Gyurkity Péter
A Földből szakadhatott ki a Hold
Egy új tanulmány egy érdekes csavarral látszik alátámasztani a régi elméletet.
A szakemberek számára évtizedek óta érdekes téma a Hold kialakulásának valószínű folyamata, itt már számos vitára került sor, ám továbbra sem lehetünk biztosak a pontos menetrendben, illetve a kialakuláshoz vezető körülményekben. Most egy új tanulmányt tettek közzé, amely egy régi elméletet támasztana alá.
A Nature Geoscience magazin oldalán megjelent anyagban arról olvashatunk, hogy nagyjából 4,5 milliárd évvel ezelőtt a Föld valóban egy Mars méretű bolygóval ütközhetett, ahogy azt a hetvenes években megalkotott elmélet állítja. A Föld ekkor valószínűleg darabokra szakadt, a forró, részben elpárolgott alkotórészek pedig később lehűltek és ismét egyetlen szilárd égitestté álltak össze, ám a maradékból létrejött a Hold, amely azóta kísér minket. Ennek jelenléte fontos szerepet játszik, hiszen ez felelős az árapály-jelenségért, a Föld forgásának stabilizálásáért, de még a földrengésekhez is hozzájárulhat.
A kialakulás menetrendje továbbra sem teljesen világos, ám az új tanulmány annak lehetőségét veti fel, hogy a becsapódó bolygó az extrém hőmérséklet hatására teljesen köddé válhatott. A lassú lehűlés során ez a „gőz” besűrűsödik, majd pedig egy koronggá áll össze, ami némiképp a Szaturnusz gyűrűire emlékeztet. Ebből jöhetett később létre a Hold (ami tehát túlnyomórészt a Föld, nem pedig a másik bolygó anyagából állna), míg a maradék fokozatosan visszazuhant a Földre. Ez megfelel az Apollo-küldetések által begyűjtött talajminták eredményének, amelyek a kálium három stabil izotópjából kettőt (kálium-39 és kálium-41) tartalmaznak elegendő mennyiségben a megbízható méréshez A Holdról származó minták igazolni látszanak a feltevést, miszerint a nehezebb anyag sűrűsödött be először, létrehozva égi kísérőnket – az izotópok által szolgáltatott adatok viszont egyfajta paleo-barométerként is használhatók, hiszen ezek betekintést engednek az ütközés következtében kialakult fizikai kondíciókba.
Az új adatokra támaszkodva a számítógépes modellek hivatottak igazolni, hogy mindez valóban végbemehetett-e, ehhez azonban még némi időre van szükség.
A szakemberek számára évtizedek óta érdekes téma a Hold kialakulásának valószínű folyamata, itt már számos vitára került sor, ám továbbra sem lehetünk biztosak a pontos menetrendben, illetve a kialakuláshoz vezető körülményekben. Most egy új tanulmányt tettek közzé, amely egy régi elméletet támasztana alá.
A Nature Geoscience magazin oldalán megjelent anyagban arról olvashatunk, hogy nagyjából 4,5 milliárd évvel ezelőtt a Föld valóban egy Mars méretű bolygóval ütközhetett, ahogy azt a hetvenes években megalkotott elmélet állítja. A Föld ekkor valószínűleg darabokra szakadt, a forró, részben elpárolgott alkotórészek pedig később lehűltek és ismét egyetlen szilárd égitestté álltak össze, ám a maradékból létrejött a Hold, amely azóta kísér minket. Ennek jelenléte fontos szerepet játszik, hiszen ez felelős az árapály-jelenségért, a Föld forgásának stabilizálásáért, de még a földrengésekhez is hozzájárulhat.
A kialakulás menetrendje továbbra sem teljesen világos, ám az új tanulmány annak lehetőségét veti fel, hogy a becsapódó bolygó az extrém hőmérséklet hatására teljesen köddé válhatott. A lassú lehűlés során ez a „gőz” besűrűsödik, majd pedig egy koronggá áll össze, ami némiképp a Szaturnusz gyűrűire emlékeztet. Ebből jöhetett később létre a Hold (ami tehát túlnyomórészt a Föld, nem pedig a másik bolygó anyagából állna), míg a maradék fokozatosan visszazuhant a Földre. Ez megfelel az Apollo-küldetések által begyűjtött talajminták eredményének, amelyek a kálium három stabil izotópjából kettőt (kálium-39 és kálium-41) tartalmaznak elegendő mennyiségben a megbízható méréshez A Holdról származó minták igazolni látszanak a feltevést, miszerint a nehezebb anyag sűrűsödött be először, létrehozva égi kísérőnket – az izotópok által szolgáltatott adatok viszont egyfajta paleo-barométerként is használhatók, hiszen ezek betekintést engednek az ütközés következtében kialakult fizikai kondíciókba.
Az új adatokra támaszkodva a számítógépes modellek hivatottak igazolni, hogy mindez valóban végbemehetett-e, ehhez azonban még némi időre van szükség.