Balázs Richárd
Mandela tudományos öröksége
A világ számára a 95 éves korában elhunyt Nelson Mandela a modern felszabadulás korának egyik legnagyobb alakja volt, ami Mahatma Gandhival indult és 1994-ben, Dél-Afrika első demokratikus választásaival érte el csúcsát.
Ami kevésbé ismert, hogy a politikai szabadságért folytatott küzdelem szorosan összefonódott a tudományos és műszaki befogadóképesség fejlesztésének vágyával. Az apartheid nem csak a fajokat választotta szét, talán legpusztítóbb öröksége a nem fehérek iskoláztatásának korlátozása volt. Mi több ez a kizárás nem csak Dél-Afrikára korlátozódott, egy szélesebb politikai kultúra részévé vált, ami Afrikát egyenlővé tette az alacsony szintű műszaki fejlettség és szakértelem fogalmával. Mandela felismerte, hogy ez a kirekesztés az oktatásból nagyban visszafogja a fejlődést, meggyőződése volt, hogy az "oktatás a legnagyobb erejű fegyver, amivel megváltoztathatjuk a világot".
Ennek hatására Mandela a nevét adta az Afrikai Tudományos és Műszaki Intézetek egy új generációjának létrehozásához, amire az afrikai kutató egyetemek létrejöttének kezdeteként tekinthetünk. Két ilyen intézet már működik Tanzániában és Nigériában, valamint egy harmadik a tervezési fázisnál tart Burkina Faso-ban.
Az intézetek létrejöttének egy másik inspirációja Afrika bőséges természeti erőforrásainak teljes kihasználásának vágya volt, ami mindeddig az emberi tőke, a tudományos ismeretek, képzettség és infrastruktúra hiányában meghiúsult. Megalapításuk egy új szakaszt jelent Afrika gazdasági függetlenségért vívott harcában. A kontinens továbbra is perifériára szorul a globális gazdaságban, a tudományokhoz, valamint a technikához való hozzájárulása igen csekély. Ennek fő oka, hogy a legtöbb afrikai ország olyan oktatási örökséget hordoz magával, ami elkülönítette a kutatást a felsőoktatástól. A kutatást oktatási mandátum nélküli intézetek végzik, míg az egyetemek erős kutatási alapok nélkül oktatják hallgatóikat. Ennek a szétválasztottságnak kettős következménye van.
A kutató intézetek outputjából nem kamatoztatnak a hallgatók, ellentétben más kontinensek egyetemeivel. A másik probléma, hogy erős kutatási alap nélkül az egyetemektől nem várható el, hogy e legújabb ismereteket adják át. Ezeket a problémákat kezdik megoldani az új intézményekben, azonban Afrikának még így is hatalmas oktatásbeli kihívásokkal kell szembenéznie. Az intézeteknek egy olyan oktatási programot kell kidolgozniuk, ami a gyerekeket is bevonja az új rendszerbe, az egyetemi szint ugyanis a fennálló problémának csak egy egészen kis részét kezeli. Ahogy Mandela mondta, "egy társadalom lelkének nem lehet erősebb kinyilatkoztatása annál, ahogy a gyermekeit kezeli".
Mandelára a világ minden idők egyik legnagyobb vezetőjeként fog emlékezni. Calestous Juma professzor, az Afrikai Unió Legfelső Tudományos, Műszaki és Innovációs Bizottságának társelnöke szerint Mandela magasröptű törekvéseit csak úgy válthatják valóra, ha a jövő generációinak megadják azt a tudományos és műszaki képzést, amivel kitágíthatják gazdasági lehetőségeiket. "A liberalizálódás következő korszaka magába fogja foglalni Afrika jogos szerepének betöltését a globális tudás-gazdaságban" - mondta Juma. "Sok csata áll még előttünk, de erőt meríthetünk Mandela morális és politikai bátorságából. Ahogy ő mondta 'ez mindig lehetetlennek tűnik, amíg el nem értük'".
Ami kevésbé ismert, hogy a politikai szabadságért folytatott küzdelem szorosan összefonódott a tudományos és műszaki befogadóképesség fejlesztésének vágyával. Az apartheid nem csak a fajokat választotta szét, talán legpusztítóbb öröksége a nem fehérek iskoláztatásának korlátozása volt. Mi több ez a kizárás nem csak Dél-Afrikára korlátozódott, egy szélesebb politikai kultúra részévé vált, ami Afrikát egyenlővé tette az alacsony szintű műszaki fejlettség és szakértelem fogalmával. Mandela felismerte, hogy ez a kirekesztés az oktatásból nagyban visszafogja a fejlődést, meggyőződése volt, hogy az "oktatás a legnagyobb erejű fegyver, amivel megváltoztathatjuk a világot".
Ennek hatására Mandela a nevét adta az Afrikai Tudományos és Műszaki Intézetek egy új generációjának létrehozásához, amire az afrikai kutató egyetemek létrejöttének kezdeteként tekinthetünk. Két ilyen intézet már működik Tanzániában és Nigériában, valamint egy harmadik a tervezési fázisnál tart Burkina Faso-ban.
Az intézetek létrejöttének egy másik inspirációja Afrika bőséges természeti erőforrásainak teljes kihasználásának vágya volt, ami mindeddig az emberi tőke, a tudományos ismeretek, képzettség és infrastruktúra hiányában meghiúsult. Megalapításuk egy új szakaszt jelent Afrika gazdasági függetlenségért vívott harcában. A kontinens továbbra is perifériára szorul a globális gazdaságban, a tudományokhoz, valamint a technikához való hozzájárulása igen csekély. Ennek fő oka, hogy a legtöbb afrikai ország olyan oktatási örökséget hordoz magával, ami elkülönítette a kutatást a felsőoktatástól. A kutatást oktatási mandátum nélküli intézetek végzik, míg az egyetemek erős kutatási alapok nélkül oktatják hallgatóikat. Ennek a szétválasztottságnak kettős következménye van.
A kutató intézetek outputjából nem kamatoztatnak a hallgatók, ellentétben más kontinensek egyetemeivel. A másik probléma, hogy erős kutatási alap nélkül az egyetemektől nem várható el, hogy e legújabb ismereteket adják át. Ezeket a problémákat kezdik megoldani az új intézményekben, azonban Afrikának még így is hatalmas oktatásbeli kihívásokkal kell szembenéznie. Az intézeteknek egy olyan oktatási programot kell kidolgozniuk, ami a gyerekeket is bevonja az új rendszerbe, az egyetemi szint ugyanis a fennálló problémának csak egy egészen kis részét kezeli. Ahogy Mandela mondta, "egy társadalom lelkének nem lehet erősebb kinyilatkoztatása annál, ahogy a gyermekeit kezeli".Mandelára a világ minden idők egyik legnagyobb vezetőjeként fog emlékezni. Calestous Juma professzor, az Afrikai Unió Legfelső Tudományos, Műszaki és Innovációs Bizottságának társelnöke szerint Mandela magasröptű törekvéseit csak úgy válthatják valóra, ha a jövő generációinak megadják azt a tudományos és műszaki képzést, amivel kitágíthatják gazdasági lehetőségeiket. "A liberalizálódás következő korszaka magába fogja foglalni Afrika jogos szerepének betöltését a globális tudás-gazdaságban" - mondta Juma. "Sok csata áll még előttünk, de erőt meríthetünk Mandela morális és politikai bátorságából. Ahogy ő mondta 'ez mindig lehetetlennek tűnik, amíg el nem értük'".
