Gyurkity Péter
Közeli képeken látható a Plútó holdja
Újabb felvételeket tett közzé a NASA, ezeken már a Charon jelenik meg jóval részletesebben.
A NASA nemrég jelezte, hogy elindul a New Horizons űrszonda intenzív letöltési fázisa, ennek köszönhetően pedig - a különböző mérési adatok mellett - minden héten további képeket tesznek majd közzé, amelyeken a Plútó és annak holdjai jelennek majd meg eddig nem látott részletességgel. Most a Charon került sorra, és itt is bőven van mit szemügyre venni.
A hivatalos blogban megjelent írás természetesen több nagyobb képpel egészült ki, amelyeken a törpebolygó átmérőjének felét kitevő hold jelenik meg előttünk. Ezek a felvételek még a július 14-i átrepülés során készültek, mégpedig a Ralph/Multispectral Visual Imaging Camera (MVIC) segítségével, a végeredmény pedig a kék, vörös, illetve infravörös példányok kombinálásával, valamint azok feldolgozásával jött létre, hogy még jobban kiemeljék az egyes felszíni jellemzők közötti különbségeket.
Ezzel kapcsolatban mondta el Ross Beyer, a SETI Institute tagja, egyben a csapat külső munkatársa, hogy korábban nem számítottak ilyen változatosságra a Naprendszeren belül található holdak esetében. Ennek tulajdonítható a szakemberek körében megmutatkozó nagy öröm, hiszen a mostani felvételeken törésvonalak, repedezések, valamint kanyonok jelennek meg, amelyek nagy valószínűséggel a túlsó oldalra is átnyúlnak. Ezek mind az eseménydús múltra utalnak, amelynek során a hold kérge megnyílhatott - a kanyontól délre lévő régió viszont lesimult, ami egyes feltételezések szerint a felszín alatti fagyott vízkészlet feltörésének (kriovulkanikus tevékenység) következménye.
"Úgy néz ki, mintha a Charon egész kérge felszakadt volna" - nyilatkozta John Spencer, a küldetésen dolgozó tudós, aki szerint a felvételeken látottakat leginkább a Marson található roppant méretű Valles Marineris kanyonrendszerhez lehet hasonlítani. A tudósok szerint a hold déli részén húzódó Vulcan Planum néven emlegetett síkságon jóval kevesebb a kráter, így viszonylag fiatal képződmény lehet. Úgy vélik, hogy a terület viszonylagos simasága önmagában is biztos jele a felszín egykori nagyléptékű újraalakulásának.
A küldetésen dolgozó kutatók szerint elképzelhető az is, hogy egyfajta hideg vulkáni aktivitás, kriovulkanizmus lehet a felelős a látottakért. "A csapat tárgyalja annak lehetőségét, hogy egy belső vízóceán fagyhatott meg régen, és az ebből következő tömegváltozás vezetett a Charon feltöréséhez, megnyitva ezzel az utat a vízalapú láva felszínre ömlése előtt" - idézi a NASA közleménye Paul Schenket, a houstoni Lunar and Planetary Institute munkatársát. Az elkövetkező egy évben újabb, még nagyobb felbontású képeket kapunk majd a szondáról, így sok megmaradt kérdésre megszülethet a válasz.
A NASA nemrég jelezte, hogy elindul a New Horizons űrszonda intenzív letöltési fázisa, ennek köszönhetően pedig - a különböző mérési adatok mellett - minden héten további képeket tesznek majd közzé, amelyeken a Plútó és annak holdjai jelennek majd meg eddig nem látott részletességgel. Most a Charon került sorra, és itt is bőven van mit szemügyre venni.
A hivatalos blogban megjelent írás természetesen több nagyobb képpel egészült ki, amelyeken a törpebolygó átmérőjének felét kitevő hold jelenik meg előttünk. Ezek a felvételek még a július 14-i átrepülés során készültek, mégpedig a Ralph/Multispectral Visual Imaging Camera (MVIC) segítségével, a végeredmény pedig a kék, vörös, illetve infravörös példányok kombinálásával, valamint azok feldolgozásával jött létre, hogy még jobban kiemeljék az egyes felszíni jellemzők közötti különbségeket.
Ezzel kapcsolatban mondta el Ross Beyer, a SETI Institute tagja, egyben a csapat külső munkatársa, hogy korábban nem számítottak ilyen változatosságra a Naprendszeren belül található holdak esetében. Ennek tulajdonítható a szakemberek körében megmutatkozó nagy öröm, hiszen a mostani felvételeken törésvonalak, repedezések, valamint kanyonok jelennek meg, amelyek nagy valószínűséggel a túlsó oldalra is átnyúlnak. Ezek mind az eseménydús múltra utalnak, amelynek során a hold kérge megnyílhatott - a kanyontól délre lévő régió viszont lesimult, ami egyes feltételezések szerint a felszín alatti fagyott vízkészlet feltörésének (kriovulkanikus tevékenység) következménye.
"Úgy néz ki, mintha a Charon egész kérge felszakadt volna" - nyilatkozta John Spencer, a küldetésen dolgozó tudós, aki szerint a felvételeken látottakat leginkább a Marson található roppant méretű Valles Marineris kanyonrendszerhez lehet hasonlítani. A tudósok szerint a hold déli részén húzódó Vulcan Planum néven emlegetett síkságon jóval kevesebb a kráter, így viszonylag fiatal képződmény lehet. Úgy vélik, hogy a terület viszonylagos simasága önmagában is biztos jele a felszín egykori nagyléptékű újraalakulásának.
A küldetésen dolgozó kutatók szerint elképzelhető az is, hogy egyfajta hideg vulkáni aktivitás, kriovulkanizmus lehet a felelős a látottakért. "A csapat tárgyalja annak lehetőségét, hogy egy belső vízóceán fagyhatott meg régen, és az ebből következő tömegváltozás vezetett a Charon feltöréséhez, megnyitva ezzel az utat a vízalapú láva felszínre ömlése előtt" - idézi a NASA közleménye Paul Schenket, a houstoni Lunar and Planetary Institute munkatársát. Az elkövetkező egy évben újabb, még nagyobb felbontású képeket kapunk majd a szondáról, így sok megmaradt kérdésre megszülethet a válasz.