Gyurkity Péter
Felhők mozognak egy exobolygón
Egy távoli gázóriás keltette fel a kutatók figyelmét, amely kivételes látványt nyújthat.
A Nature magazin oldalán jelent meg a napokban egy beszámoló, amely csillagászok egy csoportjának eddigi munkáját összegzi. A szakemberek egy távoli gázóriás felhőit és időjárását írják le, amely egészen lenyűgöző látványt nyújthat, bár a távolság miatt erről minden bizonnyal lemaradunk.
A HAT-P-7 b névre keresztelt gázóriás leginkább a Jupiterhez hasonlítható, ám tőlünk mintegy 1044 fényévre helyezkedik el. A bolygó mindig ugyanazon oldalát mutatja saját csillaga felé, ezért a sötét és a világos oldal között óriási hőmérsékleti különbség lehet. A Kepler teleszkóp által megpillantott mintegy 100 ezer csillag adatai között böngészve bukkantak rá erre a példányra, ami a szakemberek szerint hatalmas korundfelhőket vonultat fel – ez az ásvány a rubinban és a zafírban is jelen van, bár önmagában színtelen és áttetsző, vagyis csak a különböző szennyeződések hatására kap színt, és éppen azon hőmérsékleten kondenzál, ami az exobolygó világos oldalán jellemző.
Az első megfigyelések szerint a bolygó legfényesebb pontjai hónapról hónapra változnak, ami felhők mozgására utal. Az említett hőmérsékleti különbség (amely több ezer Celsius-fokot is elérhet, hiszen a kutatók szerint a megvilágított oldalon akár 2600 Celsius-fokos hőség is lehet), idézheti elő a mozgást, vagyis bár a felhők valószínűleg a sötét oldalon alakulnak ki, az áramlás következtében egy ezek része átvándorolhat a világos oldalra. Gázóriásról lévén szó, itt nincs felszín, amire esetleg leszállhatnánk, de az órási hőség és a hatalmas távolság ezt eleve kizárja – legalábbis a jelenlegi technológiai szinten.
Nem ez az első alkalom, hogy időjárásra utaló jeleket figyelnek meg egy exobolygón, hiszen korábban erre már egy szilárd felszínnel rendelkező példány (az 55 Cancri e) esetében is sor került. A csillagászok számára mindazonáltal minden ilyen anyag érdekességeket rejt, munkájuk pedig a jövőben még könnyebbé válik, hiszen a James Webb űrteleszkóp többek között éppen ebben segít majd – emellé pedig 2024-ben az európai PLATO (Planetary Transits and Oscillations of Stars) is felsorakozna.
A Nature magazin oldalán jelent meg a napokban egy beszámoló, amely csillagászok egy csoportjának eddigi munkáját összegzi. A szakemberek egy távoli gázóriás felhőit és időjárását írják le, amely egészen lenyűgöző látványt nyújthat, bár a távolság miatt erről minden bizonnyal lemaradunk.
A HAT-P-7 b névre keresztelt gázóriás leginkább a Jupiterhez hasonlítható, ám tőlünk mintegy 1044 fényévre helyezkedik el. A bolygó mindig ugyanazon oldalát mutatja saját csillaga felé, ezért a sötét és a világos oldal között óriási hőmérsékleti különbség lehet. A Kepler teleszkóp által megpillantott mintegy 100 ezer csillag adatai között böngészve bukkantak rá erre a példányra, ami a szakemberek szerint hatalmas korundfelhőket vonultat fel – ez az ásvány a rubinban és a zafírban is jelen van, bár önmagában színtelen és áttetsző, vagyis csak a különböző szennyeződések hatására kap színt, és éppen azon hőmérsékleten kondenzál, ami az exobolygó világos oldalán jellemző.
Az első megfigyelések szerint a bolygó legfényesebb pontjai hónapról hónapra változnak, ami felhők mozgására utal. Az említett hőmérsékleti különbség (amely több ezer Celsius-fokot is elérhet, hiszen a kutatók szerint a megvilágított oldalon akár 2600 Celsius-fokos hőség is lehet), idézheti elő a mozgást, vagyis bár a felhők valószínűleg a sötét oldalon alakulnak ki, az áramlás következtében egy ezek része átvándorolhat a világos oldalra. Gázóriásról lévén szó, itt nincs felszín, amire esetleg leszállhatnánk, de az órási hőség és a hatalmas távolság ezt eleve kizárja – legalábbis a jelenlegi technológiai szinten.
Nem ez az első alkalom, hogy időjárásra utaló jeleket figyelnek meg egy exobolygón, hiszen korábban erre már egy szilárd felszínnel rendelkező példány (az 55 Cancri e) esetében is sor került. A csillagászok számára mindazonáltal minden ilyen anyag érdekességeket rejt, munkájuk pedig a jövőben még könnyebbé válik, hiszen a James Webb űrteleszkóp többek között éppen ebben segít majd – emellé pedig 2024-ben az európai PLATO (Planetary Transits and Oscillations of Stars) is felsorakozna.