#12
Zero, az amit mondasz, az szerintem rengeteg un. hidegfúziós kísérletezőre igaz (pl Józsibácsira a sarokról), de ne feledjük, hogy az első bejelentés után (Fleischmann, Ponns 1989) rengeteg egyetem is elvégezte a kísérletet és néhány kísérlet bizonyos pozitív eredménnyel járt. Egész addig persze, amíg Ponns-ékat nyilvánosan meg nem bélyegezték, mert akkor szinte visszamenőleg is érvenytelenítették a kísérleteket, talán épp a BME-n is.
Itt amiről szó van, szó lehet az egy jelenség, amire Ponns-ék rátaláltak, de valszeg már eleve rosszul magyarázták, ami tudományos kutatási hiba. De emellett kémikusként sikerült belegyalogolniuk a magfizikusok lelkivilágába is (mert pl hogy a faxba nem vették ezt ők kb 100 év alatt észre!?), és miután nem sikerült 10000%-ig bizonyítani az állításaikat, (alfa-béta-gamma részecskék sehol, ezekután az exra hő már csak mérési hiba) simán kicsinálták őket.
Ez tudománytörténeti sztori, igazából marhára nem bizonyít semmit sem pozitív sem negatív irányba, de emiatt nem is szabad összekeverni azzal, hogy ez a jelenség csoport, amit "hidegfúziónak" nevezünk létezik-e, vagy sem.
Létezik? A kísérletek szerint úgy tűnik igen.
Valóban a hidrogén fúziója ad rá magyarázatot? A kísérletek szerint nem.
Ugyan az a szitu, mint amikor az elektromosság felfedezése után évszázadokig főúri bálokon látványosságként szolgált, meg az első elektroncsövekkel spiritiszta szeánszokon próbáltak a túlvilággal kapcsolatot teremteni. A kutatók megpróbálják elfogadtatni a kutatásuk tárgyát, az új jelenségeket, azzal, hogy ismert dolgokkal magyarázzák, amivel viszont egyből öngólt is lőnek, mert a témát valóban ismerő szakemberek elött nevetségessé teszik magukat.
#12