Hunter
Újrahasznosítás a Szaturnuszon
Semmi sem tart örökké, még a Szaturnusz gyönyörű gyűrűi sem. A belső ütközések és a meteoritok becsapódásai lassan felőrlik a gyűrűket alkotó jeget és kőzeteket. Végül a fizika törvényei szerint az elaprózódó összetevőket lelassítja a Szaturnusz légköre, melyek letérnek pályájukról és lehullnak a rideg gázóriásra.
A folyamat a számítások szerint körülbelül 100 millió évet venne igénybe. Azonban ha a Szaturnusz gyűrűi ennyire átmenetiek, miért vannak még mindig a helyükön?
A kézenfekvő válasz, a gyűrűk vagy viszonylag fiatalok, vagy a szétbomlás folyamata nem olyan gyors, mint gondolnánk. Larry Esposito, a Colorado Egyetem asztrofizikai és bolygótudományi professzora 20 éve rágódik ezen a kérdésen. Esposito szerint a válasz ugyanazokban a holdakban rejlik, melyek egyértelműen kőzettel és jéggel látják el a Szaturnusz gyűrűit. Az óriásbolygó legalább 31 holddal rendelkezik, beleértve a 20 és 200 kilométer közötti átmérővel rendelkező kisebbeket is.
A Voyager 2 felvétele a Szaturnusz gyűrűiről 4 millió kilométeres távolságból
Az elemzés megértéséhez fel kell ismernünk, hogy a gyűrű anyaga végül vagy pályán kívülre kell hogy lökődjön, vagy kis holdakba halmozódik a gyűrűk közelében. A hagyományos bölcseletek szerint ez a gyarapodás csak egy bizonyos keringési sugáron kívül jöhet létre. Azonban amikor Esposito hallgatói tényezőire bontották a részecskék viszonylagos méretét "bebizonyosodott, hogy a gyarapodás jelentős a fent említett sugár belsejében is", mondta a professzor. "A kis részecskék nagyrészt a gravitáció hatására hozzátapadhatnak a nagyobbakhoz" - tette hozzá.
Eszerint a nézet szerint a holdak egy könnyű törmelékréteggel vannak bevonva, mely a gyűrűktől származik. Ez a gyarapodási folyamat ellensúlyozza a holdak felaprózódását. "Míg egyesek feldarabolódnak, mások újra egyesülnek" - magyarázta Esposito. "Hívhatjuk akár újrahasznosításnak is. A korábbi számításoknál nem vettük figyelembe ezt a lehetőséget."
Az új nézet szerint a holdak nem csupán a gyűrűk anyagának forrásai, de egyben átmeneti raktárai annak a törmeléknek, ami már kiszolgálta a maga idejét a gyűrűben. A folyamat megmagyarázza, hogyan zajlanak a változások és marad látszólag, mégis minden a régiben. "Olyan ez mintha lemennénk az utcára, és ott látnánk jó néhány embert. Ha egy évszázaddal később visszatérnénk nagy valószínűséggel ugyanez a látvány fogadna. Bár az először látott emberek már minden bizonnyal régen meghaltak, mégis emberektől nyüzsögne az utca" - mondta Esposito.
Számítógéppel renderelt kép a Cassiniról a Szaturnusz előtt
Lefordítva ezt a Szaturnusz gyűrűire Esposito következtetése szerint ugyanazt a színdarabot láthatjuk csak a szereplők cserélődnek időről időre. "Nem szabad összekevernünk egy gyűrű élettartamát a teljes gyűrűrendszerével" - mondta.
A felfedezés magyarázatot adhat a Szaturnuszhoz nagyon hasonló Jupiter, Uránusz és Neptunusz esetében megfigyelhető halványabb gyűrűkre. Esposito hamarosan megtudhatja helytállóak-e feltevései, mivel jövőre a Cassini űrszonda megkezdi a Szaturnusz feltérképezését. A szonda ultraibolya leképező spektrométere részletesen vizsgálja majd a gázóriás gyűrűit és atmoszféráját. A szonda júliusban áll pályára a bolygó körül és 20 év után, amikor a Voyager haladt el a Szaturnusz mellett, újra közvetlen közelről kaphatunk adatokat.
A folyamat a számítások szerint körülbelül 100 millió évet venne igénybe. Azonban ha a Szaturnusz gyűrűi ennyire átmenetiek, miért vannak még mindig a helyükön?
A kézenfekvő válasz, a gyűrűk vagy viszonylag fiatalok, vagy a szétbomlás folyamata nem olyan gyors, mint gondolnánk. Larry Esposito, a Colorado Egyetem asztrofizikai és bolygótudományi professzora 20 éve rágódik ezen a kérdésen. Esposito szerint a válasz ugyanazokban a holdakban rejlik, melyek egyértelműen kőzettel és jéggel látják el a Szaturnusz gyűrűit. Az óriásbolygó legalább 31 holddal rendelkezik, beleértve a 20 és 200 kilométer közötti átmérővel rendelkező kisebbeket is.
A Voyager 2 felvétele a Szaturnusz gyűrűiről 4 millió kilométeres távolságból
Az elemzés megértéséhez fel kell ismernünk, hogy a gyűrű anyaga végül vagy pályán kívülre kell hogy lökődjön, vagy kis holdakba halmozódik a gyűrűk közelében. A hagyományos bölcseletek szerint ez a gyarapodás csak egy bizonyos keringési sugáron kívül jöhet létre. Azonban amikor Esposito hallgatói tényezőire bontották a részecskék viszonylagos méretét "bebizonyosodott, hogy a gyarapodás jelentős a fent említett sugár belsejében is", mondta a professzor. "A kis részecskék nagyrészt a gravitáció hatására hozzátapadhatnak a nagyobbakhoz" - tette hozzá.
Eszerint a nézet szerint a holdak egy könnyű törmelékréteggel vannak bevonva, mely a gyűrűktől származik. Ez a gyarapodási folyamat ellensúlyozza a holdak felaprózódását. "Míg egyesek feldarabolódnak, mások újra egyesülnek" - magyarázta Esposito. "Hívhatjuk akár újrahasznosításnak is. A korábbi számításoknál nem vettük figyelembe ezt a lehetőséget."
Az új nézet szerint a holdak nem csupán a gyűrűk anyagának forrásai, de egyben átmeneti raktárai annak a törmeléknek, ami már kiszolgálta a maga idejét a gyűrűben. A folyamat megmagyarázza, hogyan zajlanak a változások és marad látszólag, mégis minden a régiben. "Olyan ez mintha lemennénk az utcára, és ott látnánk jó néhány embert. Ha egy évszázaddal később visszatérnénk nagy valószínűséggel ugyanez a látvány fogadna. Bár az először látott emberek már minden bizonnyal régen meghaltak, mégis emberektől nyüzsögne az utca" - mondta Esposito.
Számítógéppel renderelt kép a Cassiniról a Szaturnusz előtt
Lefordítva ezt a Szaturnusz gyűrűire Esposito következtetése szerint ugyanazt a színdarabot láthatjuk csak a szereplők cserélődnek időről időre. "Nem szabad összekevernünk egy gyűrű élettartamát a teljes gyűrűrendszerével" - mondta.
A felfedezés magyarázatot adhat a Szaturnuszhoz nagyon hasonló Jupiter, Uránusz és Neptunusz esetében megfigyelhető halványabb gyűrűkre. Esposito hamarosan megtudhatja helytállóak-e feltevései, mivel jövőre a Cassini űrszonda megkezdi a Szaturnusz feltérképezését. A szonda ultraibolya leképező spektrométere részletesen vizsgálja majd a gázóriás gyűrűit és atmoszféráját. A szonda júliusban áll pályára a bolygó körül és 20 év után, amikor a Voyager haladt el a Szaturnusz mellett, újra közvetlen közelről kaphatunk adatokat.
