Gyurkity Péter
Korai jövevény lehetett az élet a Földön
A jóval gyakoribb vörös törpék körül ugyanis csak sokkal később bukkanhat majd fel.
Érdekes tanulmányt tett közzé a napokban a Harvard asztrofizikai tanszéke, amelyben az élet megjelenésének valószínű időpontját igyekeznek közelebbről meghatározni, mégpedig a különböző csillagok méretétől és tömegétől függően. Szerintük a Föld esetében korai jövevényről van szó, ez azonban a Nap besorolásától is függ.
A kutatók abból indultak ki, hogy a Nap méretének mindössze 8 százalékát felmutató csillagok körül is megjelenhetnek a lakható bolygók, ami nem feltétlenül van így, ezen ugyanis még a szakemberek is sokat vitatkoznak. Abban viszonylag nagy az egyetértés, hogy a Nap meglehetősen ritka példánynak számít az Univerzumban, ennél ugyanis a vörös törpék jóval gyakrabban fordulnak elő, ezek a kisebb tömegű példányok akár ezerszer tovább is élnek, miközben a Napnál háromszor nagyobb csillagok túl rövid ideig vannak jelen ahhoz, hogy körülöttük megjelenjen az élet. A csapat szerint könnyen előfordulhat, hogy az élet csak sokkal később fog igazán elterjedni (legalábbis a vörös törpék kategóriájában), ehhez azonban talán több billió évre is szükség lesz.
Természetesen még abban sem vagyunk igazán biztosak, hogy milyen feltételek szükségesek az élet megjelenéséhez. Ha a saját példánkból indulunk ki, akkor elengedhetetlen az oxigén és a szén jelenléte, a megfelelő gravitáció, a lakható zónán belüli elhelyezkedés, valamint egy megfelelő csillag, amely energiájával táplálja a vízben végbemenő kémiai reakciókat. A most bevetett modell szerint a Nap és a Föld esetében csak nagyjából most jelenne meg az élet, a vörös törpék pedig csak jóval később következnének a sorban, a távoli jövőben ugyanis az élet jóval nagyobb eséllyel jelenne itt meg. Az egészen kicsiny csillagoknál viszont gondot jelenthet a nagy közelség, hiszen az exobolygó komoly sugárzásnak vagy gravitációs vonzásnak lehet kitéve, ami pedig extrém vulkanikus tevékenységhez vagy más, nem kívánt jelenséghez vezethet.
A most elkészült tanulmány arra a kérdésre fókuszál, hogy mi vajon kivételnek vagy inkább a szabálynak számítunk, erre azonban ma még nincs egyértelmű válasz. Az exobolygók katalógusának folyamatos bővülése nyilván sokat segít majd a kutatóknak, ebből például rájöhetünk arra, hogy a ma még kivételként emlegetett kategóriák tagjai valójában nagyon is gyakran fordulnak elő.
Érdekes tanulmányt tett közzé a napokban a Harvard asztrofizikai tanszéke, amelyben az élet megjelenésének valószínű időpontját igyekeznek közelebbről meghatározni, mégpedig a különböző csillagok méretétől és tömegétől függően. Szerintük a Föld esetében korai jövevényről van szó, ez azonban a Nap besorolásától is függ.
A kutatók abból indultak ki, hogy a Nap méretének mindössze 8 százalékát felmutató csillagok körül is megjelenhetnek a lakható bolygók, ami nem feltétlenül van így, ezen ugyanis még a szakemberek is sokat vitatkoznak. Abban viszonylag nagy az egyetértés, hogy a Nap meglehetősen ritka példánynak számít az Univerzumban, ennél ugyanis a vörös törpék jóval gyakrabban fordulnak elő, ezek a kisebb tömegű példányok akár ezerszer tovább is élnek, miközben a Napnál háromszor nagyobb csillagok túl rövid ideig vannak jelen ahhoz, hogy körülöttük megjelenjen az élet. A csapat szerint könnyen előfordulhat, hogy az élet csak sokkal később fog igazán elterjedni (legalábbis a vörös törpék kategóriájában), ehhez azonban talán több billió évre is szükség lesz.
Természetesen még abban sem vagyunk igazán biztosak, hogy milyen feltételek szükségesek az élet megjelenéséhez. Ha a saját példánkból indulunk ki, akkor elengedhetetlen az oxigén és a szén jelenléte, a megfelelő gravitáció, a lakható zónán belüli elhelyezkedés, valamint egy megfelelő csillag, amely energiájával táplálja a vízben végbemenő kémiai reakciókat. A most bevetett modell szerint a Nap és a Föld esetében csak nagyjából most jelenne meg az élet, a vörös törpék pedig csak jóval később következnének a sorban, a távoli jövőben ugyanis az élet jóval nagyobb eséllyel jelenne itt meg. Az egészen kicsiny csillagoknál viszont gondot jelenthet a nagy közelség, hiszen az exobolygó komoly sugárzásnak vagy gravitációs vonzásnak lehet kitéve, ami pedig extrém vulkanikus tevékenységhez vagy más, nem kívánt jelenséghez vezethet.
A most elkészült tanulmány arra a kérdésre fókuszál, hogy mi vajon kivételnek vagy inkább a szabálynak számítunk, erre azonban ma még nincs egyértelmű válasz. Az exobolygók katalógusának folyamatos bővülése nyilván sokat segít majd a kutatóknak, ebből például rájöhetünk arra, hogy a ma még kivételként emlegetett kategóriák tagjai valójában nagyon is gyakran fordulnak elő.