Gyurkity Péter
Rossz irányba néznek a napelemek
Szakemberek szerint a déli helyett nyugati irányban lenne optimális a panelek alkalmazása.
Ahogy egyre több háztartásban, egyre több épület tetején bukkannak fel az elektromágneses sugárzást villamos energiává átalakító napelemek, gyakrabban hangzik el kritika azok felhasználásával, egészen pontosan elhelyezkedésükkel és irányukkal kapcsolatban. A tengerentúlon számos energetikai szakember emeli fel hangját a nyugati irány optimális mivolta mellett, amely országos szinten jobb választás lenne.
Ezzel kapcsolatban rögtön érdemes leszögezni, hogy (természetesen) nem véletlenül esett az eredeti választás a háztetők déli oldala mellett. Ennek révén a háztartások már a korai óráktól elkaphatják a délkeleten kelő Nap sugarait, ezt pedig egészen a délnyugati irányban történő napnyugtáig folytathatják, amivel a lehető legtöbb áramot generálják, így pedig a felesleget a hálózatnak átadva még némi pénzt is kereshetnek az általuk fel nem használt mennyiségen. Ez a gyakorlat azonban komoly hátrányokkal is jár, amelyek különösen hosszú távon üthetnek vissza, a szakemberek pedig úgy vélik, hogy a napelemek nyugati oldalon történő elhelyezésével sokkal jobban járnánk, ez utóbbi megoldással ugyanis a nap középső és kései szakaszában generálnánk áramot, éppen amikor a legjobban szükség van arra.
A jelenleg elterjedt, széles körben alkalmazott déli irányultság legfőbb problémája, hogy komoly terhet ró azon erőművekre, amelyekre szintén szükség lesz a szénmentes energiatermelés globális szinten való megerősödéséhez, ezen trend folytatásához. Ez a legsúlyosabban az atomerőműveket érinti, amelyek szigorú menetrend szerint, egy állandó szinten működnek, és mivel a csúcsidőszakon kívül megtermelt napenergiával (az itt keletkező felesleggel) nem tudnak versenyezni, a nap bizonyos szakaszaiban nem gazdaságos a termelés folytatása – márpedig a területtel foglalkozó szakemberek egyetértenek abban, hogy a nukleáris energia minden ellenkező híreszteléssel szemben továbbra is komoly szerepet tölt majd be az ágazatban.
A csúcsidőszakban azonban – többek között a légkondicionálók miatt – szükség van a termelés fokozására, amit a legkönnyebben és leggazdaságosabban a gáz-, valamint szénerőművekkel tudunk elérni, így ezek súlya marad meg, illetve nő tovább. A nyugati oldalon történő elhelyezéssel ezt a csúcsidőszakot tudnánk tisztábbá varázsolni a napelemekkel, amelyek így nem okoznának komoly károkat a már említett atomerőműveknek a hálózattal szemben kisebb igényeket támasztó egyéb napszakokban. A mostani gyakorlat nem ezt szolgálja, mi több, éppenséggel még nagyobb teret ad a leváltani kívánt szénerőműveknek, ami idővel a visszájára üthet.
Ahogy egyre több háztartásban, egyre több épület tetején bukkannak fel az elektromágneses sugárzást villamos energiává átalakító napelemek, gyakrabban hangzik el kritika azok felhasználásával, egészen pontosan elhelyezkedésükkel és irányukkal kapcsolatban. A tengerentúlon számos energetikai szakember emeli fel hangját a nyugati irány optimális mivolta mellett, amely országos szinten jobb választás lenne.
Ezzel kapcsolatban rögtön érdemes leszögezni, hogy (természetesen) nem véletlenül esett az eredeti választás a háztetők déli oldala mellett. Ennek révén a háztartások már a korai óráktól elkaphatják a délkeleten kelő Nap sugarait, ezt pedig egészen a délnyugati irányban történő napnyugtáig folytathatják, amivel a lehető legtöbb áramot generálják, így pedig a felesleget a hálózatnak átadva még némi pénzt is kereshetnek az általuk fel nem használt mennyiségen. Ez a gyakorlat azonban komoly hátrányokkal is jár, amelyek különösen hosszú távon üthetnek vissza, a szakemberek pedig úgy vélik, hogy a napelemek nyugati oldalon történő elhelyezésével sokkal jobban járnánk, ez utóbbi megoldással ugyanis a nap középső és kései szakaszában generálnánk áramot, éppen amikor a legjobban szükség van arra.
A jelenleg elterjedt, széles körben alkalmazott déli irányultság legfőbb problémája, hogy komoly terhet ró azon erőművekre, amelyekre szintén szükség lesz a szénmentes energiatermelés globális szinten való megerősödéséhez, ezen trend folytatásához. Ez a legsúlyosabban az atomerőműveket érinti, amelyek szigorú menetrend szerint, egy állandó szinten működnek, és mivel a csúcsidőszakon kívül megtermelt napenergiával (az itt keletkező felesleggel) nem tudnak versenyezni, a nap bizonyos szakaszaiban nem gazdaságos a termelés folytatása – márpedig a területtel foglalkozó szakemberek egyetértenek abban, hogy a nukleáris energia minden ellenkező híreszteléssel szemben továbbra is komoly szerepet tölt majd be az ágazatban.
A csúcsidőszakban azonban – többek között a légkondicionálók miatt – szükség van a termelés fokozására, amit a legkönnyebben és leggazdaságosabban a gáz-, valamint szénerőművekkel tudunk elérni, így ezek súlya marad meg, illetve nő tovább. A nyugati oldalon történő elhelyezéssel ezt a csúcsidőszakot tudnánk tisztábbá varázsolni a napelemekkel, amelyek így nem okoznának komoly károkat a már említett atomerőműveknek a hálózattal szemben kisebb igényeket támasztó egyéb napszakokban. A mostani gyakorlat nem ezt szolgálja, mi több, éppenséggel még nagyobb teret ad a leváltani kívánt szénerőműveknek, ami idővel a visszájára üthet.