Gyurkity Péter
NASA: indul az ARM-küldetés kidolgozása
Egy aszteroida kisebb darabkáját hoznák a Föld közelébe, de az eltérítéssel is megpróbálkoznak.
Az elmúlt másfél évben többször olvashattunk a NASA Asteroid Redirect Mission (ARM) küldetésének koncepciójáról, amely a tudományos közösségen belül nem talált egyöntetűen pozitív visszhangra. Most lezárult a kizárólag elméleti alapokra építkező fázis, indulhat a küldetés kidolgozása, míg maga a program egy évtizednél is tovább tart majd.
Az űrügynökség második embere részletezte a várható menetrendet egy telekonferencián, ebből pedig számos részletre fény derült. Megtudhattuk például, hogy a megfelelő célpont kiválasztását követően a robotvezérlésű eszköz 2020-ban indulna útjára, éveket töltene az utazással, majd pedig több, mint egy évet töltene a kijelölt aszteroida körül, tanulmányozva annak felszínét, igyekezvén kiválasztani a megfelelőnek tűnő, lehetőleg 4 méter körüli kődarabot. Ennek megragadása után a Holdhoz térne vissza az egység, ahol bevárná az immár űrhajósok részvételével induló, az új SLS-retámaszkodó második fázist, hogy megindulhasson a mintegy három hétig tartó helyszíni, kézi vizsgálat.
A NASA 2019-ig jelölné ki a célpontot, amelyet három aszteroida (2008 EV5, Itokawa, Bennu) közül választanának ki. Az aszteroida közelébe érve egyszersmind megpróbálnák eltéríteni azt, mégpedig az űreszköz és az eltulajdonított kődarab gravitációja révén, hogy kiderüljön, mennyiben lenne alkalmazható egy ilyen technika a Földet fenyegető egyéb aszteroidák esetében. A Hold körüli randevúra csak 2025-ben kerülne sor, ekkor vizsgálhatnák meg az űrhajósok a befogott kődarabot, bár a fő cél nem is ez, hanem a Mars-küldetésekre való felkészülés, hiszen maga az ARM is inkább a fő koncepciót visszaigazoló kezdeményezés, egyfajta bizonyíték arra, hogy képesek vagyunk megfelelő módon lebonyolítani az eddigieknél hosszabb és bonyolultabb küldetéseket.
A szakemberek nagy reményeket fűznek a Solar Electric Propulsion (SEP) névre keresztelt meghajtásra, amely a napenergia felhasználása révén üzemanyagot spórolna meg, illetve csökkentené az egység súlyát. Ennek alkalmazásával később a Marsig vezető út több pontján is raktárakat állíthatnánk fel, amelyek bevárnák a később arra vetődő űrhajósokat, bár ez még egyelőre szintén csak elméleti szinten merült fel. Az ARM-program egyébként (a legénység részvételével lezajló fázis nélkül) 1,25 milliárd dollárt emészt fel, ennyibe kerül majd képességeink demonstrálása.
Az elmúlt másfél évben többször olvashattunk a NASA Asteroid Redirect Mission (ARM) küldetésének koncepciójáról, amely a tudományos közösségen belül nem talált egyöntetűen pozitív visszhangra. Most lezárult a kizárólag elméleti alapokra építkező fázis, indulhat a küldetés kidolgozása, míg maga a program egy évtizednél is tovább tart majd.
Az űrügynökség második embere részletezte a várható menetrendet egy telekonferencián, ebből pedig számos részletre fény derült. Megtudhattuk például, hogy a megfelelő célpont kiválasztását követően a robotvezérlésű eszköz 2020-ban indulna útjára, éveket töltene az utazással, majd pedig több, mint egy évet töltene a kijelölt aszteroida körül, tanulmányozva annak felszínét, igyekezvén kiválasztani a megfelelőnek tűnő, lehetőleg 4 méter körüli kődarabot. Ennek megragadása után a Holdhoz térne vissza az egység, ahol bevárná az immár űrhajósok részvételével induló, az új SLS-retámaszkodó második fázist, hogy megindulhasson a mintegy három hétig tartó helyszíni, kézi vizsgálat.
A NASA 2019-ig jelölné ki a célpontot, amelyet három aszteroida (2008 EV5, Itokawa, Bennu) közül választanának ki. Az aszteroida közelébe érve egyszersmind megpróbálnák eltéríteni azt, mégpedig az űreszköz és az eltulajdonított kődarab gravitációja révén, hogy kiderüljön, mennyiben lenne alkalmazható egy ilyen technika a Földet fenyegető egyéb aszteroidák esetében. A Hold körüli randevúra csak 2025-ben kerülne sor, ekkor vizsgálhatnák meg az űrhajósok a befogott kődarabot, bár a fő cél nem is ez, hanem a Mars-küldetésekre való felkészülés, hiszen maga az ARM is inkább a fő koncepciót visszaigazoló kezdeményezés, egyfajta bizonyíték arra, hogy képesek vagyunk megfelelő módon lebonyolítani az eddigieknél hosszabb és bonyolultabb küldetéseket.
A szakemberek nagy reményeket fűznek a Solar Electric Propulsion (SEP) névre keresztelt meghajtásra, amely a napenergia felhasználása révén üzemanyagot spórolna meg, illetve csökkentené az egység súlyát. Ennek alkalmazásával később a Marsig vezető út több pontján is raktárakat állíthatnánk fel, amelyek bevárnák a később arra vetődő űrhajósokat, bár ez még egyelőre szintén csak elméleti szinten merült fel. Az ARM-program egyébként (a legénység részvételével lezajló fázis nélkül) 1,25 milliárd dollárt emészt fel, ennyibe kerül majd képességeink demonstrálása.