150 év az emberi életkor plafonja

Ennél idősebb korban ugyanis már nem tudjuk kiheverni a különböző stresszhatásokat.

Az emberi életkor abszolút plafonjának meghatározása jó ideje érdekli a területtel foglakozó kutatókat, akik a korábban megjósolt (elképzelt) kezelések hiánya ellenére is igyekeznek megbecsülni az elérhető leghosszabb periódust. Most egy új tanulmányban vázolják fel a valószínű korlátot, amelyet azonban a későbbiekben (új technológiák segítségével) kitolhatunk.

A Nature Communications magazinban közzétett anyag alkotói számítógépes modell alkalmazásával határozták meg a legvalószínűbbnek tűnő intervallumot, amely szerintük 120 és 150 év közé esik. Az abszolút plafon 150 év körül lehet, mivel ebben az életkorban szervezetünk már nem tud regenerálódni, vagyis a különböző stresszhatások (legyenek azok betegség vagy valamilyen sérülés következményei) már leküzdhetetlen akadályt jelentenének számunkra. Hozzáteszik ehhez azonban, hogy amennyiben a jövőben további új terápiákat és megoldásokat fejlesztünk ki, a fenti életkor még tovább kitolható lenne, ehhez azonban olyan eljárásokra lenne szükség, amelyek jelenleg még nem állnak rendelkezésünkre.

A szakemberek mintegy 500 ezer amerikai, brit, valamint orosz állampolgár vérmintáit vizsgálták meg, amelyek az esetek legnagyobb részében gond nélkül hozzáférhetők. A munka során a fehérvérsejtek két eltérő csoportja közötti arányt, valamint a vörösvérsejtek méretei közötti különbségeket vázolták fel, ezen két számból pedig az öregedés biomarkereit határozták meg, mivel az életkor előrehaladtával mindkét érték felfelé mozog. A számítógépes modell segítségével már az úgynevezett dynamic organism state indicator (DOSI) értéket határozták meg, ami tulajdonképpen a stresszhatásból való felépülés idejét mutatja meg nekünk, így jutottak a fent említett számokhoz. Kitértek azonban a fizikai aktivitás főbb mutatóira is, így például a naponta megtett lépések számára, bár ezzel kapcsolatban azt is érdemes megjegyeznünk, hogy a potenciálisan elérhető életkor megjelölése mellett nem említik meg az életminőséget, ami szintén fontos tényező.

A kutatásban részt nem vett további szakértők szerint továbbra is becslésekről van pusztán szó, viszont mivel a csapat tagjai megbízható és valós számokból indultak ki, ennek komoly értéke van.

Hozzászólások

A témához csak regisztrált és bejelentkezett látogatók szólhatnak hozzá!
Bejelentkezéshez klikk ide
(Regisztráció a fórum nyitóoldalán)
  • Pityu83 #24
    Ez mind kamu,én úgy tudom a hunzáknál másképpen számolják az éveket.40 éves pubertás jót röhögtem :D
  • wraithLord #23
    Tekintve, hogy a hunzák Pakisztánban élnek (ismertebb nevük a burusó), én csak arra mernék fogadni, hogy se áram, se internet... se európai szintű higiénia, se európai szintű egészségügy... Ha már India körül keresgélünk ilyen témában, akkor talán az Andamán- és Nikobár-szigetek őslakosai jobb tipp lenne, de azért hogy 40 évesen érnek, és 200 évig élnek, az legfeljebb a Magyar népmesékben megy el.
  • caprine #22
    Azt hiszem hunzának hívják azt a népcsoportot akiknek nagyon lassú a genetikailag a fejlődésük, effektíve 40 évesen élik át a pubertás korukat, és 200 éveket simán megélnek, persze teljesen elszigetelt területen vannak, se áram se internet, se covid.
  • Jawarider #21
    Ennyi ideig élni ebben a hülye világban ???
  • Agyturbinikusz #20
    De az a tíz nap egy örökké valóságnak fog tűnni.....
  • MerlinW #19
    Ha nem alszol, max 10 napon belül meghalsz.
  • Agyturbinikusz #18
    Nem kell aludni, sokkal hosszabbnak fog tűnni az életed.
  • Tetsuo #17
    Egy csomó minden befolyásolja az öregedést és sok folyamat határozza meg, ez csak az egyik azok közül.
    A "150 év az emberi életkor plafonja - Ennél idősebb korban ugyanis már nem tudjuk kiheverni a különböző stresszhatásokat." mondat pedig marhaság, hiszen idővel akár ki lehet ezt küszöbölni, és ugyanennyit nyomnak a latba más dolgok, ha nem többet pl. az alváspóz.
  • Nagydög #16
    "De az osztodasok szama veges, a DNS "vegei rovidulnek", szoval ha semmilyen betegseg es serules nem roviditi az eletunket, kb 150 ev alatt akkor is elhasznalodik a DNSunk, es nem tud a testunk tobbe megujulni."

    Szerencsere(szarkasztikus es valodi ertelemben is) a rakos sejteknek is van modszeruk, hogy a telomer rovidulest kijatszak, igy mi is meg tudjuk tenni.

    A tema irant komolyabban erdeklodoknek Aubrey de Grey eloadasait ajanlanam. Csak kedv csinalonak: Velemenye szerint az elso 1000 eves ember mar valoszinuleg megszuletett.
  • wraithLord #15
    A telomer rövidülés nem csak egy "elmélet" (vagyis az "csak" egy tudományos elmélet). Ha máshonnan nem, onnan hallhattál róla, hogy pl. a klónozott állatoknál a klónozás technológiájától és az állatfajtól függően a klónnak lehetnek hosszabbak vagy rövidebbek a telomerjei, függetlenül attól, hogy a klónozásra felhasznált sejtmag/DNS milyen korú sejtből lett kiszedve (és ha jól tudom, még mindig nem tudják az okát).

    Igazából nincs szoros összefüggés (egyenes arányosság) a telomer és a várható életkor között, mert az öregedés egy elég összetett rendszer eredményeként jön létre rengeteg visszacsatolásos folyamathálózat révén. Amellett, hogy öregedik a szervezet, van ennek az öregedésnek egy olyan belső funkciója is, hogy a szervezet a sejteket eliminálja, mielőtt túl sok káros hatás érné őket a környezetből, és problémát okoznának a szervezetben.
    Maga az "univerzális", tehát szervezet egészére vonatkozó kiindulási telomerhossz embrionális korban állítódik be. Pl. a nem specializálódott, totipotens és pluripotens sejtek képesek a telomerhosszt állítgatni. (A "képesek" csak annyit jelent, hogy "unlockolva" van az a DNS szakasz, ami a telomerhosszabbításban részt vevő enzimeket kódolja. Elméletileg minden sejt képes rá, csak általában/normális esetben a legtöbb sejttípus nem fér hozzá ezekhez a DNS szakaszokhoz, mert össze vannak tekerve, ki vannak iktatva. A nem normális eset az pl. a rákos sejt, ahova eljuthat egy időben nem kiktatott, a kora miatt sok káros hatást összeszedett sejt.)
    Egyébként a telomerek felelősek a sejt regenerációs képességeiért, a kromoszómák stabilitásáért. Ezért persze összefüggésbe hozható a sejtöregedéssel is, krónikus betegségek és rák megjelenésével is. A telomer olyan sejtekben, amelyek nem képesek a telomert hosszabbítani, gyakorlatilag sejtosztódáskor feláldozzák magukat a kromoszómákért, és egyre rövidebbek lesznek, amíg végül nem tudják ellátni a feladatukat. (De általában idáig nem jut el a dolog, hanem bizonyos telomerhossz olyan jelet produkál, ami a programozott sejthalált indít el.)

    Az öregedés szerintem (ha valami univerzális problémát kell említeni, akkor) az oxidatív stresszel direktebben függ össze, tehát a légzési láncban képződő reaktív oxigéngyökök minden szinten szétcseszik a sejtet, többek között a DNS-t is (és a telomert is).