Önellátó moduláris úszó szigeteket akar az EU

Az úszó telepek a lakhatást és a termelést egyaránt szolgálhatnák.

A [email protected] nevű európai uniós projekt keretében kutatóintézetekből és vállalatokból álló nemzetközi konzorcium vizsgálja annak a lehetőségét, hogy mennyire valósíthatók meg a különböző méretben és eltérő funkciókat betöltő, egymással összekapcsolt úszó platformok. Maarten Flikkema, a novemberig tartó program vezetője kijelentette, hogy a cél az, hogy élet- és munkateret hozzanak létre az óceánokon azáltal, hogy olcsó szigetmodulokat állítanának elő.

A koncepció lényege, hogy minden platform három modulból áll és egyaránt kínál lakóteret a személyzet számára, valamint tárolóhelyiségeket a szerszámoknak és a tartalékalkatrészeknek. Minden platform megtermeli a működéséhez szükséges energiát. Ehhez az egyik modult napelemekkel látják el, a másodikat szélkerékkel, míg a harmadikat egy hullámenergia-átalakítóval. Ezenkívül minden modul rendelkezik akkumulátorokkal és intelligens hálózattal. Az egész rendszer úgy van kialakítva, hogy egy 32 tagú személyzet egy hónapon keresztül élni tud külső ellátás nélkül.


A szakértők 2017 novembere óta vizsgálták a modulok lehetséges formáját, anyagát, méretét, kapcsolódási és lehorganyzási lehetőségeit, valamint a szállítási, a telepítési, az egészségügyi és a biztonsági szempontokat. A hangsúly a rugalmasságon és a megbízhatóságon volt. Az egyik legnagyobb problémát a modulok optimális formájának a megtalálása jelentette. Szóba kerültek különböző háromszögek, négyzetek, sokszögek, a kör és a hexagon. Végül a kutatók a négyzet mellett döntöttek. Az egyes modulokból akár nagy méretű mesterséges szigetek is kialakíthatók, amelyekkel nap- vagy szélenergia termelhető és ott helyezhetők el, ahol erre igény van. Akár nap- vagy szélfarmok is ötvözhetők például alga- vagy haltelepekkel.

A modulok acélerősítésű betonból készülnek majd, az alapterületük körülbelül 45 x 45 méter lesz, míg a maximális merülési mélységük 4 méter és hosszú kötéllel fogják őket a tengerfenékhez rögzíteni. Az első mesterséges szigeteket Marseille kikötőjében és az Oroszlán (Lion)-öbölben alakíthatják ki. Tesztelési célokra egy a dél-franciaországi partoktól mintegy 60 kilométerre lévő területet választottak ki, ahol a víz mélysége eléri akár a 200 métert is. A modulok ellátásához különleges hajókra és helikopterekre lenne szükség, vagy szóba jöhetnének akár úszó karbantartási modulok is.

Gerrit Olbert, a Hamburgi Műszaki Egyetem munkatársa rámutatott, hogy egy körülbelül 70 modulból álló mesterséges sziget kiépítése és helyszínre szállítása előreláthatóan egy teljes nyarat venne igénybe. Ez az idő már tartalmazza a rossz időjárási körülmények miatti időkieséseket is. A kutatásuk viszont lehetővé teszi a platformszigetek biztonságos, hatékony és részletekig pontos telepítését.

Hozzászólások

A témához csak regisztrált és bejelentkezett látogatók szólhatnak hozzá!
Bejelentkezéshez klikk ide
(Regisztráció a fórum nyitóoldalán)
  • kvp #12
    "4-6 km mélyről jelenleg nem tudnánk bányászni. Még nincsen meg hozzá a technikánk. Azért szerepel a 4-6 km nálam mert ennyi az óceánok átlagos vizmélysége. a legnagyíobb átlagos mélysége a Indiai óceánnak van az a kb. 6 km. Elsősorban az képzlhető el, hogy valamiféle távirányitott gvagy önjáró gépek összekotorják a tenger fenék üledékét bizonyos helyken."

    Ha a banyagep nagyresze (energiaforras, vezerles, kitermelt anyag feldolgozasa) a felszinen van egy uszo szigeten, akkor csak a kotrofejet kell lesullyeszteni, majd a kitermerlt anyagot egy flexibilis csovon felhozni. Innentol barmilyen melysegbol tudnank banyaszni, ha a gep csove leer odaaig. Ez azt is jelenti, hogy akar a felso talajreteget is le lehet tepni a geppel, hogy hozzaferjunk az alatte levo kozetekhez. Ez kvazi tenger alatti stripmining lenne, felszini meretu orias fejtogepekkel.
  • t_robert #11
    Amúgy ma a leggazdaságosabb lítium forrás az, hogy újra feldolgozuk a már tönkre ment lítium aksikat. :) több ezerszeres benne a lítium koncentráció, mint a természetben. :) Például egy Tesla 750 kg-os aksijában van 50-60 kg fémtiszta lítium. Amit szinte 100%-ban újra lehetne hasznosítani. Ahhoz, hogy előállítsanak egy kg fémtiszta lítiumot több tonna üledekéet kell üsszekotorni egy sivatagban majd feldolgozni és szállítani. A jelenlegi igények 60-80%-t simán lehetne pótolni az újra feldolgozásból és csak a mardékot kéne utána bányászni. Jelenleg úgy 50-60 ezer tonna fémtiszta lítiumot használunk fel világszerte évente.
  • t_robert #10
    4-6 km mélyről jelenleg nem tudnánk bányászni. Még nincsen meg hozzá a technikánk. Azért szerepel a 4-6 km nálam mert ennyi az óceánok átlagos vizmélysége. a legnagyíobb átlagos mélysége a Indiai óceánnak van az a kb. 6 km. Elsősorban az képzlhető el, hogy valamiféle távirányitott gvagy önjáró gépek összekotorják a tenger fenék üledékét bizonyos helyken. Elvben van ahol nagy az üledék mangán tartalma Vagy sok helyen magas az üledék litium tartalma. (rengeteg van oldott állapotban a tengervízben. Ami részben le is rakodott sok helyen a fenékre. Amúgy ma is főleg olyan kiszáradt régi tenger fenekek helyén bányászuk a lítiumot, ahol ma leginkább sivatagok találhatok és gyakorlatilag összekotorjuk a felső 1-2 méter talajréteget és kivonjuk belőle a lítium oxidot majd feldolgozzuk. tiszta fém lítiummá. Persze simán lehet, hogy 15 év múlva jobb energia tárolási technológiát találunk és utána le van már szarva a lítium. Mangánból is több milliárd tonna van egyes helyeken a tengerfenéken, Sok helyen rögök formájában. Persze a mangán alapvetően egy ötvöző anyag így nem kell bellőle évi több száz millió tonna, mint például a vasból. vagy az aluminiumból esetleg a rézből. Aztán olyan helyken, ahol erős volt a vulkánikus tevékenység vagy jelenleg is aktiv sok nehéz és ritka fém van kirakodva az üledékben. Azért jelen technológiánkkal leginkább a partmenti kevésbé mély területek az elérhetőek.
  • kvp #9
    "ugyan ez 4000-6000 méter mélyen irtózatosan drága és bonyolult."

    Hat ez az. Sokkal olcsobb lenne ha folotte ott lenne kvazi fixen a banyatelep es akkor csak egy "felszini" (marmint tengerfeneki) kitermelo gepet kell lekuldeni, meg csovon at tengervizzel keverve felhozni amit az osszekapart. A cso mellett mehet le a tap es a vezerlesi osszekottetes. Csak egy eleg nagy felszini tutaj kell fole, amin van egy eromu, erc szeparalo es szarito uzem, atrakodo terminal meg tarolok. Plusz a szemelyzetnek valami, ahol lakhatnak.
  • VolJin #8
    Kiégtem a cikktől...
  • t_robert #7
    a tenger alatti bányászatot azért első sorban a part menti területeken végzik. néhány tucat vagy 2-300 méteres mélységben még könnyebben megy. ugyan ez 4000-6000 méter mélyen irtózatosan drága és bonyolult. és akkor már nem éri meg. viszont ha a part közelében végzik, akkor nem feltétlenül kell a tengeren élni.
  • emberz #6
    Még jobban teleszarni az óceánokat tényleg mekkora ötlet!
  • kvp #5
    Ez a rendszer inkabb ipari celu letesitmenynek tunik. Tenger alatti banyaszathoz mindenkeppen szukseg lesz valamilyen olcso es fenntarthato bazisra es ha nem akarjak az egeszet a tenger ala epiteni, akkor olcso alternativa a felszinen usztatni. Kepzeljuk el mint egy vizen uszo banyatelepet, a munkasok hazaival, az uzemcsarnokokkal es az ezeket kiszolgalo energiatermelo es letfenntarto rendszerekkel. Jelenleg csak koolajat es foldgazt hoznak fel az oceanbol, de tervben van femek banyaszata is. Leginkabb azert, mert az europai felsegvizek alatt is eleg jelentos riktafoldfem lelohelyek vannak, mig a felszinen szinte csak kinaban, del amerikaban es afrika deli reszen talani nagyobb banyakat.

    ps: A kifejlesztett uszo sziget legpontosabb megnevezese leginkabb uszalyokbol osszeallitott ipartelep lehetne.
  • Kryon #4
    Menekülttábornak például ideális. Építenek néhány ilyet a Földközi-tengeren, aztán ezekre gyűjtik azokat akiket kihalásznak. Ott kiválogathatják, hogy kit engednek be és kit küldenek haza.
  • NEXUS6 #3
    A minmeghalunk propaganda keretében még mindíg megy a túlnépesedéssel, éhinséggel való ijesztgetés. Miközben amit írsz az van, hogy az európai népesség tekintetében inkább csökkenés tapasztalható, az élelmezéshez, a termelés egyre intenzívebbé válása miatt is egyre kisebb földterületetre van szükség. Világösszesben ma már az emberek túlsúlyossága a gond inkább, és egyre kisebb mértékben az éhezés. A világ népességge várhatóan 10-11 Mrd főnél tetőzik, majd lassú csökkenésbe kezd.

    Ilyen szempontból ez a kezdeményezés kicsit idejétmúlt, a 60-as évekbeli mindentúli népességrobbanásról szóló előrejelzéseknek egyfajta utóhangjának látszik inkább.