Gyurkity Péter
Űr-naperőművet tervez Japán
A szigetország egy űrbe telepítendő naperőművel oldaná meg az egyre nagyobb energiaellátási gondokat.
A japán űrügynökség (JAXA) kutatói a napokban ismertették egy Föld körüli pályára állítandó naperőmű kialakításával és beüzemelésével kapcsolatos elképzelésüket, amely évtizedekkel korábbi ötleteken alapul. A projekt révén nemcsak az országot egyre jobban fenyegető energiaellátási problémára, de a napenergiával kapcsolatos legfontosabb kritikára is választ nyújtanának.
A javaslat értelmében egy 2 x 2 km-es felületet töltenének meg összesen 11 millió, 60 x 60 centis panellel, ezek mindegyike 400 wattot termelne. Az erőmű az eddigiektől eltérően nem bolygónk felszínén, hanem az űrben teljesítene szolgálatot, állandóan a Nap felé fordulva, kiküszöbölve ezzel az éjszakai üresjáratot. Az első körben egy 100 kilowattos demonstrációs példányon dolgoznának, ez 2020-ra kezdené meg működését, a következő évtizedben azonban egy 2 megawattos, a 2030-as években pedig egy 200 megawattos utód követné őt a sorban - a 2040-es évekre egy 1 gigawattos erőművet szeretnének szolgálatba állítani.
Japán az elmúlt években egyre nagyobb gondokkal küszködött az energiaellátás területén. A fukishimai katasztrófát követően döntés született az ország 48 másik reaktorának leállításáról, ezek azóta sem működnek, a kiesett termelést viszont kénytelenek voltak fosszilis energiahordozókkal kiváltani, ami pénzügyi szempontból jelent totális csődöt (a földgáz ottani ára például háromszorosa az amerikaiénak). Az új kormány szeretné mielőbb újból beüzemelni a szigorúbb előírásoknak megfelelő reaktorokat, a teljes szám azonban a friss becslések szerint a féltucatot érheti majd el az idei évben, így míg korábban az atomenergia az ország termelésének 31 százalékát biztosította, ezt a belátható időn belül nem érik el újra.
Az űr-naperőmű régi ötleteken alapul, hiszen itt egyrészt a NASA hatvanas években elvégzett, vezetéknélküli energiaátvitellel kapcsolatos kísérleteit, valamint Nikola Tesla száz évvel ezelőtti munkáját veszik alapul. Az energiát az erőműtől az 1 és 10 GHz közötti tartományban, 5 és 10 cm közti hullámhosszúságú jelekkel továbbítanák, ezek áthatolnának a felhőrétegen, bár az még nem világos, hogy mennyiben felelnének meg az ISM (industrial, scientific, and medical) sávoknak (itt valószínűleg az 5,8 GHz-es tartomány jönne szóba). A panelek prototípusa először 350 wattot termelne, 87,5 százalékos konverziós hatékonysággal, ám a mikrohullámon történő továbbításnál még dönteniük kell a felhasználandó anyagokról és technológiákról (ezek némelyike ugyanis 70 százalékos hatékonyságnál tetőzik).
Az első körben egy rögzített pozíciójú megoldást tartanak kivitelezhetőnek, felhasználva a fizika törvényeit, itt viszont a panelek is statikus helyzetben lennének, ami a dőlésszög tekintetében nem mindig optimális. Később a panelek formációban "repülnének", itt azonban még sok kérdésre kell megoldást találni, különös tekintettel a hatalmas méretre és a panelek nagy számára - a dokkolásnál és az egyéb manővereknél szerzett eddigi tapasztalatok ebben kevély segítséget nyújtanak.
A japán űrügynökség (JAXA) kutatói a napokban ismertették egy Föld körüli pályára állítandó naperőmű kialakításával és beüzemelésével kapcsolatos elképzelésüket, amely évtizedekkel korábbi ötleteken alapul. A projekt révén nemcsak az országot egyre jobban fenyegető energiaellátási problémára, de a napenergiával kapcsolatos legfontosabb kritikára is választ nyújtanának.
A javaslat értelmében egy 2 x 2 km-es felületet töltenének meg összesen 11 millió, 60 x 60 centis panellel, ezek mindegyike 400 wattot termelne. Az erőmű az eddigiektől eltérően nem bolygónk felszínén, hanem az űrben teljesítene szolgálatot, állandóan a Nap felé fordulva, kiküszöbölve ezzel az éjszakai üresjáratot. Az első körben egy 100 kilowattos demonstrációs példányon dolgoznának, ez 2020-ra kezdené meg működését, a következő évtizedben azonban egy 2 megawattos, a 2030-as években pedig egy 200 megawattos utód követné őt a sorban - a 2040-es évekre egy 1 gigawattos erőművet szeretnének szolgálatba állítani.
Japán az elmúlt években egyre nagyobb gondokkal küszködött az energiaellátás területén. A fukishimai katasztrófát követően döntés született az ország 48 másik reaktorának leállításáról, ezek azóta sem működnek, a kiesett termelést viszont kénytelenek voltak fosszilis energiahordozókkal kiváltani, ami pénzügyi szempontból jelent totális csődöt (a földgáz ottani ára például háromszorosa az amerikaiénak). Az új kormány szeretné mielőbb újból beüzemelni a szigorúbb előírásoknak megfelelő reaktorokat, a teljes szám azonban a friss becslések szerint a féltucatot érheti majd el az idei évben, így míg korábban az atomenergia az ország termelésének 31 százalékát biztosította, ezt a belátható időn belül nem érik el újra.
Az űr-naperőmű régi ötleteken alapul, hiszen itt egyrészt a NASA hatvanas években elvégzett, vezetéknélküli energiaátvitellel kapcsolatos kísérleteit, valamint Nikola Tesla száz évvel ezelőtti munkáját veszik alapul. Az energiát az erőműtől az 1 és 10 GHz közötti tartományban, 5 és 10 cm közti hullámhosszúságú jelekkel továbbítanák, ezek áthatolnának a felhőrétegen, bár az még nem világos, hogy mennyiben felelnének meg az ISM (industrial, scientific, and medical) sávoknak (itt valószínűleg az 5,8 GHz-es tartomány jönne szóba). A panelek prototípusa először 350 wattot termelne, 87,5 százalékos konverziós hatékonysággal, ám a mikrohullámon történő továbbításnál még dönteniük kell a felhasználandó anyagokról és technológiákról (ezek némelyike ugyanis 70 százalékos hatékonyságnál tetőzik).
Az első körben egy rögzített pozíciójú megoldást tartanak kivitelezhetőnek, felhasználva a fizika törvényeit, itt viszont a panelek is statikus helyzetben lennének, ami a dőlésszög tekintetében nem mindig optimális. Később a panelek formációban "repülnének", itt azonban még sok kérdésre kell megoldást találni, különös tekintettel a hatalmas méretre és a panelek nagy számára - a dokkolásnál és az egyéb manővereknél szerzett eddigi tapasztalatok ebben kevély segítséget nyújtanak.
