Gyurkity Péter
4 milliárd éves a Merkúr mágneses tere
A Messenger űrszonda az utolsó hónapokban rögzítette az adatokat, kérdések azonban még maradtak.
A NASA Messenger névre hallgató űrszondája 2004-ben indult útnak a Naprendszer legbelső pályáján keringő bolygója felé, először 2008-ban haladt el a Merkúr mellett, ezt követően pedig 2011-ben állt bolygó körüli pályára. A hasznos eszköz megsemmisüléséről a hónap első napján mi is beszámoltunk, ezt követően jelent meg azonban egy érdekes hír, amely még a szonda utolsó hónapjaiban rögzített adatokra épül.
A Science magazinban közzétett tanulmányban arról olvashatunk, hogy a Messenger a bolygó kérgének egy ősi részében bukkant a mágnesesség nyomaira, miközben a felszínhez egyre közelebb haladva készítette el a korábban nem látott részletességű képeket. A bolygó mágneses tere ennek alapján valamikor nagyjából százszor erősebb lehetett a mai állapotánál, bár azt ezen adatokból még nem tudjuk felvázolni, hogy a mező működése nagyjából állandó, avagy időszakos volt-e. A mágneses mező korát 3,7 és 3,9 milliárd év közé teszik, míg maga a bolygó nagyjából a Földdel egy időben jöhetett létre, mintegy 4,5 milliárd évvel ezelőtt.
A szakemberek azt már jó ideje tudják, hogy a Merkúr az egyetlen égitest a Naprendszer belső részében, amely a Földhöz hasonló mágneses mezővel rendelkezik (a Mars hasonló mezeje 3 milliárd évvel ezelőtt tűnhetett el), itt pusztán annak erősségében mutatkozik jelentős eltérés. Annak létrejötte és jelenléte azonban ugyanúgy a dinamóhatás számlájára írható, amelyet a bolygó olvadt magjában vándorló vastartalom okoz. Maga a mező olyan kicsi, hogy beleférne a Földbe, azonban elég erős ahhoz, hogy magnetoszférát hozzon létre és az eltérítse a napszelet.
Az még nem teljesen világos, hogy a Merkúr miként tudta megőrizni a folyamatot, tekintettel arra, hogy mintegy 4900 méteres átmérőjével alig egyharmaddal nagyobb a Hold méreténél, magjának pedig réges-rég ki kellett volna hűlnie, ami egyben annak megszilárdulását is eredményezte volna.
A NASA Messenger névre hallgató űrszondája 2004-ben indult útnak a Naprendszer legbelső pályáján keringő bolygója felé, először 2008-ban haladt el a Merkúr mellett, ezt követően pedig 2011-ben állt bolygó körüli pályára. A hasznos eszköz megsemmisüléséről a hónap első napján mi is beszámoltunk, ezt követően jelent meg azonban egy érdekes hír, amely még a szonda utolsó hónapjaiban rögzített adatokra épül.
A Science magazinban közzétett tanulmányban arról olvashatunk, hogy a Messenger a bolygó kérgének egy ősi részében bukkant a mágnesesség nyomaira, miközben a felszínhez egyre közelebb haladva készítette el a korábban nem látott részletességű képeket. A bolygó mágneses tere ennek alapján valamikor nagyjából százszor erősebb lehetett a mai állapotánál, bár azt ezen adatokból még nem tudjuk felvázolni, hogy a mező működése nagyjából állandó, avagy időszakos volt-e. A mágneses mező korát 3,7 és 3,9 milliárd év közé teszik, míg maga a bolygó nagyjából a Földdel egy időben jöhetett létre, mintegy 4,5 milliárd évvel ezelőtt.
A szakemberek azt már jó ideje tudják, hogy a Merkúr az egyetlen égitest a Naprendszer belső részében, amely a Földhöz hasonló mágneses mezővel rendelkezik (a Mars hasonló mezeje 3 milliárd évvel ezelőtt tűnhetett el), itt pusztán annak erősségében mutatkozik jelentős eltérés. Annak létrejötte és jelenléte azonban ugyanúgy a dinamóhatás számlájára írható, amelyet a bolygó olvadt magjában vándorló vastartalom okoz. Maga a mező olyan kicsi, hogy beleférne a Földbe, azonban elég erős ahhoz, hogy magnetoszférát hozzon létre és az eltérítse a napszelet.
Az még nem teljesen világos, hogy a Merkúr miként tudta megőrizni a folyamatot, tekintettel arra, hogy mintegy 4900 méteres átmérőjével alig egyharmaddal nagyobb a Hold méreténél, magjának pedig réges-rég ki kellett volna hűlnie, ami egyben annak megszilárdulását is eredményezte volna.