Gyurkity Péter
Zombicsillagot fedeztek fel egy távoli galaxisban
Csillagászok szerint egy kettőscsillag maradványáról lehet szó, amely segíthet a jelenség megértésében.
Hosszú ideje meglévő kérdésekre kaphatunk választ a közeljövőben, legalábbis ezt remélik a szakemberek egy újabb szupernóva, az SN 2012Z pontos megfigyelésétől. A Nature magazinban közölt cikkben ugyanis arról olvashatunk, hogy most először sikerült megpillantani egy kettős csillagrendszer mindkét tagját, amelyek Iax típusú szupernóva robbanáson mentek keresztül, hátrahagyva a csillagászok számára nagyon is érdekes maradványt.
Az SN 2012Z még 2012-ben villant fel, mivel azonban a tőlünk mintegy 110 millió fényévre lévő NGC 1309 galaxisról a Hubble űrteleszkóp 2005, 2006 és 2010 során is képeket készített, a csillagászok összehasonlíthatták a jelenség előtti és azt követő állapotokat. A 99 százalékos pontossággal beazonosított csillag kitüntetett szerepet élvez, hiszen az Ia típusú szupernóvák – amelyek egyben az extragalaktikus távolságmérésekben, a tágulás mértékének meghatározásában is segítenek – igazi érdekessége a kettős rendszer azon tagja, amely kellő üzemanyagot biztosít fehér törpe társának ahhoz, hogy végül bekövetkezzen a hatalmas robbanás. Mivel ezen eredeti tagot eddig egyszer sem sikerült megpillantanunk, most választ kaphatunk néhány rejtélyre.
Az ilyen és hasonló párosok kisebbik tagja (a fehér törpe) – egy hosszú időn át tartó adok-kapok folyamat után - folyamatosan anyagot vesz át nagyobb, gyorsabban fejlődő társától, annak akár teljes hidrogén burkát elvonva, majd pedig egy bizonyos határt átlépve saját gravitációja alatt összeroppan. A zombicsillag elnevezés abból adódik, hogy a robbanást követően a fehér törpe apró maradványa továbbra is látható a rendszerben, vagyis a pusztítás nem nevezhető teljesnek. Az ilyen eseményeket az Iax típusba sorolják, amelyet eredetileg az Ia család halványabb változatának gondoltak, most pedig annak távoli rokonaként írnak le. Jellemzőjük, hogy ritkábban fordulnak elő, valamint hogy a teljes energia legfeljebb felét bocsátják ki, vagyis a fehér törpe eredeti tömegének akár a fele is a helyszínen maradhat, egyfajta mementóként.
Teljes bizonyossággal még nem zárhatjuk ki a további variációk érvényességét, előfordulhat például, hogy a Nap tömegének 30-40-szeresével bíró óriáscsillag pusztította el önmagát a robbanás során. Az ilyen szupernóvákat eleve nehéz beazonosítani a fehér törpék halovány mivolta miatt, most azonban kellő mennyiségű anyag áll rendelkezésünkre ahhoz, hogy érdemi következtetéseket vonjunk le. Mi több, a Hubble 2015-ben is megfigyeli majd a rendszert, addigra a villanás kellő mértékben elhalványul ahhoz, hogy jobban szemügyre vegyük a maradványokat.
Hosszú ideje meglévő kérdésekre kaphatunk választ a közeljövőben, legalábbis ezt remélik a szakemberek egy újabb szupernóva, az SN 2012Z pontos megfigyelésétől. A Nature magazinban közölt cikkben ugyanis arról olvashatunk, hogy most először sikerült megpillantani egy kettős csillagrendszer mindkét tagját, amelyek Iax típusú szupernóva robbanáson mentek keresztül, hátrahagyva a csillagászok számára nagyon is érdekes maradványt.
Az SN 2012Z még 2012-ben villant fel, mivel azonban a tőlünk mintegy 110 millió fényévre lévő NGC 1309 galaxisról a Hubble űrteleszkóp 2005, 2006 és 2010 során is képeket készített, a csillagászok összehasonlíthatták a jelenség előtti és azt követő állapotokat. A 99 százalékos pontossággal beazonosított csillag kitüntetett szerepet élvez, hiszen az Ia típusú szupernóvák – amelyek egyben az extragalaktikus távolságmérésekben, a tágulás mértékének meghatározásában is segítenek – igazi érdekessége a kettős rendszer azon tagja, amely kellő üzemanyagot biztosít fehér törpe társának ahhoz, hogy végül bekövetkezzen a hatalmas robbanás. Mivel ezen eredeti tagot eddig egyszer sem sikerült megpillantanunk, most választ kaphatunk néhány rejtélyre.
Az ilyen és hasonló párosok kisebbik tagja (a fehér törpe) – egy hosszú időn át tartó adok-kapok folyamat után - folyamatosan anyagot vesz át nagyobb, gyorsabban fejlődő társától, annak akár teljes hidrogén burkát elvonva, majd pedig egy bizonyos határt átlépve saját gravitációja alatt összeroppan. A zombicsillag elnevezés abból adódik, hogy a robbanást követően a fehér törpe apró maradványa továbbra is látható a rendszerben, vagyis a pusztítás nem nevezhető teljesnek. Az ilyen eseményeket az Iax típusba sorolják, amelyet eredetileg az Ia család halványabb változatának gondoltak, most pedig annak távoli rokonaként írnak le. Jellemzőjük, hogy ritkábban fordulnak elő, valamint hogy a teljes energia legfeljebb felét bocsátják ki, vagyis a fehér törpe eredeti tömegének akár a fele is a helyszínen maradhat, egyfajta mementóként.
Teljes bizonyossággal még nem zárhatjuk ki a további variációk érvényességét, előfordulhat például, hogy a Nap tömegének 30-40-szeresével bíró óriáscsillag pusztította el önmagát a robbanás során. Az ilyen szupernóvákat eleve nehéz beazonosítani a fehér törpék halovány mivolta miatt, most azonban kellő mennyiségű anyag áll rendelkezésünkre ahhoz, hogy érdemi következtetéseket vonjunk le. Mi több, a Hubble 2015-ben is megfigyeli majd a rendszert, addigra a villanás kellő mértékben elhalványul ahhoz, hogy jobban szemügyre vegyük a maradványokat.
