Gyurkity Péter
Még nem volt ilyen kicsi az Északi-sark jégtakarója
Újabb negatív rekordot állítunk be idén, a zsugorodó jégtakaró korábban éri el maximumát.
A területtel foglalkozó kutatók már jó ideje tudják, hogy az Északi-sark jégtakarója csaknem minden évben további zsugorodik, mi több, évtizedes viszonylatban átlagban 5 százalékkal csökken a jéggel borított vízfelület. A klímaváltozás eredményeként erősödő folyamat nemcsak a régió táplálékláncát, az itt élő embereket és állatokat érinti negatívan, de hatással lehet a délebbi területek időjárására is.
Az amerikai National Snow and Ice Data Center most tette közzé az idei év maximumára vonatkozó adatait, amelyből kiderül, hogy ismét korábban következik be a jégtakaró legnagyobb kiterjedése, ez pedig minden korábbinál kisebb területet fed le. A központ részéről nyilatkozó Julienne Stroeve szerint ugyan lehet még némi gyarapodás, ez azonban nem lesz jelentős, így a tél végén szokásos legnagyobb kiterjedést gyorsan követi majd az olvadás, hogy azután a nyári időszak végére ismét az éves szinten legkisebb méretűre menjen össze a jégtakaró. A csökkenés – ahogy az utóbbi években szinte minden alkalommal – ezúttal is elsősorban a Barents-tenger számlájára írható, itt ugyanis a szabadon hajózható rész egyre nagyobb.
A folyamatot jól jellemzi, hogy a jég idei legnagyobb kiterjedésekor a 2011-ben mért negatív rekordhoz képest is 1 százalékkal kisebb területet fed majd le, a 30 éves átlaghoz képest pedig nagyjából 7 százalékos lesz a csökkenés. Azt ugyan a központ nem figyeli, hogy a jégtakaró vastagsága miként változik, ez azonban a műholdas és a tengeralattjáróktól beérkező adatok alapján a hetvenes évekre jellemző 3,6 méter helyett már csak 1,25 méter, ami egyben azt is jelenti, hogy a régióban élő közösségek az év egyre kisebb részében tudnak biztonságosan közlekedni, megfelelő élelem után nézni.
Mi több, a folyamat a teljes táplálékláncot negatívan érinti, hiszen már az első láncszemként felfogható moszat is eltérő időben „virágzik”, de egyes kutatók szerint az itt mért melegebb hőmérsékletek hatására a délebbi régiók időjárása is abnormálissá válik, mégpedig a tengeráramlások módosulása miatt.
Ez utóbbi tételt még nem sikerült visszaigazolni, hiszen az egyenletben egyelőre túl sok a változó ahhoz, hogy teljes biztonsággal felvázoljuk a közvetlen összefüggést.
A területtel foglalkozó kutatók már jó ideje tudják, hogy az Északi-sark jégtakarója csaknem minden évben további zsugorodik, mi több, évtizedes viszonylatban átlagban 5 százalékkal csökken a jéggel borított vízfelület. A klímaváltozás eredményeként erősödő folyamat nemcsak a régió táplálékláncát, az itt élő embereket és állatokat érinti negatívan, de hatással lehet a délebbi területek időjárására is.
Az amerikai National Snow and Ice Data Center most tette közzé az idei év maximumára vonatkozó adatait, amelyből kiderül, hogy ismét korábban következik be a jégtakaró legnagyobb kiterjedése, ez pedig minden korábbinál kisebb területet fed le. A központ részéről nyilatkozó Julienne Stroeve szerint ugyan lehet még némi gyarapodás, ez azonban nem lesz jelentős, így a tél végén szokásos legnagyobb kiterjedést gyorsan követi majd az olvadás, hogy azután a nyári időszak végére ismét az éves szinten legkisebb méretűre menjen össze a jégtakaró. A csökkenés – ahogy az utóbbi években szinte minden alkalommal – ezúttal is elsősorban a Barents-tenger számlájára írható, itt ugyanis a szabadon hajózható rész egyre nagyobb.
A folyamatot jól jellemzi, hogy a jég idei legnagyobb kiterjedésekor a 2011-ben mért negatív rekordhoz képest is 1 százalékkal kisebb területet fed majd le, a 30 éves átlaghoz képest pedig nagyjából 7 százalékos lesz a csökkenés. Azt ugyan a központ nem figyeli, hogy a jégtakaró vastagsága miként változik, ez azonban a műholdas és a tengeralattjáróktól beérkező adatok alapján a hetvenes évekre jellemző 3,6 méter helyett már csak 1,25 méter, ami egyben azt is jelenti, hogy a régióban élő közösségek az év egyre kisebb részében tudnak biztonságosan közlekedni, megfelelő élelem után nézni.Mi több, a folyamat a teljes táplálékláncot negatívan érinti, hiszen már az első láncszemként felfogható moszat is eltérő időben „virágzik”, de egyes kutatók szerint az itt mért melegebb hőmérsékletek hatására a délebbi régiók időjárása is abnormálissá válik, mégpedig a tengeráramlások módosulása miatt.
Ez utóbbi tételt még nem sikerült visszaigazolni, hiszen az egyenletben egyelőre túl sok a változó ahhoz, hogy teljes biztonsággal felvázoljuk a közvetlen összefüggést.