Hunter
Agysebészet Krisztus előtt
Ősi koponyát találtak a Temze londoni partjánál, különlegessége az a szabályos lyuk, ami arra utal, hogy legalább 3750 évvel korábban végeztek agyműtéteket, mint korábban feltételezték. A koponyát az English Heritage i.e. 1750-re dátumozta vissza, mely egy felnőtt férfié volt annak idején. A koponya tetején éktelenkedő lyukat egy rémisztő beavatkozás során ejtették, melyet trepanációnak, azaz koponyalékelésnek neveztek. Az eljárás során egy csontdarabot távolítottak el feltehetőleg valamilyen szerszámmal ledörzsölve, hogy csökkentsék az agyra nehezedő nyomást, derül ki az English Heritage szerdai sajtóközleményéből.
Migrénes rohamok, hallucináció, epilepszia, valamint hasonló betegségek esetén kerülhetett sor erre a drasztikus beavatkozásra. Nagy valószínuséggel a beteg ébren volt a rendkívül fájdalmas operáció alatt, azonban még több évet élt, miután a nagyjából 30x45 milliméteres lyukat fakéreggel vagy levelekkel fedték le. 1920-as beszámolók úgy írják le a trepanációt, hogy a sebész visszahajtja a lehámozott bőrt, majd a lyukat kókuszhéjjal és banánlevelekkel fedi le. Britanniában közel 40 példát találtak a trepanációra, a neolitikustól a középkor végével bezárólag, olvasható a cikkben.
"A koponyalékelés valószínűleg a sebészet általunk ismert legősibb formája. A beavatkozást ezen a koponyán valamilyen dörzsölő alkalmatossággal végezhették, talán egy kovakővel, azonban nagy figyelmet fordítottak arra, nehogy megsértsék magát az agyat. Nincs bizonyíték semmilyen elfertőződésre, ami a fő oka lehetne az ilyen beavatkozások utáni elhalálozásnak, és a trepanálás sem okozott semmilyen maradandó károsodást a betegnek. A koponya bebizonyítja, hogy már akkoriban jelentős anatómiai és sebészi képességekkel rendelkező emberek éltek Britanniában, akiket csak a klasszikus görög és római idők gyógyítói múltak felül, több mint ezer évvel később" - összegzett Simon Mays az English Heritage emberi csont maradványok szakértője.
Abban az időben a Chelsea Man névre keresztelt ember Londonban élt, mely a Temze partján húzódó kis településekből álló város volt. Arra a kérdésre, hogy a koponya miként került a folyóba, még nem sikerült választ találni.
"Valószínűleg rituális temetés alanya volt a koponya tulajdonosa, mivel a folyó úgy tűnik a bronzkorban a spirituális és ünnepélyes alkalmak középpontja volt. Több száz a történelem előtti időkre datálható koponyát, többségükben 25 és 35 év közötti férfiakét találtak a hozzátartozó csontváz nélkül, valamint magas méltóságot jelképező fém munkákat, mint kardokat, pajzsokat, tőröket és lándzsahegyeket. A fegyvereket feltehetően a gazdagság és az erő szimbólumaként dobták a vízbe" - mondta Jane Sidell az English Heritage régészeti tudományok szakértője.
Migrénes rohamok, hallucináció, epilepszia, valamint hasonló betegségek esetén kerülhetett sor erre a drasztikus beavatkozásra. Nagy valószínuséggel a beteg ébren volt a rendkívül fájdalmas operáció alatt, azonban még több évet élt, miután a nagyjából 30x45 milliméteres lyukat fakéreggel vagy levelekkel fedték le. 1920-as beszámolók úgy írják le a trepanációt, hogy a sebész visszahajtja a lehámozott bőrt, majd a lyukat kókuszhéjjal és banánlevelekkel fedi le. Britanniában közel 40 példát találtak a trepanációra, a neolitikustól a középkor végével bezárólag, olvasható a cikkben.
"A koponyalékelés valószínűleg a sebészet általunk ismert legősibb formája. A beavatkozást ezen a koponyán valamilyen dörzsölő alkalmatossággal végezhették, talán egy kovakővel, azonban nagy figyelmet fordítottak arra, nehogy megsértsék magát az agyat. Nincs bizonyíték semmilyen elfertőződésre, ami a fő oka lehetne az ilyen beavatkozások utáni elhalálozásnak, és a trepanálás sem okozott semmilyen maradandó károsodást a betegnek. A koponya bebizonyítja, hogy már akkoriban jelentős anatómiai és sebészi képességekkel rendelkező emberek éltek Britanniában, akiket csak a klasszikus görög és római idők gyógyítói múltak felül, több mint ezer évvel később" - összegzett Simon Mays az English Heritage emberi csont maradványok szakértője.
Abban az időben a Chelsea Man névre keresztelt ember Londonban élt, mely a Temze partján húzódó kis településekből álló város volt. Arra a kérdésre, hogy a koponya miként került a folyóba, még nem sikerült választ találni.
"Valószínűleg rituális temetés alanya volt a koponya tulajdonosa, mivel a folyó úgy tűnik a bronzkorban a spirituális és ünnepélyes alkalmak középpontja volt. Több száz a történelem előtti időkre datálható koponyát, többségükben 25 és 35 év közötti férfiakét találtak a hozzátartozó csontváz nélkül, valamint magas méltóságot jelképező fém munkákat, mint kardokat, pajzsokat, tőröket és lándzsahegyeket. A fegyvereket feltehetően a gazdagság és az erő szimbólumaként dobták a vízbe" - mondta Jane Sidell az English Heritage régészeti tudományok szakértője.
