Gyurkity Péter
150 év az emberi életkor plafonja
Ennél idősebb korban ugyanis már nem tudjuk kiheverni a különböző stresszhatásokat.
Az emberi életkor abszolút plafonjának meghatározása jó ideje érdekli a területtel foglakozó kutatókat, akik a korábban megjósolt (elképzelt) kezelések hiánya ellenére is igyekeznek megbecsülni az elérhető leghosszabb periódust. Most egy új tanulmányban vázolják fel a valószínű korlátot, amelyet azonban a későbbiekben (új technológiák segítségével) kitolhatunk.
A Nature Communications magazinban közzétett anyag alkotói számítógépes modell alkalmazásával határozták meg a legvalószínűbbnek tűnő intervallumot, amely szerintük 120 és 150 év közé esik. Az abszolút plafon 150 év körül lehet, mivel ebben az életkorban szervezetünk már nem tud regenerálódni, vagyis a különböző stresszhatások (legyenek azok betegség vagy valamilyen sérülés következményei) már leküzdhetetlen akadályt jelentenének számunkra. Hozzáteszik ehhez azonban, hogy amennyiben a jövőben további új terápiákat és megoldásokat fejlesztünk ki, a fenti életkor még tovább kitolható lenne, ehhez azonban olyan eljárásokra lenne szükség, amelyek jelenleg még nem állnak rendelkezésünkre.
A szakemberek mintegy 500 ezer amerikai, brit, valamint orosz állampolgár vérmintáit vizsgálták meg, amelyek az esetek legnagyobb részében gond nélkül hozzáférhetők. A munka során a fehérvérsejtek két eltérő csoportja közötti arányt, valamint a vörösvérsejtek méretei közötti különbségeket vázolták fel, ezen két számból pedig az öregedés biomarkereit határozták meg, mivel az életkor előrehaladtával mindkét érték felfelé mozog. A számítógépes modell segítségével már az úgynevezett dynamic organism state indicator (DOSI) értéket határozták meg, ami tulajdonképpen a stresszhatásból való felépülés idejét mutatja meg nekünk, így jutottak a fent említett számokhoz. Kitértek azonban a fizikai aktivitás főbb mutatóira is, így például a naponta megtett lépések számára, bár ezzel kapcsolatban azt is érdemes megjegyeznünk, hogy a potenciálisan elérhető életkor megjelölése mellett nem említik meg az életminőséget, ami szintén fontos tényező.
A kutatásban részt nem vett további szakértők szerint továbbra is becslésekről van pusztán szó, viszont mivel a csapat tagjai megbízható és valós számokból indultak ki, ennek komoly értéke van.
Az emberi életkor abszolút plafonjának meghatározása jó ideje érdekli a területtel foglakozó kutatókat, akik a korábban megjósolt (elképzelt) kezelések hiánya ellenére is igyekeznek megbecsülni az elérhető leghosszabb periódust. Most egy új tanulmányban vázolják fel a valószínű korlátot, amelyet azonban a későbbiekben (új technológiák segítségével) kitolhatunk.
A Nature Communications magazinban közzétett anyag alkotói számítógépes modell alkalmazásával határozták meg a legvalószínűbbnek tűnő intervallumot, amely szerintük 120 és 150 év közé esik. Az abszolút plafon 150 év körül lehet, mivel ebben az életkorban szervezetünk már nem tud regenerálódni, vagyis a különböző stresszhatások (legyenek azok betegség vagy valamilyen sérülés következményei) már leküzdhetetlen akadályt jelentenének számunkra. Hozzáteszik ehhez azonban, hogy amennyiben a jövőben további új terápiákat és megoldásokat fejlesztünk ki, a fenti életkor még tovább kitolható lenne, ehhez azonban olyan eljárásokra lenne szükség, amelyek jelenleg még nem állnak rendelkezésünkre.
A szakemberek mintegy 500 ezer amerikai, brit, valamint orosz állampolgár vérmintáit vizsgálták meg, amelyek az esetek legnagyobb részében gond nélkül hozzáférhetők. A munka során a fehérvérsejtek két eltérő csoportja közötti arányt, valamint a vörösvérsejtek méretei közötti különbségeket vázolták fel, ezen két számból pedig az öregedés biomarkereit határozták meg, mivel az életkor előrehaladtával mindkét érték felfelé mozog. A számítógépes modell segítségével már az úgynevezett dynamic organism state indicator (DOSI) értéket határozták meg, ami tulajdonképpen a stresszhatásból való felépülés idejét mutatja meg nekünk, így jutottak a fent említett számokhoz. Kitértek azonban a fizikai aktivitás főbb mutatóira is, így például a naponta megtett lépések számára, bár ezzel kapcsolatban azt is érdemes megjegyeznünk, hogy a potenciálisan elérhető életkor megjelölése mellett nem említik meg az életminőséget, ami szintén fontos tényező.
A kutatásban részt nem vett további szakértők szerint továbbra is becslésekről van pusztán szó, viszont mivel a csapat tagjai megbízható és valós számokból indultak ki, ennek komoly értéke van.