Egy olyan folyékony akkumulátort dolgoztak ki, amely a szél- és napenergia tárolásában segíthet.

A megújuló energiák – különösen a szél- és napenergia - esetében komoly problémát jelent, hogy az itt alkalmazott erőművek nem tekinthetők úgynevezett „base load” forrásnak, mivel az energiát eredetileg szolgáltató forrás nem üzemel a nap 24 órájában. Emiatt rengeteg megtermelt energia megy veszendőbe, és sokszor éppen a csúcsidőszakban nem járulnak hozzá az igények kielégítéséhez.

Ezt szem előtt tartva dolgoznak az MIT kutatói egy olyan folyékony akkumulátoron, amely a szilárd változatokhoz képest nagyobb méretekben is egyszerűbben és olcsóbban előállítható, alkalmazásával pedig lehetővé válna a szél- és naperőművek által megtermelt energia helyben történő tárolása, hogy azután azt a megfelelő időszakokban bocsássák a hálózat és ezzel a végfelhasználók rendelkezésére. Ezt eddig többnyire a háztartásokon belül, kisebb egységek segítségével oldották meg, ám a folyékony példányokkal elterjedhetne a központi, minden tekintetben jóval gazdaságosabb alkalmazási forma.

A csapat korábban már előállt egy prototípussal, amelynek belsejében magnézium és antimon volt megtalálható, most azonban kifejlesztettek egy második változatot, amelyben a lítium, az antimon, valamint az ólom hármasa kapott szerepet. Ez utóbbi előnye, hogy 700 helyett immár 450 Celsius-fokon is gond nélkül üzemel, a belsejében található forró katyvasz pedig kellően tartósnak bizonyult, legalábbis az eddig végrehajtott első hosszabb, 1800 órás töltési teszten. Ebből kiindulva azt jósolják, hogy ezen akkumulátorok 10 év alatt a napi rendszerességgel történő használat esetén is kapacitásuk alig 15 százalékát veszítenék csak el, ami mindenképpen biztató.

Természetesen a kereskedelmi forgalomba történő bevezetéshez további munkára lesz szükség, itt még nincs szó a végleges változat kidolgozásáról.