Berta Sándor
Önellátó moduláris úszó szigeteket akar az EU
Az úszó telepek a lakhatást és a termelést egyaránt szolgálhatnák.
A Space@Sea nevű európai uniós projekt keretében kutatóintézetekből és vállalatokból álló nemzetközi konzorcium vizsgálja annak a lehetőségét, hogy mennyire valósíthatók meg a különböző méretben és eltérő funkciókat betöltő, egymással összekapcsolt úszó platformok. Maarten Flikkema, a novemberig tartó program vezetője kijelentette, hogy a cél az, hogy élet- és munkateret hozzanak létre az óceánokon azáltal, hogy olcsó szigetmodulokat állítanának elő.
A koncepció lényege, hogy minden platform három modulból áll és egyaránt kínál lakóteret a személyzet számára, valamint tárolóhelyiségeket a szerszámoknak és a tartalékalkatrészeknek. Minden platform megtermeli a működéséhez szükséges energiát. Ehhez az egyik modult napelemekkel látják el, a másodikat szélkerékkel, míg a harmadikat egy hullámenergia-átalakítóval. Ezenkívül minden modul rendelkezik akkumulátorokkal és intelligens hálózattal. Az egész rendszer úgy van kialakítva, hogy egy 32 tagú személyzet egy hónapon keresztül élni tud külső ellátás nélkül.
A szakértők 2017 novembere óta vizsgálták a modulok lehetséges formáját, anyagát, méretét, kapcsolódási és lehorganyzási lehetőségeit, valamint a szállítási, a telepítési, az egészségügyi és a biztonsági szempontokat. A hangsúly a rugalmasságon és a megbízhatóságon volt. Az egyik legnagyobb problémát a modulok optimális formájának a megtalálása jelentette. Szóba kerültek különböző háromszögek, négyzetek, sokszögek, a kör és a hexagon. Végül a kutatók a négyzet mellett döntöttek. Az egyes modulokból akár nagy méretű mesterséges szigetek is kialakíthatók, amelyekkel nap- vagy szélenergia termelhető és ott helyezhetők el, ahol erre igény van. Akár nap- vagy szélfarmok is ötvözhetők például alga- vagy haltelepekkel.
A modulok acélerősítésű betonból készülnek majd, az alapterületük körülbelül 45 x 45 méter lesz, míg a maximális merülési mélységük 4 méter és hosszú kötéllel fogják őket a tengerfenékhez rögzíteni. Az első mesterséges szigeteket Marseille kikötőjében és az Oroszlán (Lion)-öbölben alakíthatják ki. Tesztelési célokra egy a dél-franciaországi partoktól mintegy 60 kilométerre lévő területet választottak ki, ahol a víz mélysége eléri akár a 200 métert is. A modulok ellátásához különleges hajókra és helikopterekre lenne szükség, vagy szóba jöhetnének akár úszó karbantartási modulok is.
Gerrit Olbert, a Hamburgi Műszaki Egyetem munkatársa rámutatott, hogy egy körülbelül 70 modulból álló mesterséges sziget kiépítése és helyszínre szállítása előreláthatóan egy teljes nyarat venne igénybe. Ez az idő már tartalmazza a rossz időjárási körülmények miatti időkieséseket is. A kutatásuk viszont lehetővé teszi a platformszigetek biztonságos, hatékony és részletekig pontos telepítését.
A Space@Sea nevű európai uniós projekt keretében kutatóintézetekből és vállalatokból álló nemzetközi konzorcium vizsgálja annak a lehetőségét, hogy mennyire valósíthatók meg a különböző méretben és eltérő funkciókat betöltő, egymással összekapcsolt úszó platformok. Maarten Flikkema, a novemberig tartó program vezetője kijelentette, hogy a cél az, hogy élet- és munkateret hozzanak létre az óceánokon azáltal, hogy olcsó szigetmodulokat állítanának elő.
A koncepció lényege, hogy minden platform három modulból áll és egyaránt kínál lakóteret a személyzet számára, valamint tárolóhelyiségeket a szerszámoknak és a tartalékalkatrészeknek. Minden platform megtermeli a működéséhez szükséges energiát. Ehhez az egyik modult napelemekkel látják el, a másodikat szélkerékkel, míg a harmadikat egy hullámenergia-átalakítóval. Ezenkívül minden modul rendelkezik akkumulátorokkal és intelligens hálózattal. Az egész rendszer úgy van kialakítva, hogy egy 32 tagú személyzet egy hónapon keresztül élni tud külső ellátás nélkül.
A szakértők 2017 novembere óta vizsgálták a modulok lehetséges formáját, anyagát, méretét, kapcsolódási és lehorganyzási lehetőségeit, valamint a szállítási, a telepítési, az egészségügyi és a biztonsági szempontokat. A hangsúly a rugalmasságon és a megbízhatóságon volt. Az egyik legnagyobb problémát a modulok optimális formájának a megtalálása jelentette. Szóba kerültek különböző háromszögek, négyzetek, sokszögek, a kör és a hexagon. Végül a kutatók a négyzet mellett döntöttek. Az egyes modulokból akár nagy méretű mesterséges szigetek is kialakíthatók, amelyekkel nap- vagy szélenergia termelhető és ott helyezhetők el, ahol erre igény van. Akár nap- vagy szélfarmok is ötvözhetők például alga- vagy haltelepekkel.
A modulok acélerősítésű betonból készülnek majd, az alapterületük körülbelül 45 x 45 méter lesz, míg a maximális merülési mélységük 4 méter és hosszú kötéllel fogják őket a tengerfenékhez rögzíteni. Az első mesterséges szigeteket Marseille kikötőjében és az Oroszlán (Lion)-öbölben alakíthatják ki. Tesztelési célokra egy a dél-franciaországi partoktól mintegy 60 kilométerre lévő területet választottak ki, ahol a víz mélysége eléri akár a 200 métert is. A modulok ellátásához különleges hajókra és helikopterekre lenne szükség, vagy szóba jöhetnének akár úszó karbantartási modulok is.
Gerrit Olbert, a Hamburgi Műszaki Egyetem munkatársa rámutatott, hogy egy körülbelül 70 modulból álló mesterséges sziget kiépítése és helyszínre szállítása előreláthatóan egy teljes nyarat venne igénybe. Ez az idő már tartalmazza a rossz időjárási körülmények miatti időkieséseket is. A kutatásuk viszont lehetővé teszi a platformszigetek biztonságos, hatékony és részletekig pontos telepítését.