Egy formálódóban lévő naprendszer mutatta meg saját hóvonalát a csillagászoknak.

Érdekes bejelentést tettek az Atacama Large Millimeter/submillimeter Array (ALMA) hatalmas tányérantennáit használó csillagászok, akik tanulmányukat ezt követően a Nature magazinban publikálták. Ebből megtudhatjuk, hogy egy fiatal naprendszer hóvonalát fedezték fel, ami egyben a víz Földre való eljutását is megmagyarázhatja.

A még formálódóban lévő, V883 Orionis névre keresztelt rendszer csillagának egyik kitörése vezetett el a hóvonal megtalálásához, ez ugyanis a rendszeren belül lévő vonal kitolásához vezetett. Ez tulajdonképpen egy határvonalat jelent, amely a hegyvidékekhez hasonlóan azt mutatja meg nekünk, hogy a víz hol marad meg száraz halmazállapotban, megjelölve a jóval hidegebb (és egyben magasabb) területeket. Az egyes naprendszereken belül természetesen a csillagtól való távolság kapja a főszerepet, ez pedig a kibocsátott hő hatására változhat, ide-oda tolva azt a vonalat, amely elválasztja a gáz és a szilárd halmazállapotban lévő vizet.

Nem ez az első alkalom, hogy az ALMA révén egy fiatal rendszert pillantottunk meg, hiszen 2014-ben a HL Tau esetében már sor került hasonló bejelentésre. Mi több, egy évvel korábban egy exobolygóval kapcsolatban is felvázolták ezt a határvonalat, akkor azonban a víz helyett a szén-monoxid esetében tudták ezt megtenni, ami jóval könnyebb feladatot jelent a szakembereknek. A víz egyébként a magas fagyáspontja miatt egyben az első ilyen űrbéli vonalat képezi, sokszor annyira közel a csillaghoz, hogy ezt nem is tudjuk a Földről észlelni. Jelen esetben viszont a fiatal csillag hirtelen kitörése (felhevülése) olyan távolságba tolta ki a határt, hogy már detektálni tudták azt – ez egyébként a Plútó Naptól mért távolságának felel meg.

Az űrbéli hóvonalak (különösen az ilyen fiatal rendszerek esetében) magyarázatot adhatnak arra is, hogy miként jutott el a víz a Földre, ezzel pedig pontosíthatjuk az ezzel kapcsolatos elméleteket.