Folytatódnak a hidegfúziós kísérletek 

Mea culpa, bakiztam.

A fúzióval erõsített fissziósnál van csak az, hogy százalék körüli a fúzióban felszabadult energia, és a szerepe csak a neutronok termelése, ami nüveli a hasadásos töltet hatásfokát.

Az kavart meg, hogy a cár bomba eredetileg 100 MT-s lett volna, mert az elipszistükör anyaga uránból van. Nem lett volna hol felrobbantani, mert így is az 50 MT egy része a világûrnek adta energiája egy részét, a földfelszínen meg így is betört néhány ablak 700 km-re a skandinávoknál. Az urániumtükröt (U-238, a nem radioaktív izotóp) ólomra cserélték, így elmaradt az a hatás, hogy neutron besugárzástól radioaktrív izotóppá válik egy része, és az hasadva további 50 MT hatóerõt szabadít fel. Így a lecsökkentett hatás 97%-t adta a fúzió, ha meg Urán köpenyt használnak, akkor a felét. A durva, hogy amíg zajlottak a reakciók, a Nap energiatermelésének 1%-t produkálta a fegyver.

Tehát ennek a mûködési elve az, hogy adva van egy ellipszis forgástest, aminek az egyik fókuszpontjában egy fissziós hasadó bomba van, ez a gyújtótöltet, a másik fókuszpontban meg a litium-Deutérium vegyület(mert ez szilárd, és nem kell cseppfolyósítani a deutériumot és tríciumot, és a lítium is részt vesz a fúzióban, pontosabban tríciummá hasad és az vesz részt benne a deutérium és trícium fúziójában). A két fókuszpontnak az a jelentõsége, hogy az egyik fókuszpontból kiinduló atomtöltet minden irányba elinduló röntgensugarait a másik fókuszpontba tükrözi az elipszis geometriája, ahol a fúziós töltet van. Amikor robban az atomtöltet, a neutronok és a hõ fénysebességnél lassabban haladnak, míg a röntgensugarak fénysebességgel. A röntgensugarak elõbb érik el az ellipszistükröt, mint a robbanás, így találkoznak a fúziós töltettel a másik fókuszpontban, sok millió fokra hevítik, és beindul a fúzió. Ha a tükör uránból van, akkor, amikor a neutronok elérik a tükröt, akkor a tükörben is maghasadás indul be. Ez adná a bomba hatóerejének a felét. Eddig a pontig a teljes szerkezetnek a belsejében felszabaduló óriási energiáknak, és a röntgensugárzás ellen ki kell tartania. Minél több röntgensugarat vissza kell vernie, miközben megsemmisül. Ezért ez a rész több tonna uránból vagy ólomból, wolframból áll. Csak ezt kivették belõle a ruszkik, mert akkor nagyobb a radioaktív kihullás, meg túl nagy a hatóerõ. Így felére csökkentett hatásfokkal is 100km-es körben okozott volna harmadfokú égési sérüléseket. A fegyvert hordozó repülõgép majdnem megsemmisült. Pár km-en múlott a szerencséjük. 40km-re fúvódott a tûzgömb 60-70 km-re emelkedve.

Az elsõ amerikai, amelyik egy komplett épület volt, mindenféle harci bevetés esélye nélkül 75% körüli hatást a több tonnányi urániumtükör adta, és még folyékony deutériumot használtak benne.

A fúzióval erõsített fissziós bombák elve más. Ott egy sima atomtöltet hasadóanyagába juttatnak deutériumot és a feladata nem több, mint neutront termelni, hogy a hasadótöltet nagyobb hatásfokkal égjen ki. Itt valóban csak 1% körüli a fúziós energiafelszabadulás, és a fúziós anyag mennyiségének szabályozásával szabályozható a hatóerõ nagysága. Mintha lenne egy tekerentyû a bombán, hogy mekkorát robbanjon.

A háromfázisú ellipszis geometriájúban pedig a fele a fúzió, illetve majdnem a teljes a fúziós energia felszabadulása, ha az urénköpenyt ólomra vagy wolframra cserélik.

Szóval még egyszer elnézést a tévedésért.

A wikipedián van anyag róla. Ennél részletesebb, nem hiszem, hogy lenne. Én azon is csodálkozom, hogy ennyi információ fellelhetõ.

A második mondatom kérdés volt, ha tudsz linket akkor kérlek oszd meg velem!
Köszi!

Ez érdekes! Van erre valami neten elérhetõ anyag, hogy ezek szerint az un. fúziós/többfázisú bomba valójában máshogy mûködik, mint az ismeretterjesztõ szakirodalomban írják.

Pár éve volt egy ilyesmi feltevésem, hogy az ilyen bombában valszeg sokkal kisebb a fúzióból nyert energia (ha van egyáltalán), mint azt általában a köznépnek szóló könyvek tanítják.

Egy Teller-féle elipszis geometriájú hidrogénbombában (mint a Cárbomba 50MT), a felszabadult energia 2-3 százalékát adja csak a fúzió. A begyújtásához használt urán töltet hasad nagyobb hatásfokkal a felszabadult neutronok miatt, illetve a nem radioaktív uránból készült reflexiós ellipszistükör egy része a neutron besugárzás hatására radioaktív izotóppá válik, majd maga is hasad egy másik neutron hatására.

A deutériummal beinjektált fissziós bombák, amik 400KT pár megatonnáig terjedõek, ott pedig a fúzió, amit közvetlenül a hasadás elõtt az urántömbök közé fecskendeznek, alig szabadítanak fel energiát a fúzióból. Gyakorlatilag csak a neutronokat termeli, hogy az urán nagyobb hatásfokkal hasadjon.

" rengeteg egyetem is elvégezte a kísérletet és néhány kísérlet bizonyos pozitív eredménnyel járt"

A rengetegbõl néhány, az éppen az ellenkezõje ennek:

"Létezik? A kísérletek szerint úgy tûnik igen."

A "létezik" eset úgy nézne ki, hogy "rengetegbõl néhány negatív eredmény", mint minden más létezõ dolog esetében.

Köszönöm szépen a a leírást, nem tudtam ezeket, nem olvastam a konkrét elképzeléseket. A Nap belseje érdekelt régebben, onnan olvasgattam valaha érdeklõdésbõl, a legtöbb paraméter elsõ hallásra meglepõen érdekfeszítõen hangzott, bár az arányok ismeretében átgondolva késõbb észszerûvé vált. Hidegfúzióhoz nem tudnék hozzászólni, kvantummechanikai, alagúthatási ismeretek híján végkép nem.

Physis
Az a nukleáris katalizátor, amirõl õk is beszélnek, az a platina csoportba tartozó fémek. Platina, nikkel, paládium. Ennek hidridjei, gyak a fémrácsba bediffundált hidrogén kerülhet olyan állapotba, hogy a fém semlegesítve az elektromos erõt olyan közelségbe hozza a hidrogént, hogy azok kis energia befektetése után fúzionálnak.

Legalábbis ez az elmélet.

Ha valóban mûködne, akkor az utóbbi 25 évben azért már valszeg elterjedt volna még az intrikák ellenére is.
Szerintem.

Zero, az amit mondasz, az szerintem rengeteg un. hidegfúziós kísérletezõre igaz (pl Józsibácsira a sarokról), de ne feledjük, hogy az elsõ bejelentés után (Fleischmann, Ponns 1989) rengeteg egyetem is elvégezte a kísérletet és néhány kísérlet bizonyos pozitív eredménnyel járt. Egész addig persze, amíg Ponns-ékat nyilvánosan meg nem bélyegezték, mert akkor szinte visszamenõleg is érvenytelenítették a kísérleteket, talán épp a BME-n is.

Itt amirõl szó van, szó lehet az egy jelenség, amire Ponns-ék rátaláltak, de valszeg már eleve rosszul magyarázták, ami tudományos kutatási hiba. De emellett kémikusként sikerült belegyalogolniuk a magfizikusok lelkivilágába is (mert pl hogy a faxba nem vették ezt õk kb 100 év alatt észre!?), és miután nem sikerült 10000%-ig bizonyítani az állításaikat, (alfa-béta-gamma részecskék sehol, ezekután az exra hõ már csak mérési hiba) simán kicsinálták õket.

Ez tudománytörténeti sztori, igazából marhára nem bizonyít semmit sem pozitív sem negatív irányba, de emiatt nem is szabad összekeverni azzal, hogy ez a jelenség csoport, amit "hidegfúziónak" nevezünk létezik-e, vagy sem.
Létezik? A kísérletek szerint úgy tûnik igen.
Valóban a hidrogén fúziója ad rá magyarázatot? A kísérletek szerint nem.

Ugyan az a szitu, mint amikor az elektromosság felfedezése után évszázadokig fõúri bálokon látványosságként szolgált, meg az elsõ elektroncsövekkel spiritiszta szeánszokon próbáltak a túlvilággal kapcsolatot teremteni. A kutatók megpróbálják elfogadtatni a kutatásuk tárgyát, az új jelenségeket, azzal, hogy ismert dolgokkal magyarázzák, amivel viszont egybõl öngólt is lõnek, mert a témát valóban ismerõ szakemberek elött nevetségessé teszik magukat.

A hidrogénbombával két baj van. Az egyik, hogy nagyon magas hõmérsékleten mûködik, a másik, hogy az összes energia egyszerre felszabadul nagyon kicsi térfogaton, rövid idõ alatt (nagy az ,,teljesítménysûrûség''). Épp ezért erõmû céljára csak igen nehézkesen lenne alkalmas.

A csillagok mûködése ehhez képest kicsit más. Ugyan itt is óriási forróságban és nagy nyomáson folyik a termelés, de az energia termelése ,,fajlagos értelemben'' meglepõen ,,kezes'' mértékben folyik. Mármint ezen azt értem, hogyha beleképzelnék magunkat a Nap belsejébe, és megnéznénk, hogy egy köbméter térben egy másodperc alatt mennyi energia képzõdik, akkor egyáltalán nem valami robbanásszerû ,,teljesítménysûrûséget'', ,,intenzitást'' kell elképzelni. Valójában ilyen fajlagos értelemben csak kb. egy bomló komposztdomb mértékéhez hasonló nagyságrendben képzõdik az új hõenergia, legalábbis az alapján mit olvastam errõl még régebben az angol wikin (Sun / Core).

The power production by fusion in the core varies with distance from the solar center. At the center of the Sun, theoretical models estimate it to be approximately 276.5 watts/m3, a power production density that more nearly approximates reptile metabolism than a thermonuclear bomb. Peak power production in the Sun has been compared to the volumetric heats generated in an active compost heap. The tremendous power output of the Sun is not due to its high power per volume, but instead due to its large size.

Persze, mivel a Nap óriási méretû, ezért a felület/térfogat arány oly kicsi, hogy a Nap szinte egy majdnem-tökéletes hõszigetelõ termoszként veszi körül a Napot: így még ez a csekély ,,fajlagos'' hõtermelés is elég ahhoz, hogy óriási hõfok ,,halmozódjék fel''. Mint ahogy egy Gellérthegynyi trágyadomb belseje is tûzforróvá válnék, nem a teljesítménysûrûségtõl, hanem a kicsi felület/térfogat arány okozta hõszigetelõ hatástól, a hõmennyiség felhalmozódásától.

A hidegfúzió elképzelését nem ismerem, de úgy veszem ki, hogy olyasmit szeretnének, ami a csillagokhoz hasonlóan szintén efféle ,,csendes'' teljesítménysûrûséget mértéket ér el, csak még pluszban még az is teljesülne, hogy mindennek fenntartásához ne kelljen többmillió fokos és óriási nyomású a anyagokat egyben tartani. Gondolom, a kémiai égéshez hasonló körülményeket akarnak: pár száz, esetleg ezer fok, normális nyomás, és az égéshez hasonló, vagy annál is kisebb teljesítménysûrûség. Tehát azt úgy képzelem, hogy nagyjából az kicsi, kezes, csendes teljesítménysûrûség menne, mint a Napban, csak a keletkezõ hõt nem hagynák felhalmozódni, hanem kémiai reakciókon, elektromosságon, vagy akár közvetlen (pár százfokos hõhatáson) keresztül folyamatosan elvezetnék.

Ezért a dolognak ezt a részét világosnak érzem, az elképzelésnek ez a része tkp. még jól meg is felelne annak, amit a Napról tudunk. Viszont a fúzió gyakorlati megvalósításához elõbb le kell gyõzni az elektromos taszítás gátját, és miután ez sikerül, akkor a magerõk már ,,behozzák az üzletet''. Vagyis enrgetikaii értelemben ,,óriási beugró tõkét'' igénylõ ,,befektetésrõl'' van szó, amit ,,hideg'', ,,kisrészvényes'' módon legfeljebb csak valamiféle ,,energetikai kölcsönnel'' lehetne megvalósítani. A ,,kölcsön'' ebben az esetben itt valamiféle ,,nukleáris katalizátort'' jelentene, a ,,kémiai'' katalizátorok analógiájára, de ilyen ,,nukleáris katalizátor'' gondolom még nem létezik. (A természetes ,,alagútjelenség'' szerintem elvileg képes lehet hideg körülmények közt is fúziót létrehozni, de gondolom ez normál hideg körülmények közt olyan elenyészõ mértékû, hogy észszerû tömegû hidrogén-üzemanyagból millió évek alatt is csak egy-két hidrogénatom tud fuzionálni az alagúthatás ,,természetes'' katalizátorhatásával ,,hideg'' módon, mást meg szerintem még nem ismerünk, ezért mindenképp valamilyen ,,forró'' fúzióra van szükség.)

"a korrekt a kísérlet megismétlése lenne"

Ez nem csak korrektség, ez feltétele annak, hogy az elõtte leírt dolgokat ne csak szélbe eresztett fingnak tekinthessük.

Mert ennyi erõvel én meg otthon egyszer a vécén akkorát fingottam, hogy spontán belobbant de olyan hõfokkal ám, hogy plazmává alakult rögtön a csészében, és a fingból a metán szénatomja vassá fúzionált.
De ez csak egyszer történt, és én többször nem akarok ennyi csilisbabot enni.
Csak furamód hiába mesélem bárkinek, ebbõl a sztoriból nem akarja senki megváltani a fizikát, pedig pont annyira alá tudom támasztani, mint a hidegfúziós kókler.

Zero
A "normál" fúziónál kb 15 millió fokos a hõmérséklettel számolunk. Itt ugye technikailag nehéz, jelenlegi tudásunkkal még gyakorlatilag lehetetlen hasznosítható mennyiségû energiát kinyerni a plazmából. Gyak ha pl. mágnesesen elszigeteljük mûködik, ha nem szigeteljük el szétolvad, megsemmisül minden általunk ismert anyag, ami kapcsolatba kerül vele.

Amivel dolgozni tudunk az a néhány 100 fokos, max néhány ezer fokos hömérsékletû berendezés, ami a fenti 15 millió fokhoz képest azért bõven nevezhetõ szobahömérsékletûnek. Nem szó szerint kell érteni, ugye.

Szerintem is, itt van egy-két érdekes dolog, jelenség, amit esetleg érdemes lenne vizsgálni.
Elõször is létezik egy már régóta ismert dolgot, amit technikailag használják is: az atomos hidrogén gázas hegesztést. Itt az ívkisüléssel gerjesztett/disszociált hidrogén (gyak plazma) gázzal kb 4000 fokos hõmérsékletet érnek el, szemben azzal, hogy az oxigén+hidrogén égést használnak, ami 2800 fokos lángot eredményez. Az atomos hidrogénnek ez a különleges hõvezetõ képessége legjobb tudásom szerint nem teljesen tisztázott.

Az un hidegfúziós kísérletek során nagyon ritkán találtak héliumot, ami ugye a fúzió végterméke, ez tény. Azonban sokkal többször olyan extra hõ formájában megjelent energiát, amit nem minden esetben tudtak, pl az akkumulátor hatással magyarázni, ami a Ni, Pd, Pt elektródák miatt jöhettek létre.

Volt olyan kísérlet (és persze most lehet anyázni, meg ilyenek, de a korrekt a kísérlet megismétlése lenne), ahol kb 20X hatásfokkal jött ki magasabb hõmennyiség a betáplált áram energiához képest.

Szóval szerintem is nagy valószínûséggel hibás megközelítés (enyhén szólva) az, amit a XXI. szd-i aranycsinálók un. hidegfúzió néven próbálnak lenyomni a mainstream tudományos közösség torkán.
Azonban úgy tûnik, hogy lehet a hidrogénnek egy olyan tulajdonsága, reakciója, amit nem ismerünk eléggé. Ez a jelenség energia spektrum tekintetében "sajnos" nem esik a magreakciók szintjére, azonban bizonyos esetekben hõ formájában jelentkezõ extra energiát jelenthet.
Még ha "csupán" kémiai reakció az oka, akkor is olyan folyamat állhat mögötte, ami pl a jól ismertnek vélt H és Ni felhasználásával egy hatékonyabb akkumulátor létrehozását tenné esetleg lehetõvé.

Jó, akkor most egy pillanatra lassítsunk!

Na van ugye a fúzió. Két hidrogénizotóp atommagja egyesül, keletkezik egy hélium mag, meg egy rakás energia szétsugárzódik.
A fúziós erõmû ezt a szétsugárzott energiát fogja be, amivel vizet melegít, azzal turbinát hajt meg, ami áramot termel.

Na most akkor nekem az az apró kérdésem lenne, hogy mi a búbánatos hervadt faszra jó a hidegfúzió? Olyan fúzió, ami NEM termel hõt, amibõl áramot lehetne generálni? Mi a pöcsömre használható egy héliumgyár? Forradalmasítani akarja a lufibizniszt?

Szóval ezt valaki fejtse már ki, hogy még ha véletlenül nem lenne átbaszás ez az egész cirkusz, akkor mire lenne használható?

Tévedés. Az csak a kisebb része. A magerõket kell legyõzni, amik rendkívül erõsek és kis távolságon hatnak.

Magreakciónál csak az elektromos töltésbõl származó erõt kell legyõzni.

Ha a magerõk és az elektromechanikai erõk között nagyságrendi eltérések vannak, hogyan jöhetne létre fúziós magreakció?

Wikipedia a nikkel oxidra:

"Applications and reactions

NiO was also a component in the Nickel-iron battery, also known as the Edison Battery, and is a component in fuel cells. It is the precursor to many nickel salts, for use as specialty chemicals and catalysts. More recently, NiO was used to make the NiCd rechargeable batteries found in many electronic devices until the development of the environmentally superior Lithium Ion battery."

Szoval ez egy Edison ota ismert technologia... csak eppen nem tul hatekony meg olcso.

Ahogy kiolvasom a cikkbõl a sok próbálkozás után véletlenül talált valami használható kémiai reakciót amire lecsapott egy cég. De a kémiai reakció és a fúzió között van némi különbség 😊

Mit keres egy bizonyítottan többszörös csalóról szóló hír a tudományos rovatban? Ennyi erõvel Egely György "találmányaiból" is csemegézhetne az sg.hu...