Gyurkity Péter
Újból mozgathatók a bénult végtagok
A speciális eljárás révén most további, végtagbénulással diagnosztizált páciensek mozoghatnak ismét.
2011 májusában jelent meg a hír, miszerint egy érdekes eljárás eredményeként egy baleset következtében mindkét lábára megbénult fiatalember vált újból képessé a mozgásra. A kísérletet tavaly további páciensek bevonásával folytatták, így már négyen mondhatják el, hogy részben visszanyerték a korábban elvesztett mozgási szabadságukat, bár ehhez komoly, kitartó munkára is szükség van.
Rob Summers az első áttörés idején mindössze 23 éves volt, korábban egyetemi baseballjátékosként aktív életet élt, így az orvostársadalom kétkedve fogadta az eredményt, kiemelve, hogy az életkor és a folyamatos mozgás miatt valószínűleg igen kivételes esetről van szó. A mostani kutatásban újabb három, némileg idősebb beteg vett részt, életkoruk 27 és 32 év között mozog, ezzel sikerült némileg orvosolni a korábbi kifogásokat. Kiderült, hogy az eredetileg a krónikus fájdalom kezelésére kifejlesztett implantátum, valamint a gerinccsatornában futó, megsérült idegek elektromos stimulációja révén részben helyreállítható a mozgási képesség, különösen akkor, ha ezt intenzív fizikai terápiával egészítik ki.
A sebészek egy 16 elektródából álló implantátumot helyeztek el az ágyék és a keresztcsont környéki gerincvelőben - az eszköz eredeti célja és korábbi felhasználása miatt ez nem számít új eljárásnak. Ezúttal azonban ezt összekötötték a boka, a csípő, illetve a térd és a lábujjak mozgását kontrolláló idegkötegekkel, ezeket pedig elektromos úton stimulálták, ismét érzékennyé téve azokat az agyból érkező jelek fogadására. Az implantátum bekapcsolása után a páciensek néhány nap múlva mozgatni tudták végtagjaikat, a fizikai terápia révén pedig fokozatosan javították, optimalizálták a mozgást, ezzel egy időben némileg csökkentve a feszültséget.
A kutatók számára gondot jelent, hogy egyelőre nem tudják, pontosan mely idegpályákat sikerült stimulálniuk, ezért folytatják a kísérletet, hogy jobban behatárolják a célterületet. Szeretnék ugyanakkor kifejleszteni saját implantátumukat is, amely leegyszerűsítené a vezérlést, emellett pedig számításba veszik bizonyos gyógyszerek alkalmazását, már amennyiben azok hasznosnak bizonyulnak. Természetesen további kutatólaboratóriumok hasonlóan pozitív eredménye nagyban hozzájárulna a munka felgyorsításához.
2011 májusában jelent meg a hír, miszerint egy érdekes eljárás eredményeként egy baleset következtében mindkét lábára megbénult fiatalember vált újból képessé a mozgásra. A kísérletet tavaly további páciensek bevonásával folytatták, így már négyen mondhatják el, hogy részben visszanyerték a korábban elvesztett mozgási szabadságukat, bár ehhez komoly, kitartó munkára is szükség van.
Rob Summers az első áttörés idején mindössze 23 éves volt, korábban egyetemi baseballjátékosként aktív életet élt, így az orvostársadalom kétkedve fogadta az eredményt, kiemelve, hogy az életkor és a folyamatos mozgás miatt valószínűleg igen kivételes esetről van szó. A mostani kutatásban újabb három, némileg idősebb beteg vett részt, életkoruk 27 és 32 év között mozog, ezzel sikerült némileg orvosolni a korábbi kifogásokat. Kiderült, hogy az eredetileg a krónikus fájdalom kezelésére kifejlesztett implantátum, valamint a gerinccsatornában futó, megsérült idegek elektromos stimulációja révén részben helyreállítható a mozgási képesség, különösen akkor, ha ezt intenzív fizikai terápiával egészítik ki. A sebészek egy 16 elektródából álló implantátumot helyeztek el az ágyék és a keresztcsont környéki gerincvelőben - az eszköz eredeti célja és korábbi felhasználása miatt ez nem számít új eljárásnak. Ezúttal azonban ezt összekötötték a boka, a csípő, illetve a térd és a lábujjak mozgását kontrolláló idegkötegekkel, ezeket pedig elektromos úton stimulálták, ismét érzékennyé téve azokat az agyból érkező jelek fogadására. Az implantátum bekapcsolása után a páciensek néhány nap múlva mozgatni tudták végtagjaikat, a fizikai terápia révén pedig fokozatosan javították, optimalizálták a mozgást, ezzel egy időben némileg csökkentve a feszültséget.
A kutatók számára gondot jelent, hogy egyelőre nem tudják, pontosan mely idegpályákat sikerült stimulálniuk, ezért folytatják a kísérletet, hogy jobban behatárolják a célterületet. Szeretnék ugyanakkor kifejleszteni saját implantátumukat is, amely leegyszerűsítené a vezérlést, emellett pedig számításba veszik bizonyos gyógyszerek alkalmazását, már amennyiben azok hasznosnak bizonyulnak. Természetesen további kutatólaboratóriumok hasonlóan pozitív eredménye nagyban hozzájárulna a munka felgyorsításához.