO-t 1992-ben, illetve végezték el a fenti megfigyeléseket. Az alternatív hőforrás elmélete azért vetődött fel, mert a Nap a tőle igen távol keringő Quaoart legfeljebb -223 Celsius-fokra képes felmelegíteni, a vízmolekulák azonban csak -163 Celsius-fok felett képesek kristályokba rendeződni. Az ehhez szükséges hőenergia származhat magából a Quaoarból, vélik a kutatók.
A Plutó, a Quaoar, a Hold és a Föld összehasonlítása
Az elméletek szerint a 400 kilométernél nagyobb átmérőjű objektumoknak elegendő a hőjük az olyan kőzetek, mint az uránium radioaktív bomlásából, hogy belső folyamatokat hozzanak létre. A hő megolvaszthatja a Quaoar magjában levő jeget, az olvadt víz ezután a felszín irányába lövell és kristályos jég formájában újra megfagy. Mindez a Földön tapasztalhatóhoz hasonló vulkanikus folyamat lehet, ahol az olvadt kőzet magma formájában a felszínre folyik, majd megszilárdul. Az ammónia észlelése megerősítheti a vulkanikusság elvét. Az ammónia a világegyetem leghatékonyabb fagyállója, képes a jég -100 Celsius-fokon történő megolvasztására is.
A Quaoar pályája
A kristályos jég egy másik magyarázatát a mikrometeor becsapódások jelenthetik, melyek felszínre hozhatták az ősi kristályos jeget, ami négymilliárd évvel ezelőtt alakult ki, vagy a becsapódások elég hőt termeltek ahhoz, hogy a felszínen már létező "összekuszált" szerkezetű jeget kristályos szerkezetbe rendezze. David Stevenson, a Caltech bolygótudósa szerint ez utóbbi lehetőség elég valószínűtlen. "Azok a becsapódások, melyeknek elég energiájuk volt a jég felmelegítésére, valószínűleg kirobbantották volna a jeget az űrbe" - magyarázta. "A lényeg azonban az, hogy kezdünk egyre jobb képet kapni a KBO-król, melyek egészen váratlan dolgokat árulnak el felszíni folyamataikról."
 A Quaoarról készített animáció |
Ezek a jégből és kőzetekből álló testek a Naprendszer kialakulásának maradványai, melyek egy gyűrűt, a Kuiper-övet alkotják a Neptunusz pályáján túl. A tudósok eddig körülbelül 1000 KBO-t találtak, azonban összetételükről nagyon keveset tudnak, mivel túl messze vannak és halványak. Most a Hawaiiban található 8 méteres Subaru távcsővel végzett megfigyelések kristályos vízjég, és feltehetően ammónia jeleit tárták fel a Quaoarról visszaverődő napfényben.
A kristályos jég észlelése arra utal, hogy a Quaoart a Nap mellett valami más is melegíti, vagy melegítette, állítja David Jewitt, a Hawaii Egyetem munkatársa és Jane Luu, az MIT kutatója. Ők ketten fedezték fel az első KBO-t 1992-ben, illetve végezték el a fenti megfigyeléseket. Az alternatív hőforrás elmélete azért vetődött fel, mert a Nap a tőle igen távol keringő Quaoart legfeljebb -223 Celsius-fokra képes felmelegíteni, a vízmolekulák azonban csak -163 Celsius-fok felett képesek kristályokba rendeződni. Az ehhez szükséges hőenergia származhat magából a Quaoarból, vélik a kutatók.
A Plutó, a Quaoar, a Hold és a Föld összehasonlítása
Az elméletek szerint a 400 kilométernél nagyobb átmérőjű objektumoknak elegendő a hőjük az olyan kőzetek, mint az uránium radioaktív bomlásából, hogy belső folyamatokat hozzanak létre. A hő megolvaszthatja a Quaoar magjában levő jeget, az olvadt víz ezután a felszín irányába lövell és kristályos jég formájában újra megfagy. Mindez a Földön tapasztalhatóhoz hasonló vulkanikus folyamat lehet, ahol az olvadt kőzet magma formájában a felszínre folyik, majd megszilárdul. Az ammónia észlelése megerősítheti a vulkanikusság elvét. Az ammónia a világegyetem leghatékonyabb fagyállója, képes a jég -100 Celsius-fokon történő megolvasztására is.
A Quaoar pályája
A kristályos jég egy másik magyarázatát a mikrometeor becsapódások jelenthetik, melyek felszínre hozhatták az ősi kristályos jeget, ami négymilliárd évvel ezelőtt alakult ki, vagy a becsapódások elég hőt termeltek ahhoz, hogy a felszínen már létező "összekuszált" szerkezetű jeget kristályos szerkezetbe rendezze. David Stevenson, a Caltech bolygótudósa szerint ez utóbbi lehetőség elég valószínűtlen. "Azok a becsapódások, melyeknek elég energiájuk volt a jég felmelegítésére, valószínűleg kirobbantották volna a jeget az űrbe" - magyarázta. "A lényeg azonban az, hogy kezdünk egyre jobb képet kapni a KBO-król, melyek egészen váratlan dolgokat árulnak el felszíni folyamataikról."
