SG.hu·
Történelmet írt a Scaled Composites
Helyi idő szerint hétfő reggel beírta magát a SpaceShipOne a történelemkönyvekbe, mint az első magán űrrepülőgép, ami embert szállított fedélzetén a világűrbe. Magyar idő szerint 16 óra 15 perckor ért földet teljes biztonságban a Mojave repülőtéren.
"Remekül néz ki" - nyugtázta Burt Rutan, a gépet építő Scaled Composites vezetője, miközben a kifutópályán a napfényben fürdő gépét szemlélte. Mike Melvill a gép pilótája, egyben a Scaled Composites alelnöke 15 óra 51 perckor gyújtotta be a hajtóműveket és kezdte meg utazását az űr fekete horizontja felé. Röppályája több mint 100 kilométeres magasságba emelte, a Föld atmoszférája fölé, jelentették a Scaled Composites repülési mérnökei. "Lélegzetelállító élmény volt - egyszerűen félelmetes" - nyilatkozott az örömtől mámoros Melvill a leszállás után.
A rakéta-repülőgép 14 óra 45 perc körül emelkedett a magasba a White Knight hordozó-repülőgéppel, megkezdve utazásának első, közel egy órás fázisát. 15 óra 35 perckor 10 ezer méteres magasságnál a pilóta jelentette, hogy minden rendszert leellenőrzött az űrkilövéshez. Miután a földi irányítástól megkapta az engedélyt, 15 óra 46 perckor megkezdte a visszaszámlálást. A két gép ekkor már 15 kilométeres magasságnál járt, amikor pár perc elmúltával a SpaceShipOne levált a hordozógépről. Rövid siklás után Melvill 80 másodpercre begyújtotta a hajtóműveket és a hangsebesség háromszorosával megkezdte függőleges emelkedését a világűr pereme felé.
Michael W. Melvill, a SpaceShipOne pilótája leszállás után
A gép ezután megváltoztatta szárnyállását, hogy nagyobb légellenállásra, ezáltal erősebb fékezőerőre tegyen szert és megkezdte visszatérését, miközben a pilóta megtapasztalta a súlytalanságot, amit a fedélzeti kamerának egy csomag M&M kibontásával demonstrált. A csokigolyók látványos lebegésbe kezdtek a pilóta körül. A pilótafülkéből láthatóvá vált a Föld görbülete és az a vékony kék vonal, ami légkörünk peremét jelzi.
Melvill az első magángépet kormányzó 62 éves veterán tesztpilóta, most már egyben asztronauta is, a felszállást követően két órával tért vissza a kiindulási pontra. A sivatagi repülőtér körül összegyűlt 3000 fős tömeg hatalmas üdvrivalgással fogadta a leszálló gépet.
A főtámogató Microsoft alapító Paul G. Allen (balra), Mike Melvill pilóta és Burt Rutan tervező (jobbra) a sajtótájékoztatón
A White Knight és a SpaceShipOne több értelemben is forradalmi konstrukció. A SpaceShipOne hibrid hajtóműve speciális üzemanyagot fogyaszt, ami biztonságosabb a hagyományos rakétahajtóművek által használtnál, emellett pedig mindkét egység újrahasznosítható. A SpaceShipOne rakétahajtóműve - melyet a San Diegoi SpaceDev épített meg - szilárd gumi hajtóanyagot éget az úgynevezett kéjgáz, azaz dinitrogén-oxid folyékony változatával. Ez az üzemanyag nem illékony és a többi rakéta üzemanyagnál jóval környezetbarátabb. Mellékterméke vízgőz, szén-dioxid, szén-monoxid és nitrogén, míg az amerikai űrsiklók ammóniumot és alumíniumot égetnek.
"Remekül néz ki" - nyugtázta Burt Rutan, a gépet építő Scaled Composites vezetője, miközben a kifutópályán a napfényben fürdő gépét szemlélte. Mike Melvill a gép pilótája, egyben a Scaled Composites alelnöke 15 óra 51 perckor gyújtotta be a hajtóműveket és kezdte meg utazását az űr fekete horizontja felé. Röppályája több mint 100 kilométeres magasságba emelte, a Föld atmoszférája fölé, jelentették a Scaled Composites repülési mérnökei. "Lélegzetelállító élmény volt - egyszerűen félelmetes" - nyilatkozott az örömtől mámoros Melvill a leszállás után.
A rakéta-repülőgép 14 óra 45 perc körül emelkedett a magasba a White Knight hordozó-repülőgéppel, megkezdve utazásának első, közel egy órás fázisát. 15 óra 35 perckor 10 ezer méteres magasságnál a pilóta jelentette, hogy minden rendszert leellenőrzött az űrkilövéshez. Miután a földi irányítástól megkapta az engedélyt, 15 óra 46 perckor megkezdte a visszaszámlálást. A két gép ekkor már 15 kilométeres magasságnál járt, amikor pár perc elmúltával a SpaceShipOne levált a hordozógépről. Rövid siklás után Melvill 80 másodpercre begyújtotta a hajtóműveket és a hangsebesség háromszorosával megkezdte függőleges emelkedését a világűr pereme felé.
Michael W. Melvill, a SpaceShipOne pilótája leszállás után
A gép ezután megváltoztatta szárnyállását, hogy nagyobb légellenállásra, ezáltal erősebb fékezőerőre tegyen szert és megkezdte visszatérését, miközben a pilóta megtapasztalta a súlytalanságot, amit a fedélzeti kamerának egy csomag M&M kibontásával demonstrált. A csokigolyók látványos lebegésbe kezdtek a pilóta körül. A pilótafülkéből láthatóvá vált a Föld görbülete és az a vékony kék vonal, ami légkörünk peremét jelzi.
Melvill az első magángépet kormányzó 62 éves veterán tesztpilóta, most már egyben asztronauta is, a felszállást követően két órával tért vissza a kiindulási pontra. A sivatagi repülőtér körül összegyűlt 3000 fős tömeg hatalmas üdvrivalgással fogadta a leszálló gépet.
A főtámogató Microsoft alapító Paul G. Allen (balra), Mike Melvill pilóta és Burt Rutan tervező (jobbra) a sajtótájékoztatón
A White Knight és a SpaceShipOne több értelemben is forradalmi konstrukció. A SpaceShipOne hibrid hajtóműve speciális üzemanyagot fogyaszt, ami biztonságosabb a hagyományos rakétahajtóművek által használtnál, emellett pedig mindkét egység újrahasznosítható. A SpaceShipOne rakétahajtóműve - melyet a San Diegoi SpaceDev épített meg - szilárd gumi hajtóanyagot éget az úgynevezett kéjgáz, azaz dinitrogén-oxid folyékony változatával. Ez az üzemanyag nem illékony és a többi rakéta üzemanyagnál jóval környezetbarátabb. Mellékterméke vízgőz, szén-dioxid, szén-monoxid és nitrogén, míg az amerikai űrsiklók ammóniumot és alumíniumot égetnek.
