A gyakran hangoztatott esélyegyenlőség ellenére a női kutatók az Egyesült Államokban és Európában egyaránt még mindig hátrányban vannak. Gondot jelent a család és a karrier közötti egyensúly, illetve az ellenérzések leküzdése.

A tengerentúlon a Winsconsin-Madison Egyetem kutatócsoportja végzett felmérést, és a Science magazinban, illetve a világhálón tették közzé következtetéseiket. Eszerint a szebbik nem képviselői még mindig nehezen találják meg érvényesülésüket a tudomány területén, különösen, ha kutatói munkáról van szó. "A jó hír az, hogy értünk el eredményeket. Rossz hír azonban, hogy még mindig rengeteg teendőnk van, hogy megvalósuljon az egyenlőség" - jelentette ki Jo Handelsman, az egyetem és a tudományos folyóirat munkatársa.

Véleményük szerint a fő gondot nem a női jelöltek tehetsége, vagy felkészültsége jelenti, hanem az egyetemeken, a tudományos intézetekben uralkodó légkör, amelyben alábecsülik valós képességeiket. "Rengeteg nyílt és kevésbé nyílt ellenkezést tapasztalunk a női kutatókkal szemben. A legtöbb ezek közül alig érzékelhető, ám mégis alááshatja az önbecsülést és a bizalmat" - tette hozzá Handelsman. Ennek eredményeként még a biológia területén is - ahol az átlagosnál több nő pályázik doktori címre - alacsony az asszisztensek, illetve professzorok száma. Természetesen továbbra is gondot jelent a család és a karrier közötti egyensúly megtalálása, ám a fent említett tényezők nagyobb szerepet játszanak.

Az öreg kontinensen - főleg a posztkommunista országokban - szintén nagy problémát jelent a női tudósok helyzete. Nem véletlen, hogy tavaly januárban az Európai Bizottság "Elvesztegett tehetségek: a női tudósok helyzete a kelet-európai országokban" címmel jelentette meg az Enwise Szakértői Csoport tanulmányát. Eszerint a tudományos munkaerő 38 százalékát alkotják nők, ám a folyton változó légkörben helyzetük csupán mennyiségi szempontból jelentős, míg minőségi értelemben véve gyenge. A női tudósok éppen ott vannak a legtöbben, ahol nincs pénz a kutatási és fejlesztési feladatokra, így egyfajta "pótmunkerővé" minősültek és minősülnek vissza.

Az újonnan csatlakozott országokban - így Magyarországon is - a nők aránya magasabb a diplomás szakemberek körében, mint az Unió fejlettebb tagjainál, ám esélyeik jelenleg csak a versenyszférában vannak. Tanszék- vagy intézetvezetői pozícióra férfi társaiknak háromszor nagyobb esélyük van, akadémiai tagságról pedig csak álmodozhatnak. Ebben a helyzetben nagy segítséget jelentenek a kifejezetten női kutatók számára meghirdetett pályázatok, ösztöndíjak, mint például a L'Oréal Magyarország és a Magyar UNESCO Bizottság közös kezdeményezése.