Informatika és tudomány

Gyurkity Péter

Folytatódnak a hidegfúziós kísérletek 

Az olasz kutatók találmánya eddig ugyan nem nyert visszaigazolást, ám az új tulajdonos eredményeket remél.

A napokban jelentették be, hogy a kaliforniai Industrial Heat vállalat vásárolta meg az Energy Catalyzer (E-Cat) névre hallgató hidegfúziós energiaforrást, amelyet eredetileg két olasz tudós fejlesztett ki. A feltalálók ugyan soha nem bizonyították be, hogy alkotásuk valóban kiválthatja a hagyományos technológiákat, ám az új tulajdonos folytatja a megkezdett munkát.

Az E-Cat tulajdonképpen már évekkel ezelőtt elkészült, legfontosabb előnyének pedig az tűnt, hogy a jelenleg tesztelt fúziós megoldásokkal ellentétben az áramtermeléshez szükséges reakciót (illetve az annak megfelelő folyamatot) nem több millió fokon, hanem akár szobahőrmérsékleten is fenn tudja tartani, ezzel tehát nem lenne szükséges megtalálni és kifejleszteni a különböző speciális anyagokat, mellékelni a brutális hűtést, illetve gondoskodni arról, hogy a plazmaállapotban lévő matéria ne érintkezzen az őt körülvevő burkolattal. Az egyetlen probléma, hogy az érdekes eszköz a mai napig nem igazolta feltalálói állításait, akik egyébként a független teszteket éveken át igyekeztek elkerülni.


Mats Lewan és Andrea Rossi

A páros egyik tagja, Sergio Focardi, azóta elhunyt, személye tehát nem jelenthet akadályt a munka folytatásával kapcsolatban, ám munkatársa, Andrea Rossi, már többször szerepelt a híradásokban, korábban pedig csalásért el is ítélték. Vele kapcsolatban érdemes megemlíteni, hogy a hetvenes években hulladékból szeretett volna olajat előállítani (ennek kapcsán ítélték el, mivel a mérgező anyagoktól egyszerűen megszabadult), ezt követően hasonló forrásból áramot generált volna (az általa elkészített eszközök közül a működő példányok azonban 1 kilowatt helyett 1 wattot produkáltak), a hidegfúziós teszteknél pedig érdekes megoldásokat alkalmazott, eszközét például egy másik energiaforrásra kapcsolta, amely állítása szerint kizárólag a ventilátort üzemeltette.

Az E-Cat új gazdája szerint a nikkelpor és hidrogén felhasználásával valóban elektromos áramot állíthatnak elő, bár itt még komoly munkára lesz szükség. Biztató lehet azonban, hogy európai kutatók tavaly végre elvégezhették az első két független tesztet, jelentésükben pedig arról írtak, hogy lehet fantázia a dologban - még a legnagyobb potenciális tévedéssel számoló konzervatív változat szerint is több energiát termelhetnénk, mint az egyéb ismert kémiai reakciók útján. Hogy ez valóban így lesz-e, az majd az elkövetkező években derül ki.

Hozzászólások

A témához csak regisztrált és bejelentkezett látogatók szólhatnak hozzá!
Bejelentkezéshez klikk ide
(Regisztráció a fórum nyitóoldalán)
  • Vol Jin #19
    Mea culpa, bakiztam.

    A fúzióval erősített fissziósnál van csak az, hogy százalék körüli a fúzióban felszabadult energia, és a szerepe csak a neutronok termelése, ami nüveli a hasadásos töltet hatásfokát.

    Az kavart meg, hogy a cár bomba eredetileg 100 MT-s lett volna, mert az elipszistükör anyaga uránból van. Nem lett volna hol felrobbantani, mert így is az 50 MT egy része a világűrnek adta energiája egy részét, a földfelszínen meg így is betört néhány ablak 700 km-re a skandinávoknál. Az urániumtükröt (U-238, a nem radioaktív izotóp) ólomra cserélték, így elmaradt az a hatás, hogy neutron besugárzástól radioaktrív izotóppá válik egy része, és az hasadva további 50 MT hatóerőt szabadít fel. Így a lecsökkentett hatás 97%-t adta a fúzió, ha meg Urán köpenyt használnak, akkor a felét. A durva, hogy amíg zajlottak a reakciók, a Nap energiatermelésének 1%-t produkálta a fegyver.

    Tehát ennek a működési elve az, hogy adva van egy ellipszis forgástest, aminek az egyik fókuszpontjában egy fissziós hasadó bomba van, ez a gyújtótöltet, a másik fókuszpontban meg a litium-Deutérium vegyület(mert ez szilárd, és nem kell cseppfolyósítani a deutériumot és tríciumot, és a lítium is részt vesz a fúzióban, pontosabban tríciummá hasad és az vesz részt benne a deutérium és trícium fúziójában). A két fókuszpontnak az a jelentősége, hogy az egyik fókuszpontból kiinduló atomtöltet minden irányba elinduló röntgensugarait a másik fókuszpontba tükrözi az elipszis geometriája, ahol a fúziós töltet van. Amikor robban az atomtöltet, a neutronok és a hő fénysebességnél lassabban haladnak, míg a röntgensugarak fénysebességgel. A röntgensugarak előbb érik el az ellipszistükröt, mint a robbanás, így találkoznak a fúziós töltettel a másik fókuszpontban, sok millió fokra hevítik, és beindul a fúzió. Ha a tükör uránból van, akkor, amikor a neutronok elérik a tükröt, akkor a tükörben is maghasadás indul be. Ez adná a bomba hatóerejének a felét. Eddig a pontig a teljes szerkezetnek a belsejében felszabaduló óriási energiáknak, és a röntgensugárzás ellen ki kell tartania. Minél több röntgensugarat vissza kell vernie, miközben megsemmisül. Ezért ez a rész több tonna uránból vagy ólomból, wolframból áll. Csak ezt kivették belőle a ruszkik, mert akkor nagyobb a radioaktív kihullás, meg túl nagy a hatóerő. Így felére csökkentett hatásfokkal is 100km-es körben okozott volna harmadfokú égési sérüléseket. A fegyvert hordozó repülőgép majdnem megsemmisült. Pár km-en múlott a szerencséjük. 40km-re fúvódott a tűzgömb 60-70 km-re emelkedve.

    Az első amerikai, amelyik egy komplett épület volt, mindenféle harci bevetés esélye nélkül 75% körüli hatást a több tonnányi urániumtükör adta, és még folyékony deutériumot használtak benne.

    A fúzióval erősített fissziós bombák elve más. Ott egy sima atomtöltet hasadóanyagába juttatnak deutériumot és a feladata nem több, mint neutront termelni, hogy a hasadótöltet nagyobb hatásfokkal égjen ki. Itt valóban csak 1% körüli a fúziós energiafelszabadulás, és a fúziós anyag mennyiségének szabályozásával szabályozható a hatóerő nagysága. Mintha lenne egy tekerentyű a bombán, hogy mekkorát robbanjon.

    A háromfázisú ellipszis geometriájúban pedig a fele a fúzió, illetve majdnem a teljes a fúziós energia felszabadulása, ha az urénköpenyt ólomra vagy wolframra cserélik.

    Szóval még egyszer elnézést a tévedésért.

    A wikipedián van anyag róla. Ennél részletesebb, nem hiszem, hogy lenne. Én azon is csodálkozom, hogy ennyi információ fellelhető.
  • NEXUS6 #18
    A második mondatom kérdés volt, ha tudsz linket akkor kérlek oszd meg velem!
    Köszi!
    Histeria est magistra vitae.
    Ez nem trollkodás, ez online graffiti! ;)
  • NEXUS6 #17
    Ez érdekes! Van erre valami neten elérhető anyag, hogy ezek szerint az un. fúziós/többfázisú bomba valójában máshogy működik, mint az ismeretterjesztő szakirodalomban írják.

    Pár éve volt egy ilyesmi feltevésem, hogy az ilyen bombában valszeg sokkal kisebb a fúzióból nyert energia (ha van egyáltalán), mint azt általában a köznépnek szóló könyvek tanítják.
    Histeria est magistra vitae.
    Ez nem trollkodás, ez online graffiti! ;)
  • Vol Jin #16
    Egy Teller-féle elipszis geometriájú hidrogénbombában (mint a Cárbomba 50MT), a felszabadult energia 2-3 százalékát adja csak a fúzió. A begyújtásához használt urán töltet hasad nagyobb hatásfokkal a felszabadult neutronok miatt, illetve a nem radioaktív uránból készült reflexiós ellipszistükör egy része a neutron besugárzás hatására radioaktív izotóppá válik, majd maga is hasad egy másik neutron hatására.

    A deutériummal beinjektált fissziós bombák, amik 400KT pár megatonnáig terjedőek, ott pedig a fúzió, amit közvetlenül a hasadás előtt az urántömbök közé fecskendeznek, alig szabadítanak fel energiát a fúzióból. Gyakorlatilag csak a neutronokat termeli, hogy az urán nagyobb hatásfokkal hasadjon.
  • Zero 7th #15
    " rengeteg egyetem is elvégezte a kísérletet és néhány kísérlet bizonyos pozitív eredménnyel járt"

    A rengetegből néhány, az éppen az ellenkezője ennek:

    "Létezik? A kísérletek szerint úgy tűnik igen."

    A "létezik" eset úgy nézne ki, hogy "rengetegből néhány negatív eredmény", mint minden más létező dolog esetében.
  • physis #14
    Köszönöm szépen a a leírást, nem tudtam ezeket, nem olvastam a konkrét elképzeléseket. A Nap belseje érdekelt régebben, onnan olvasgattam valaha érdeklődésből, a legtöbb paraméter első hallásra meglepően érdekfeszítően hangzott, bár az arányok ismeretében átgondolva később észszerűvé vált. Hidegfúzióhoz nem tudnék hozzászólni, kvantummechanikai, alagúthatási ismeretek híján végkép nem.
  • NEXUS6 #13
    Physis
    Az a nukleáris katalizátor, amiről ők is beszélnek, az a platina csoportba tartozó fémek. Platina, nikkel, paládium. Ennek hidridjei, gyak a fémrácsba bediffundált hidrogén kerülhet olyan állapotba, hogy a fém semlegesítve az elektromos erőt olyan közelségbe hozza a hidrogént, hogy azok kis energia befektetése után fúzionálnak.

    Legalábbis ez az elmélet.

    Ha valóban működne, akkor az utóbbi 25 évben azért már valszeg elterjedt volna még az intrikák ellenére is.
    Szerintem.
    Histeria est magistra vitae.
    Ez nem trollkodás, ez online graffiti! ;)
  • NEXUS6 #12
    Zero, az amit mondasz, az szerintem rengeteg un. hidegfúziós kísérletezőre igaz (pl Józsibácsira a sarokról), de ne feledjük, hogy az első bejelentés után (Fleischmann, Ponns 1989) rengeteg egyetem is elvégezte a kísérletet és néhány kísérlet bizonyos pozitív eredménnyel járt. Egész addig persze, amíg Ponns-ékat nyilvánosan meg nem bélyegezték, mert akkor szinte visszamenőleg is érvenytelenítették a kísérleteket, talán épp a BME-n is.

    Itt amiről szó van, szó lehet az egy jelenség, amire Ponns-ék rátaláltak, de valszeg már eleve rosszul magyarázták, ami tudományos kutatási hiba. De emellett kémikusként sikerült belegyalogolniuk a magfizikusok lelkivilágába is (mert pl hogy a faxba nem vették ezt ők kb 100 év alatt észre!?), és miután nem sikerült 10000%-ig bizonyítani az állításaikat, (alfa-béta-gamma részecskék sehol, ezekután az exra hő már csak mérési hiba) simán kicsinálták őket.

    Ez tudománytörténeti sztori, igazából marhára nem bizonyít semmit sem pozitív sem negatív irányba, de emiatt nem is szabad összekeverni azzal, hogy ez a jelenség csoport, amit "hidegfúziónak" nevezünk létezik-e, vagy sem.
    Létezik? A kísérletek szerint úgy tűnik igen.
    Valóban a hidrogén fúziója ad rá magyarázatot? A kísérletek szerint nem.

    Ugyan az a szitu, mint amikor az elektromosság felfedezése után évszázadokig főúri bálokon látványosságként szolgált, meg az első elektroncsövekkel spiritiszta szeánszokon próbáltak a túlvilággal kapcsolatot teremteni. A kutatók megpróbálják elfogadtatni a kutatásuk tárgyát, az új jelenségeket, azzal, hogy ismert dolgokkal magyarázzák, amivel viszont egyből öngólt is lőnek, mert a témát valóban ismerő szakemberek elött nevetségessé teszik magukat.
    Histeria est magistra vitae.
    Ez nem trollkodás, ez online graffiti! ;)
  • physis #11
    A hidrogénbombával két baj van. Az egyik, hogy nagyon magas hőmérsékleten működik, a másik, hogy az összes energia egyszerre felszabadul nagyon kicsi térfogaton, rövid idő alatt (nagy az ,,teljesítménysűrűség''). Épp ezért erőmű céljára csak igen nehézkesen lenne alkalmas.

    A csillagok működése ehhez képest kicsit más. Ugyan itt is óriási forróságban és nagy nyomáson folyik a termelés, de az energia termelése ,,fajlagos értelemben'' meglepően ,,kezes'' mértékben folyik. Mármint ezen azt értem, hogyha beleképzelnék magunkat a Nap belsejébe, és megnéznénk, hogy egy köbméter térben egy másodperc alatt mennyi energia képződik, akkor egyáltalán nem valami robbanásszerű ,,teljesítménysűrűséget'', ,,intenzitást'' kell elképzelni. Valójában ilyen fajlagos értelemben csak kb. egy bomló komposztdomb mértékéhez hasonló nagyságrendben képződik az új hőenergia, legalábbis az alapján mit olvastam erről még régebben az angol wikin (Sun / Core).


    The power production by fusion in the core varies with distance from the solar center. At the center of the Sun, theoretical models estimate it to be approximately 276.5 watts/m3, a power production density that more nearly approximates reptile metabolism than a thermonuclear bomb.[d] Peak power production in the Sun has been compared to the volumetric heats generated in an active compost heap. The tremendous power output of the Sun is not due to its high power per volume, but instead due to its large size.



    Persze, mivel a Nap óriási méretű, ezért a felület/térfogat arány oly kicsi, hogy a Nap szinte egy majdnem-tökéletes hőszigetelő termoszként veszi körül a Napot: így még ez a csekély ,,fajlagos'' hőtermelés is elég ahhoz, hogy óriási hőfok ,,halmozódjék fel''. Mint ahogy egy Gellérthegynyi trágyadomb belseje is tűzforróvá válnék, nem a teljesítménysűrűségtől, hanem a kicsi felület/térfogat arány okozta hőszigetelő hatástól, a hőmennyiség felhalmozódásától.

    A hidegfúzió elképzelését nem ismerem, de úgy veszem ki, hogy olyasmit szeretnének, ami a csillagokhoz hasonlóan szintén efféle ,,csendes'' teljesítménysűrűséget mértéket ér el, csak még pluszban még az is teljesülne, hogy mindennek fenntartásához ne kelljen többmillió fokos és óriási nyomású a anyagokat egyben tartani. Gondolom, a kémiai égéshez hasonló körülményeket akarnak: pár száz, esetleg ezer fok, normális nyomás, és az égéshez hasonló, vagy annál is kisebb teljesítménysűrűség. Tehát azt úgy képzelem, hogy nagyjából az kicsi, kezes, csendes teljesítménysűrűség menne, mint a Napban, csak a keletkező hőt nem hagynák felhalmozódni, hanem kémiai reakciókon, elektromosságon, vagy akár közvetlen (pár százfokos hőhatáson) keresztül folyamatosan elvezetnék.

    Ezért a dolognak ezt a részét világosnak érzem, az elképzelésnek ez a része tkp. még jól meg is felelne annak, amit a Napról tudunk. Viszont a fúzió gyakorlati megvalósításához előbb le kell győzni az elektromos taszítás gátját, és miután ez sikerül, akkor a magerők már ,,behozzák az üzletet''. Vagyis enrgetikaii értelemben ,,óriási beugró tőkét'' igénylő ,,befektetésről'' van szó, amit ,,hideg'', ,,kisrészvényes'' módon legfeljebb csak valamiféle ,,energetikai kölcsönnel'' lehetne megvalósítani. A ,,kölcsön'' ebben az esetben itt valamiféle ,,nukleáris katalizátort'' jelentene, a ,,kémiai'' katalizátorok analógiájára, de ilyen ,,nukleáris katalizátor'' gondolom még nem létezik. (A természetes ,,alagútjelenség'' szerintem elvileg képes lehet hideg körülmények közt is fúziót létrehozni, de gondolom ez normál hideg körülmények közt olyan elenyésző mértékű, hogy észszerű tömegű hidrogén-üzemanyagból millió évek alatt is csak egy-két hidrogénatom tud fuzionálni az alagúthatás ,,természetes'' katalizátorhatásával ,,hideg'' módon, mást meg szerintem még nem ismerünk, ezért mindenképp valamilyen ,,forró'' fúzióra van szükség.)
  • Zero 7th #10
    "a korrekt a kísérlet megismétlése lenne"

    Ez nem csak korrektség, ez feltétele annak, hogy az előtte leírt dolgokat ne csak szélbe eresztett fingnak tekinthessük.

    Mert ennyi erővel én meg otthon egyszer a vécén akkorát fingottam, hogy spontán belobbant de olyan hőfokkal ám, hogy plazmává alakult rögtön a csészében, és a fingból a metán szénatomja vassá fúzionált.
    De ez csak egyszer történt, és én többször nem akarok ennyi csilisbabot enni.
    Csak furamód hiába mesélem bárkinek, ebből a sztoriból nem akarja senki megváltani a fizikát, pedig pont annyira alá tudom támasztani, mint a hidegfúziós kókler.
További bejegyzések a fórumban...