Gyurkity Péter
Földi fosszíliákkal lehet tele a Hold
Egy tanulmány szerint a Földről származó fosszíliák túlélhetik a kozmikus utazást és a meteoritok becsapódását is.
A kutatók és a téma iránt érdeklődők körében jó ideje zajlik a vita arról, hogy a más bolygókon fellelhető esetleges életnyomok, az élet maradványai hogyan és miként kerülhettek jelenlegi helyükre. A Mars esetében erre az ALH84001 jelzésű meteorit ad okot, itt még ma sincs egyetértés arról, hogy az abban talált mikroszkopikus struktúrák vajon az ottani egykori életre utalnak, avagy pusztán a geotermikus folyamatok révén jöttek létre.
A Kent Egyetem fizikusai nemrég egy érdekes kísérletet végeztek el, amelyben elsősorban arra voltak kíváncsiak, hogy égi szomszédaink megfertőződhettek-e a Földről származó fosszíliákkal, pontosabban hogy ezen maradványok mennyiben élhették túl a nem túl barátságos körülmények között lezajló esetleges utazásokat. Az eredmény szerintük igazolja, hogy a Hold felszínét akár a Földről származó ilyen fosszíliák boríthatják, bár más, nagyobb égitestek esetében ez nem tűnik ugyanilyen valószínűnek – az eredmény azért lehet fontos, mert korábban senki nem próbálta meg tesztelni az ilyen és hasonló utazások kimenetelét.
A kísérletben kovamoszatokat (Bacillariophyceae) használtak fel, ezeket nejlon borításba csomagolták, majd pedig a belső teret vízzel töltötték ki, amelyet lefagyasztottak. Az így kapott „golyókat” egy speciális gázpuskába töltötték, majd pedig másodpercenként 0.40 és 5 km-es sebességgel kilőtték. A becsapódás után megvizsgálták a maradványt, arra a következtetésre jutva, hogy a meteoritok becsapódását is túlélhették ezen fosszíliák, bár az 1 kmps-os sebességhatár felett ezek egyre kisebb darabokra törtek. Mivel a Föld légkörébe belépő meteoritok ennél jóval nagyobb sebességgel érkeznek meg (másodpercenként 11 és 72 km-t téve meg), nem túl valószínű, hogy egységes struktúrákat találnánk a felszínen, mivel azonban a Hold esetében ez a sebesség jóval kisebb, égi kísérőnkön megtalálhatjuk a Földről származó leleteket.
Ahogy azt említettük, itt egészen apró, mikroszkopikus maradványokról van szó, a nagyobb példányok nyilván nem maradnának egy darabban egy-egy hasonló utazás során.
A kutatók és a téma iránt érdeklődők körében jó ideje zajlik a vita arról, hogy a más bolygókon fellelhető esetleges életnyomok, az élet maradványai hogyan és miként kerülhettek jelenlegi helyükre. A Mars esetében erre az ALH84001 jelzésű meteorit ad okot, itt még ma sincs egyetértés arról, hogy az abban talált mikroszkopikus struktúrák vajon az ottani egykori életre utalnak, avagy pusztán a geotermikus folyamatok révén jöttek létre.
A Kent Egyetem fizikusai nemrég egy érdekes kísérletet végeztek el, amelyben elsősorban arra voltak kíváncsiak, hogy égi szomszédaink megfertőződhettek-e a Földről származó fosszíliákkal, pontosabban hogy ezen maradványok mennyiben élhették túl a nem túl barátságos körülmények között lezajló esetleges utazásokat. Az eredmény szerintük igazolja, hogy a Hold felszínét akár a Földről származó ilyen fosszíliák boríthatják, bár más, nagyobb égitestek esetében ez nem tűnik ugyanilyen valószínűnek – az eredmény azért lehet fontos, mert korábban senki nem próbálta meg tesztelni az ilyen és hasonló utazások kimenetelét.
A kísérletben kovamoszatokat (Bacillariophyceae) használtak fel, ezeket nejlon borításba csomagolták, majd pedig a belső teret vízzel töltötték ki, amelyet lefagyasztottak. Az így kapott „golyókat” egy speciális gázpuskába töltötték, majd pedig másodpercenként 0.40 és 5 km-es sebességgel kilőtték. A becsapódás után megvizsgálták a maradványt, arra a következtetésre jutva, hogy a meteoritok becsapódását is túlélhették ezen fosszíliák, bár az 1 kmps-os sebességhatár felett ezek egyre kisebb darabokra törtek. Mivel a Föld légkörébe belépő meteoritok ennél jóval nagyobb sebességgel érkeznek meg (másodpercenként 11 és 72 km-t téve meg), nem túl valószínű, hogy egységes struktúrákat találnánk a felszínen, mivel azonban a Hold esetében ez a sebesség jóval kisebb, égi kísérőnkön megtalálhatjuk a Földről származó leleteket.
Ahogy azt említettük, itt egészen apró, mikroszkopikus maradványokról van szó, a nagyobb példányok nyilván nem maradnának egy darabban egy-egy hasonló utazás során.
