Gyurkity Péter
Születőben lévő bolygókat fotóztak le
Először kapták lencsevégre egy fiatal csillag körüli gyűrűben keletkező bolygók csoportját.
Rendkívül érdekes és izgalmas fejleményről számoltak bea chilei Atacama Large Millimeter/submillimeter Array (ALMA) antennarendszerre támaszkodó csillagászok, akiknek sikerült nagy felbontású képet alkotniuk egy fiatal csillagról, valamint az azt körülvevő por- és gázfelhőről, amelyben több születőben lévő bolygó is megtalálható. Most először sikerült lencsevégre kapni a folyamat egy állomását, ez pedig alapvető módon megváltoztathatja a bolygók születésével kapcsolatos eddigi feltevéseinket.
A bolygószületés folyamatának ábrázolása eddig kizárólag számítógépes szimuláción, avagy művészi alkotásokon keresztül zajlott, valós rendszerekről készült felvételek nem álltak rendelkezésünkre. Az 5000 méter tengerszint feletti magasságon kiépített ALMA egyik legnagyobb előnye éppen az, hogy a látható fénynél sokkal hosszabb hullámhosszú sugárzás észlelésére képes, a megfigyelést nevének megfelelően a milliméteres és szubmilliméteres tartományban végzi, ez pedig lehetővé teszi, hogy a rendkívül hideg képződményeket – így például a sűrű, kozmikus por- és gázfelhőket –, vagy a korai Univerzum nagyon távoli objektumait tanulmányozzuk.
A most megfigyelt csillag a HL Tau (vagy HL Tauri), amely a Bika csillagképben, tőlünk mintegy 450 fényévre található. A csillagászok már korábban felfigyeltek a mindössze egymillió éves, a Napra hasonlító csillagra, amely körül egy igencsak méretes por- és gázfelhő helyezkedik el – itt bukkantak rá egynél is több, születőben lévő bolygóra, ám magát a folyamatot eddig nem tudták megfigyelni. Az ALMA révén most viszont fel tudták mérni a fontos összetevőket tartalmazó sűrű felhő kiterjedését, valamint annak struktúráját, így már tudjuk, hogy a felhő külső pereme háromszor olyan távol van saját csillagától, mint a Neptunusz a Naptól. Az úgynevezett protobolygók ezen felhőn belül alakulnak ki, a nagyobb kiterjedésű, égitestté formálódó példányok pedig gyakorlatilag utat vágnak maguknak a gyűrűn belül, amit a sötétebb részek mutatnak meg számunkra.
Némiképp meglepő, hogy a mindössze egymillió éves csillag körül már ilyen előrehaladt állapotban van a folyamat, itt nyilván további megfigyelésre lesz szükség, hogy kibővítsük tudásunkat.
Rendkívül érdekes és izgalmas fejleményről számoltak bea chilei Atacama Large Millimeter/submillimeter Array (ALMA) antennarendszerre támaszkodó csillagászok, akiknek sikerült nagy felbontású képet alkotniuk egy fiatal csillagról, valamint az azt körülvevő por- és gázfelhőről, amelyben több születőben lévő bolygó is megtalálható. Most először sikerült lencsevégre kapni a folyamat egy állomását, ez pedig alapvető módon megváltoztathatja a bolygók születésével kapcsolatos eddigi feltevéseinket.
A bolygószületés folyamatának ábrázolása eddig kizárólag számítógépes szimuláción, avagy művészi alkotásokon keresztül zajlott, valós rendszerekről készült felvételek nem álltak rendelkezésünkre. Az 5000 méter tengerszint feletti magasságon kiépített ALMA egyik legnagyobb előnye éppen az, hogy a látható fénynél sokkal hosszabb hullámhosszú sugárzás észlelésére képes, a megfigyelést nevének megfelelően a milliméteres és szubmilliméteres tartományban végzi, ez pedig lehetővé teszi, hogy a rendkívül hideg képződményeket – így például a sűrű, kozmikus por- és gázfelhőket –, vagy a korai Univerzum nagyon távoli objektumait tanulmányozzuk.
A most megfigyelt csillag a HL Tau (vagy HL Tauri), amely a Bika csillagképben, tőlünk mintegy 450 fényévre található. A csillagászok már korábban felfigyeltek a mindössze egymillió éves, a Napra hasonlító csillagra, amely körül egy igencsak méretes por- és gázfelhő helyezkedik el – itt bukkantak rá egynél is több, születőben lévő bolygóra, ám magát a folyamatot eddig nem tudták megfigyelni. Az ALMA révén most viszont fel tudták mérni a fontos összetevőket tartalmazó sűrű felhő kiterjedését, valamint annak struktúráját, így már tudjuk, hogy a felhő külső pereme háromszor olyan távol van saját csillagától, mint a Neptunusz a Naptól. Az úgynevezett protobolygók ezen felhőn belül alakulnak ki, a nagyobb kiterjedésű, égitestté formálódó példányok pedig gyakorlatilag utat vágnak maguknak a gyűrűn belül, amit a sötétebb részek mutatnak meg számunkra.
Némiképp meglepő, hogy a mindössze egymillió éves csillag körül már ilyen előrehaladt állapotban van a folyamat, itt nyilván további megfigyelésre lesz szükség, hogy kibővítsük tudásunkat.