Gyurkity Péter
Gyorsan növekednek a hadikiadások
A két legnagyobb költekező miatt fokozódik a verseny, amely megállíthatatlannak tűnik.
Az elmúlt néhány évben gyakorlatilag mindenki számára nyilvánvalóvá vált, hogy a gazdasági válságból való lassú és körülményes kilábalást követően egy újabb globális fegyverkezési verseny indult el, amely eleinte a legnagyobb hatalmakat, majd pedig azok kisebb szövetségeseit késztette nagyobb erőfeszítésekre. A friss kimutatás szerint az ütem egyre gyorsul, a növekedés megállíthatatlannak látszik.
Az International Institute for Strategic Studies (IISS) közzétette felmérését, amelyben ezen növekedés konkrét számairól olvashatunk, természetesen többnyire becslésekre támaszkodva, hiszen egyik nagyhatalom sem annyira bolond, hogy megossza a nagyközönséggel a valós (teljes) adatokat. Eszerint egyedül a tavalyi évben 4 százalékkal ugrott meg a globális katonai kiadások szintje, amely az elmúlt 10 évre vonatkozóan a legnagyobb növekedés volt, ezen belül pedig leginkább a két fő költekező srófolta fel a számokat, hiszen mind az USA, mind pedig a Kínai Népköztársaság 6,6 százalékkal fokozta saját iramát. Tekintettel arra, hogy az Egyesült Államok mindenkit messze túlkölt, nem túl meglepő, hogy esetükben maga a növekedés meghaladta azt a szintet, ami másoknál a teljes kiadást jelenti, de jól látszik a kínai törekvés a versenyben maradásra.
Az amerikai fél ezzel tulajdonképpen háromszor annyit költ katonai kiadásokra, mint a második helyezett Kína, ez az előny azonban a jövőben várhatóan csökkenni fog, hiszen az ázsiai óriás gazdasági felzárkózása egyben megadja számukra a lehetőséget az ilyen jellegű költekezés folyamatos növelésére. Trump elnök persze többek között éppen emiatt igyekszik mindenkit rábírni a fokozottabb részvételre, ez a NATO-n belüli tehervállalás tekintetében működni is látszik, hiszen tavaly már az európai szövetségesek is elszánták magukat a konkrét lépésekre, a kontinensen ezzel 4,2 százalékkal növekedtek a számok, amivel végre sikerült meghaladni a 2008 előtti szintet. A legfőbb problémát itt Németország jelenti, amely továbbra is húzódozik, ők szeretnének a gazdasági hatalom megtartására koncentrálni, ez viszont nem biztos, hogy menni fog, hiszen mostanában az erősen exportorientált német gazdaság is gyengélkedik, arról nem is beszélve, hogy a választók körében sem mindenhol népszerű a fegyverkezési versenyben való fokozottabb részvétel.
A harmadik helyen már Szaúdi-Arábia található, amely újabb nagy megrendelésekkel biztosította amerikai partnere jóindulatát, miközben Oroszország a kedvezőtlen demográfiai trend és a gazdasági nehézségek dacára is próbál lépést tartani, immár a negyedik helyen, nem sokkal megelőzve Indiát, amely hatalmas népessége révén valószínűleg hamarosan szintén megelőzi majd őket. Az Egyesült Királyság és Franciaország őket követi, mögöttük található (kissé lemaradva) Japán és Németország.
Az elmúlt néhány évben gyakorlatilag mindenki számára nyilvánvalóvá vált, hogy a gazdasági válságból való lassú és körülményes kilábalást követően egy újabb globális fegyverkezési verseny indult el, amely eleinte a legnagyobb hatalmakat, majd pedig azok kisebb szövetségeseit késztette nagyobb erőfeszítésekre. A friss kimutatás szerint az ütem egyre gyorsul, a növekedés megállíthatatlannak látszik.
Az International Institute for Strategic Studies (IISS) közzétette felmérését, amelyben ezen növekedés konkrét számairól olvashatunk, természetesen többnyire becslésekre támaszkodva, hiszen egyik nagyhatalom sem annyira bolond, hogy megossza a nagyközönséggel a valós (teljes) adatokat. Eszerint egyedül a tavalyi évben 4 százalékkal ugrott meg a globális katonai kiadások szintje, amely az elmúlt 10 évre vonatkozóan a legnagyobb növekedés volt, ezen belül pedig leginkább a két fő költekező srófolta fel a számokat, hiszen mind az USA, mind pedig a Kínai Népköztársaság 6,6 százalékkal fokozta saját iramát. Tekintettel arra, hogy az Egyesült Államok mindenkit messze túlkölt, nem túl meglepő, hogy esetükben maga a növekedés meghaladta azt a szintet, ami másoknál a teljes kiadást jelenti, de jól látszik a kínai törekvés a versenyben maradásra.
Az amerikai fél ezzel tulajdonképpen háromszor annyit költ katonai kiadásokra, mint a második helyezett Kína, ez az előny azonban a jövőben várhatóan csökkenni fog, hiszen az ázsiai óriás gazdasági felzárkózása egyben megadja számukra a lehetőséget az ilyen jellegű költekezés folyamatos növelésére. Trump elnök persze többek között éppen emiatt igyekszik mindenkit rábírni a fokozottabb részvételre, ez a NATO-n belüli tehervállalás tekintetében működni is látszik, hiszen tavaly már az európai szövetségesek is elszánták magukat a konkrét lépésekre, a kontinensen ezzel 4,2 százalékkal növekedtek a számok, amivel végre sikerült meghaladni a 2008 előtti szintet. A legfőbb problémát itt Németország jelenti, amely továbbra is húzódozik, ők szeretnének a gazdasági hatalom megtartására koncentrálni, ez viszont nem biztos, hogy menni fog, hiszen mostanában az erősen exportorientált német gazdaság is gyengélkedik, arról nem is beszélve, hogy a választók körében sem mindenhol népszerű a fegyverkezési versenyben való fokozottabb részvétel.
A harmadik helyen már Szaúdi-Arábia található, amely újabb nagy megrendelésekkel biztosította amerikai partnere jóindulatát, miközben Oroszország a kedvezőtlen demográfiai trend és a gazdasági nehézségek dacára is próbál lépést tartani, immár a negyedik helyen, nem sokkal megelőzve Indiát, amely hatalmas népessége révén valószínűleg hamarosan szintén megelőzi majd őket. Az Egyesült Királyság és Franciaország őket követi, mögöttük található (kissé lemaradva) Japán és Németország.