Hunter
Újabb viták a fekete halál okozójáról
Friss vita kerekedett a fekete halállal kapcsolatban, ami 1348-ban Európa lakosságának a felét kiirtotta, majd évszázadokon át terjedt.
Egy évszázadon át a bubópestis baktériumát, a Yersinia pestist okolták az esetért, amit patkányok és legyek terjesztettek. Azonban a legelszántabb törekvéseknek sem sikerült az áldozatok maradványaiban a Yersinia nyomait felfedezniük, így az új vizsgálatba bevont kutatók azt bizonygatják, hogy az előző tanulmány, ami állítólag megtalálta a fent említett baktériumot, hibás volt.
Európa lakossága a középkorban:
1000 - 38 millió
1100 - 48 millió
1200 - 59 millió
1300 - 70 millió
1347 - 75 millió
1352 - 50 millió
"Nem utasíthatjuk el a Yersiniát mint a fekete halál okozóját" - mondta Alan Cooper, az Oxford Egyetem Ősi Biomolekula Központjának vezetője, aki csapatával a legutóbbi kutatást végezte el. "Azonban jelenleg nincs molekuláris bizonyíték az alátámasztására sem."
A gyilkos kór okozója feletti vita nem csupán történelmi vonatkozású. A Yersinia a mai nap is megfertőzi az embereket a trópusokon, és felmerültek olyan aggályok is, miszerint felhasználható biofegyverként is, újabb járványt zúdítva egy kontinensre. A Szovjetunió például egy évben állítólag 1500 tonnát állított elő belőle katonai alkalmazásra. Ezek a félelmek további kutatásokra sarkallták a tudósokat. Mégis többek között Susan Scott és Chris Duncan, a Liverpool Egyetem kutatói részletes elemzésükben arra a következtetésre jutottak, hogy nem a Yersinia okozta a fekete halált. Szerintük egy Ebolához hasonló vírus okozhatta az erőteljes vérzést.
2000-ben Didier Raoult és munkatársai a Marseille-i Mediterrán Egyetemen bejelentették, sikerült lezárniuk az ügyet PCR használatával, mellyel felerősítették azokat a DNS töredékeket, amit a közeli Montpellier-ben talált három 14. századi csontváz fogaiból nyertek ki. Ezek a szekvenciák több egyezőséget mutattak a Yersiniával, jelentették. Scott és több más kutató is vitatta, hogy a csontvázak egyáltalán a fekete halál áldozatai közül valóak voltak-e, azonban 2003 júniusában Raoult "megalapozatlan spekulációként" elutasította a kritikákat.
Most Cooper és munkatársai öt tömegsír 66 csontvázának 121 fogát elemezték, beleértve a londoni East Smithfield temetőjét, ahova az 1349. évi áldozatokat temették. Emellett megvizsgáltak feltételezett pestis árkokat a londoni Spitalfieldsben, a koppenhágai Vodroffsgaardban valamint a francia Angers és Verdun településeken. Egyetlen fog sem tartalmazott azonosítható Yersinia DNS-t. A kutatók primért használtak - DNS-töredékeket, melyek szondaként viselkedve a PCR teszteken felveszik azokat a sajátos szekvenciákat, amik egyedülállóak a Yersiniában - azonban semmit sem találtak.
"Ugyanazt a primért használtuk, amit a franciák is" - nyilatkozott Cooper a New Scientist magazinnak. "Számos más baktériumra bukkantunk, azonban egyik sem a Yersinia volt."
Raoult hajthatatlan, szerinte csapata nem szennyezte be a mintákat. Azonban a legutóbbi tanulmány bebizonyítja, hogy ez egyáltalán nem biztos. A fogak kettéhasítása, majd a fogbél kikaparása, ahogy a franciák csinálták, baktériummal szennyezte be azokat, állapította meg Cooper csapata. Miután egy laboratórium elvégzett egy kontroll tesztet modern Yersinia DNS-sel Raoult tesztje pozitív eredményt mutatott, azonban csak a modern Yersinia DNS szennyeződés miatt.
Mitöbb szinte mindegyik francia minta pozitív lett, ami gyanúsan magas túlélési arány a DNS-ek számára Montpellier meleg klímájában, tette hozzá Cooper, aki szerint a fentiek valószínűtlenné teszik az ősi Yersinia DNS jelenlétének kimutatását. Cooper csapata talált emberi DNS mitokondriát a fogakban, ami azt bizonyítja, hogy a DNS hosszú időt képes túlélni a fogban. Azonban a bubópestis DNS hiánya nem bizonyítja, hogy nem ez a baktérium a felelős a járványért, legfeljebb nem hatolt be a fogakba.
"Ha hozzájuthatnék valamilyen lágy szövethez a pestisből, akkor újra megpróbálnám megkeresni" - mondta. Finnországban elképzelhetőek olyan áldozatok, akik most a fagyott altalaj alatt nyugszanak.
Egy évszázadon át a bubópestis baktériumát, a Yersinia pestist okolták az esetért, amit patkányok és legyek terjesztettek. Azonban a legelszántabb törekvéseknek sem sikerült az áldozatok maradványaiban a Yersinia nyomait felfedezniük, így az új vizsgálatba bevont kutatók azt bizonygatják, hogy az előző tanulmány, ami állítólag megtalálta a fent említett baktériumot, hibás volt.
Európa lakossága a középkorban:
"Nem utasíthatjuk el a Yersiniát mint a fekete halál okozóját" - mondta Alan Cooper, az Oxford Egyetem Ősi Biomolekula Központjának vezetője, aki csapatával a legutóbbi kutatást végezte el. "Azonban jelenleg nincs molekuláris bizonyíték az alátámasztására sem."
A gyilkos kór okozója feletti vita nem csupán történelmi vonatkozású. A Yersinia a mai nap is megfertőzi az embereket a trópusokon, és felmerültek olyan aggályok is, miszerint felhasználható biofegyverként is, újabb járványt zúdítva egy kontinensre. A Szovjetunió például egy évben állítólag 1500 tonnát állított elő belőle katonai alkalmazásra. Ezek a félelmek további kutatásokra sarkallták a tudósokat. Mégis többek között Susan Scott és Chris Duncan, a Liverpool Egyetem kutatói részletes elemzésükben arra a következtetésre jutottak, hogy nem a Yersinia okozta a fekete halált. Szerintük egy Ebolához hasonló vírus okozhatta az erőteljes vérzést.
2000-ben Didier Raoult és munkatársai a Marseille-i Mediterrán Egyetemen bejelentették, sikerült lezárniuk az ügyet PCR használatával, mellyel felerősítették azokat a DNS töredékeket, amit a közeli Montpellier-ben talált három 14. századi csontváz fogaiból nyertek ki. Ezek a szekvenciák több egyezőséget mutattak a Yersiniával, jelentették. Scott és több más kutató is vitatta, hogy a csontvázak egyáltalán a fekete halál áldozatai közül valóak voltak-e, azonban 2003 júniusában Raoult "megalapozatlan spekulációként" elutasította a kritikákat.
Most Cooper és munkatársai öt tömegsír 66 csontvázának 121 fogát elemezték, beleértve a londoni East Smithfield temetőjét, ahova az 1349. évi áldozatokat temették. Emellett megvizsgáltak feltételezett pestis árkokat a londoni Spitalfieldsben, a koppenhágai Vodroffsgaardban valamint a francia Angers és Verdun településeken. Egyetlen fog sem tartalmazott azonosítható Yersinia DNS-t. A kutatók primért használtak - DNS-töredékeket, melyek szondaként viselkedve a PCR teszteken felveszik azokat a sajátos szekvenciákat, amik egyedülállóak a Yersiniában - azonban semmit sem találtak.
"Ugyanazt a primért használtuk, amit a franciák is" - nyilatkozott Cooper a New Scientist magazinnak. "Számos más baktériumra bukkantunk, azonban egyik sem a Yersinia volt."
 A Yersinia baktérium |
Mitöbb szinte mindegyik francia minta pozitív lett, ami gyanúsan magas túlélési arány a DNS-ek számára Montpellier meleg klímájában, tette hozzá Cooper, aki szerint a fentiek valószínűtlenné teszik az ősi Yersinia DNS jelenlétének kimutatását. Cooper csapata talált emberi DNS mitokondriát a fogakban, ami azt bizonyítja, hogy a DNS hosszú időt képes túlélni a fogban. Azonban a bubópestis DNS hiánya nem bizonyítja, hogy nem ez a baktérium a felelős a járványért, legfeljebb nem hatolt be a fogakba.
"Ha hozzájuthatnék valamilyen lágy szövethez a pestisből, akkor újra megpróbálnám megkeresni" - mondta. Finnországban elképzelhetőek olyan áldozatok, akik most a fagyott altalaj alatt nyugszanak.
