Balázs Richárd
Miért nincs holdja a Vestának?
Évtizedek óta keresnek holdakat a második legnagyobb ismert aszteroida, a Vesta körül, eredménytelenül.
Mindez elég szokatlan, a fő aszteroida öv közel 100 megvizsgált lakója ugyanis mind rendelkezik holdakkal, legtöbbjük könnyedén észlelhető, az aszteroidák legnagyobbika körül azonban már 1987 óta keresgélnek földi és az űrtávcsövekkel. "Évtizedek óta figyeljük a nagy fő-övi aszteroidákat" - mondta Lucy McFadden, a NASA Goddard Űrrepülési Központjának munkatársa. "Nem tudjuk igazán az okát a holdak hiányának"
Nem véletlenül keresgélnek ilyen kitartóan a tudósok, egy hold megtalálása és tanulmányozása betekintést nyújthatna a Vesta pályájának stabilitásába, és a Naprendszer fejlődésébe, mivel minden hold ott rejti magában odakerülése és ott töltött ideje történetét, ezért volt nagy a várakozás a NASA Dawn űrszondájával kapcsolatban, ami 2011-ben érte el a Vestát. "Nem hagyhattuk ki a lehetőséget, hogy még egyszer megnézzük" - utalt a holdra McFadden, aki munkatársaival aprólékosan kielemezte az aszteroida környezetéről több mint három hónap során, 2011-ben és 2012-ben készült közelképeket, 6 méteresnél nagyobb kísérő objektumnak azonban nyomát sem találták.
A holdak hiánya több okból is zavarba ejtő, tette hozzá William Bottke, a Colorado állambeli SWRI dinamistája. "Az észlelés hiánya már önmagában is érdekes, az eddigi tapasztalataink szerint a holdak jelenléte nem szokatlan az aszteroidák körül" - mondta. Ennél is érdekesebb, hogy a Vestán két hatalmas becsapódási kráter is éktelenkedik, ami egy egész aszteroida-család forrása. "Ezek a becsapódási kráterek rengeteg törmeléket termelhettek, amiknek nagyban hozzá kellett volna járulniuk a holdak képződéséhez" - szögezte le.
A NASA Goddard-csapatában ténykedő Nick Gorkavyinak van egy elképzelése. "Meggyőződésem, hogy a gyors forgású Vestának voltak holdjai a múltban, de ezek a holdak elvesztették perdületüket és beolvadtak a központi égitestbe. A becsapódó holdak elég kinetikus energiával rendelkeznek ahhoz, hogy hatalmas árkokat vágjanak a felszínbe" - utalt a több kilométer mély, 10 kilométer széles és több száz kilométer hosszú Saturnalia és Divalie Fossa szurdokra, melyek meggyőződése szerint a holdak "bekebelezésének" nyomai.
Ha a feltevés helytálló, akkor ezek a gigantikus képződmények rejthetik magukban a Vesta holdjainak végzetének történetét, kinyerése azonban koránt sem egyszerű.
Mindez elég szokatlan, a fő aszteroida öv közel 100 megvizsgált lakója ugyanis mind rendelkezik holdakkal, legtöbbjük könnyedén észlelhető, az aszteroidák legnagyobbika körül azonban már 1987 óta keresgélnek földi és az űrtávcsövekkel. "Évtizedek óta figyeljük a nagy fő-övi aszteroidákat" - mondta Lucy McFadden, a NASA Goddard Űrrepülési Központjának munkatársa. "Nem tudjuk igazán az okát a holdak hiányának"
Nem véletlenül keresgélnek ilyen kitartóan a tudósok, egy hold megtalálása és tanulmányozása betekintést nyújthatna a Vesta pályájának stabilitásába, és a Naprendszer fejlődésébe, mivel minden hold ott rejti magában odakerülése és ott töltött ideje történetét, ezért volt nagy a várakozás a NASA Dawn űrszondájával kapcsolatban, ami 2011-ben érte el a Vestát. "Nem hagyhattuk ki a lehetőséget, hogy még egyszer megnézzük" - utalt a holdra McFadden, aki munkatársaival aprólékosan kielemezte az aszteroida környezetéről több mint három hónap során, 2011-ben és 2012-ben készült közelképeket, 6 méteresnél nagyobb kísérő objektumnak azonban nyomát sem találták.
A holdak hiánya több okból is zavarba ejtő, tette hozzá William Bottke, a Colorado állambeli SWRI dinamistája. "Az észlelés hiánya már önmagában is érdekes, az eddigi tapasztalataink szerint a holdak jelenléte nem szokatlan az aszteroidák körül" - mondta. Ennél is érdekesebb, hogy a Vestán két hatalmas becsapódási kráter is éktelenkedik, ami egy egész aszteroida-család forrása. "Ezek a becsapódási kráterek rengeteg törmeléket termelhettek, amiknek nagyban hozzá kellett volna járulniuk a holdak képződéséhez" - szögezte le.
A NASA Goddard-csapatában ténykedő Nick Gorkavyinak van egy elképzelése. "Meggyőződésem, hogy a gyors forgású Vestának voltak holdjai a múltban, de ezek a holdak elvesztették perdületüket és beolvadtak a központi égitestbe. A becsapódó holdak elég kinetikus energiával rendelkeznek ahhoz, hogy hatalmas árkokat vágjanak a felszínbe" - utalt a több kilométer mély, 10 kilométer széles és több száz kilométer hosszú Saturnalia és Divalie Fossa szurdokra, melyek meggyőződése szerint a holdak "bekebelezésének" nyomai.
Ha a feltevés helytálló, akkor ezek a gigantikus képződmények rejthetik magukban a Vesta holdjainak végzetének történetét, kinyerése azonban koránt sem egyszerű.