Vonzó a műanyag szemét az állatoknak

A szag ugyanis megtéveszti az élelemre vadászó tengeri élőlényeket.

A tengerek és óceánok felszínén lebegő, valamint a mélyebb rétegekben is megtalált műanyag szemét visszatérő témának számít a sajtóban, erről mi is számos alkalommal írtunk. Egy új kutatás most arra világít rá, hogy az állatokat nemcsak a külső, hanem a szag is megtéveszti, ezért is fogyasztják el a szemetet egyre nagyobb mennyiségben.

A Current Biology oldalán közzétett munkában a Floridai Egyetem kutatói közlik kísérleteik eredményét, amely összesen 15, fogságban tartott, fiatal álcserepesteknős megfigyelésén alapul. A szakemberek a tesztek során a méretes tartályok feletti légtérbe különböző szagokat pumpáltak be, amelyek egyrészt a teknősök számára vonzó élelemforrásokból, másrészt pedig a vízben tartózkodó, a baktériumoknak kitűnő otthont biztosító műanyag szeméttől származnak. Gyorsan feltűnt számukra, hogy az állatok a szokásoshoz képest háromszor hosszabb ideig tartják a víz felett orrukat, a szagokat követve pedig a potenciális élelemre koncentrálták figyelmüket, ez pedig mindig ugyanazon eredményt szolgáltatta, vagyis a műanyag pontosan ugyanolyan vonzónak bizonyult, mint az általuk kedvelt, hagyományos élelemforrások.


Az eredmények tehát arra utalnak, hogy a víz felszínén hánykolódó műanyag szemét (legyen az egy egyszerű zacskó, valamilyen palack, vagy éppen szívószálka) a levegőben terjengő szag miatt is kiemelt célponttá válik, ezért fordul elő egyre gyakrabban, hogy a különböző tengeri állatok (teknősök, halak, bálnák, de még madarak is) hálóba keveredve, illetve valamilyen egyéb tárggyal küszködve kerülnek szemünk elé – ez pedig sok esetben vezet az adott állat elpusztulásához. Egy másik, még tavaly októberben közzétett tanulmány szerint például 2050-re a tengeri madarak 99 százaléka fogyaszt majd el valamilyen műanyagot, ami jól jelzi számunkra a jelenlegi trend várható alakulását.

Arról egyelőre nem szól a fáma, hogy mit tehetünk a jelenség ellen, itt nyilván a szemét egyre növekvő mennyiségének korlátozásán, majd pedig a folyamat megfordításán lenne a hangsúly. Ehhez azonban szükség lesz sikeres projektekre, amelyek közül talán az óceán megtisztítását megcélzó, fent is hivatkozott munka a legesélyesebb, erre viszont még szintén hosszú éveket kell várnunk.

Hozzászólások

A témához csak regisztrált és bejelentkezett látogatók szólhatnak hozzá!
Bejelentkezéshez klikk ide
(Regisztráció a fórum nyitóoldalán)
  • lammaer #3
    Azért nekem kicsit meredek hogy azért lenne "ételszagú" a nylon szatyor mert kőolajból készült, a kőolaj meg biológiai eredetű... túlságosan messze van az ehető növényzettől a kőolaj... ez nagyon erőltetett gondolatmenet.

    Ilyen alapon a vizen lebegő fahulladékra is rá kéne vetődniük, vagy vagy egy kidobott takaróra mert az meg gyapjúból vagy lenvászonből van (és nem annyira erőltetetten organikusak mint a kőolajból készült műanyag)...

    Amúgy az eredeti cikk ki is fejti, hogy a sima műanyagszemétre nem reagáltak a teknősök, csak arra ami már nagyon hosszú ideje ázott a tengervízben.
  • RicsiBohoc #2
    Nem volna jobb, ha egyszerűen nem dobnánk a szemetet a tengerbe?
  • kvp #1
    Egyreszt szenhidrogenbol (koolajbol) vannak, ami akar eheto is lehetne, ha nem toltott volna el par millio evet a felszin alatt, majd nem finomitottak es dolgoztak volna fel.

    Masreszt anno az 50-es evekben allando gond volt az, hogy az egerek elragtak a szamitogepek kabelezeset. A megoldas az volt, hogy befogtak egy rakat egeret es mindenfele kabeldarabokat szortak elejuk. Ezutan a gepek abbol a kabeltipusokbol keszultek amiket nem voltak hajlandoak megragni. Itt is az lenne a megoldas, hogy megtalaljak azokat az anyagokat, amiket az allatok utalnak. Ha jol olvasom anno a halogenezett tuzallo pvc burkolat valt be, de a mai napig gyartanak (ma mar kornyezetbaratabb) allatriaszto muanyagburkolattal ellatott kabeleket, tehat igazabol meg lehetne oldani a problemat ha nagyon akarnank.