Hunter
A Cassini egyre jobb képeket készít a Szaturnuszról
Egyre nagyobb és élesebb felvételeket kapunk a Cassini-Huygens űrszondától, ami július 1-jén éri el célpontját, a Szaturnuszt. A legutóbbi képet már kevesebb, mint 56 millió kilométeres távolságból készítette a buszméretű szonda, ami mindössze egyharmada a Nap-Föld távolságnak.
A gyűrűs bolygóról készült most közzétett kép számos, március eleji felvétel összerakásából készült. Már ebből a távolságból is több érdekes jellemvonás fedezhető fel, melyeket eddig még nem sikerült észlelni. Ide sorolható két halvány szürke folt, melyek körülbelül a 40. szélességi foknál láthatók a déli féltekén. A Szaturnusz közel tízszer szélesebb a Földnél, így a foltok méreteiket tekintve nem sokkal lehetnek kisebbek, mint a Hold.
Balra a Mimas (398 km), alatta a Dione (1118 km), jobbra pedig az Enceladus (499 km). A láthatóság kedvéért a fényességük meg van növelve - klikk a nagyításhoz
"Valószínűleg a légkörben működő vihar-rendszerek" - mondta Fred Taylor, a brit Oxford Egyetem bolygótudósa. "A Hubble Űrteleszkóp is látott már néhány vihart, melyek időtartama hónapokban volt mérhető." Mindazonáltal a Cassini a Hubble-lal szemben amint pályára állt többé-kevésbé képes lesz nyomon is követni a viharokat, ami segít megismerni ezeket a múlandó jelenségeket. "Amit mi tanulmányozunk, az a Földtől egy teljesen különböző bolygó meteorológiája" - magyarázta Taylor a New Scintist magazinnak.
A felvételen apró fénypontokként feltűnik a Szaturnusz 31 holdjából kettő, a Mimas és az Enceladus. Az 1997-ben indult Cassini expedíció utazása során kétszer repülte körbe a Napot, "gravitációs támogatást" kapott a Vénusztól, a Földtől és a Jupitertől. Július 1-jén áll pályára a Szaturnusz körül, ekkor kezdi meg négyévnyi adatgyűjtését a bolygó atmoszférájáról, gyűrűiről, mágneses mezőiről és holdjairól. "Az igazi izgalom még csak most jön" - tette hozzá Taylor.
A Cassini 2 órás különbséggel készült felvételei a gyűrűkről 63 millió kilométerről. A második kép szélén található pixel a 181 km-es Janus hold - klikk a nagyításhoz
A bolygótudósok remélik, újabb ismereteket szerezhetnek a Naprendszer történelméről a két óriásbolygó, a Szaturnusz és a Jupiter összetételének összehasonlításával. Utóbbit igen behatóan tanulmányozta a NASA 14 éven át tartó Galileo küldetése. Emellett szeretnék megfejteni a bolygó rejtélyes jegyeit is, mint az atmoszférában látható színes sávok, melyek a Jupiterhez viszonyítva nagyobb számban fordulnak elő, viszont keskenyebbek is. A sávok feltehetően széláramlatok, a színek váltakozása az összetétel sokszínűségére utalhat.
A Cassini a 320 kilogramm súlyú Huygens szondát december 25-én fogja elereszteni, és az három héttel később ejtőernyővel ereszkedik le a Szaturnusz óriásholdja, a Titán sűrű, homályos légkörébe. A légköri utazás két órát vesz majd igénybe, ez idő alatt a Huygens megméri a légkör összetételét és felvételeket készít. Az adatgyűjtést a felszínen is folytathatja, ennek időtartama azonban legfeljebb 30 perc lehet, mivel ennyi időre elegendők az akkui, feltéve ha szilárd felszínen landol, folyadékban legfeljebb fél percet adnak neki a szakértők.
A gyűrűs bolygóról készült most közzétett kép számos, március eleji felvétel összerakásából készült. Már ebből a távolságból is több érdekes jellemvonás fedezhető fel, melyeket eddig még nem sikerült észlelni. Ide sorolható két halvány szürke folt, melyek körülbelül a 40. szélességi foknál láthatók a déli féltekén. A Szaturnusz közel tízszer szélesebb a Földnél, így a foltok méreteiket tekintve nem sokkal lehetnek kisebbek, mint a Hold.
Balra a Mimas (398 km), alatta a Dione (1118 km), jobbra pedig az Enceladus (499 km). A láthatóság kedvéért a fényességük meg van növelve - klikk a nagyításhoz
"Valószínűleg a légkörben működő vihar-rendszerek" - mondta Fred Taylor, a brit Oxford Egyetem bolygótudósa. "A Hubble Űrteleszkóp is látott már néhány vihart, melyek időtartama hónapokban volt mérhető." Mindazonáltal a Cassini a Hubble-lal szemben amint pályára állt többé-kevésbé képes lesz nyomon is követni a viharokat, ami segít megismerni ezeket a múlandó jelenségeket. "Amit mi tanulmányozunk, az a Földtől egy teljesen különböző bolygó meteorológiája" - magyarázta Taylor a New Scintist magazinnak.
A felvételen apró fénypontokként feltűnik a Szaturnusz 31 holdjából kettő, a Mimas és az Enceladus. Az 1997-ben indult Cassini expedíció utazása során kétszer repülte körbe a Napot, "gravitációs támogatást" kapott a Vénusztól, a Földtől és a Jupitertől. Július 1-jén áll pályára a Szaturnusz körül, ekkor kezdi meg négyévnyi adatgyűjtését a bolygó atmoszférájáról, gyűrűiről, mágneses mezőiről és holdjairól. "Az igazi izgalom még csak most jön" - tette hozzá Taylor.
A Cassini 2 órás különbséggel készült felvételei a gyűrűkről 63 millió kilométerről. A második kép szélén található pixel a 181 km-es Janus hold - klikk a nagyításhoz
A bolygótudósok remélik, újabb ismereteket szerezhetnek a Naprendszer történelméről a két óriásbolygó, a Szaturnusz és a Jupiter összetételének összehasonlításával. Utóbbit igen behatóan tanulmányozta a NASA 14 éven át tartó Galileo küldetése. Emellett szeretnék megfejteni a bolygó rejtélyes jegyeit is, mint az atmoszférában látható színes sávok, melyek a Jupiterhez viszonyítva nagyobb számban fordulnak elő, viszont keskenyebbek is. A sávok feltehetően széláramlatok, a színek váltakozása az összetétel sokszínűségére utalhat.
A Cassini a 320 kilogramm súlyú Huygens szondát december 25-én fogja elereszteni, és az három héttel később ejtőernyővel ereszkedik le a Szaturnusz óriásholdja, a Titán sűrű, homályos légkörébe. A légköri utazás két órát vesz majd igénybe, ez idő alatt a Huygens megméri a légkör összetételét és felvételeket készít. Az adatgyűjtést a felszínen is folytathatja, ennek időtartama azonban legfeljebb 30 perc lehet, mivel ennyi időre elegendők az akkui, feltéve ha szilárd felszínen landol, folyadékban legfeljebb fél percet adnak neki a szakértők.