Balázs Richárd
Nyelvtanulással az elbutulás ellen
Úgy tűnik az idegen nyelv elsajátítása évekkel eltolhatja az Alzheimer-kór, valamint a vaszkuláris és a frontotemporális demencia kialakulását - a nyelvtanulást pedig talán soha nem késő elkezdeni.
Egy kanadai Alzheimer kutatás szerint, ha valaki az anyanyelvén túl egy idegen nyelvet is folyékonyan beszél, annál 4-5 évvel később kezdenek kialakulni a tünetek, mint egynyelvű társaiknál. Thomas Bak, a skóciai Edinbourgh Egyetem kutatója kíváncsi volt, hogy ez pusztán a nyelvre vezethető-e vissza, vagy a képzettségi, esetleg bevándorlási státuszból adódóan alakul ki ez az eltolódás, az első tanulmány ugyanis Torontóban készült, ahol a legtöbb kétnyelvű kanadai él, ezért a bevándorlási háttér sem volt elhanyagolható. Emellett azt is ki szerette volna deríteni, hogy az elmezavar más formái esetében is érvényes-e ez a megfigyelés?
A lengyel gyökerekkel rendelkező Bak közös projektbe kezdett egy indiai neurológussal, Suvarna Alladival, aki az indiai Nizam Orvostudományi Intézetben (NIMSH) kutatja a memóriazavarokat. "Indiában a többnyelvűség a mindennapok része" - utalt Bak arra a tényre, hogy a hatalmas területtel és népességgel rendelkező országban a különböző nyelveket beszélő népcsoportok közös nyelvként gyakorlatilag az angolt használják.
A kutatók összehasonlították a NIMSH-ben az elmúlt hat évben megfordult közel 650 ember tüneteinek kialakulásakor betöltött életkoraikat. A kezeltek közel fele legalább két nyelvet beszélt. Esetükben a tünetek átlagosan négy és fél évvel később kezdődtek, mint az egynyelvű betegeknél. "Elképesztő módon a tünetek kialakulásában tapasztalt eltolódás éveinek száma megegyezik az indiai mintában a mi eredményeinkkel" - mondta Ellen Bialystok, a torontói York Egyetem tudósa, aki az eredeti kanadai tanulmányt készítette.
Mi több ugyanez a séma rajzolódott ki az Alzheimer mellett másik két elmezavarnál, a frontotemporális és a vaszkuláris demenciánál is. Az eredmények igaznak bizonyultak egy olyan csoportnál is, melyben írástudatlanokat vizsgáltak, vagyis a kétnyelvűség előnyei úgy tűnik nem függenek a képzettségtől. A kétnyelvűség és az elmezavar befolyásolása közötti kapcsolat egyik vezető elmélete szerint a kulcs az egyik nyelv folyamatos elfojtása, illetve a két nyelv közötti váltogatás lehet. "Az állandó kapcsolgatás és az elfojtás folyamatos agytornát eredményez" - magyarázta Bak.
Amennyiben a nyelvek közötti váltogatás az ok, az megmagyarázná, hogy miért nem tapasztalhatók további előnyök azoknál, akik kettőnél több nyelvet beszélnek. Bak következő lépésként azt vizsgálja, hogy akik életük késői szakaszában kezdik el a nyelvtanulást, azok ugyanúgy kamatoztatnak-e ebből, mint akik már kétnyelvűként nőttek fel. Az előzetes eredmények szerint igen, vagyis úgy tűnik, az idősebbeknek sem késő elkezdeni. "Sokkal olcsóbb, mint számos más agytorna és társadalmilag is élvezetesebb, emellett folyamatos munkára készteti az agyat" - összegzett Bak.
Egy kanadai Alzheimer kutatás szerint, ha valaki az anyanyelvén túl egy idegen nyelvet is folyékonyan beszél, annál 4-5 évvel később kezdenek kialakulni a tünetek, mint egynyelvű társaiknál. Thomas Bak, a skóciai Edinbourgh Egyetem kutatója kíváncsi volt, hogy ez pusztán a nyelvre vezethető-e vissza, vagy a képzettségi, esetleg bevándorlási státuszból adódóan alakul ki ez az eltolódás, az első tanulmány ugyanis Torontóban készült, ahol a legtöbb kétnyelvű kanadai él, ezért a bevándorlási háttér sem volt elhanyagolható. Emellett azt is ki szerette volna deríteni, hogy az elmezavar más formái esetében is érvényes-e ez a megfigyelés?
A lengyel gyökerekkel rendelkező Bak közös projektbe kezdett egy indiai neurológussal, Suvarna Alladival, aki az indiai Nizam Orvostudományi Intézetben (NIMSH) kutatja a memóriazavarokat. "Indiában a többnyelvűség a mindennapok része" - utalt Bak arra a tényre, hogy a hatalmas területtel és népességgel rendelkező országban a különböző nyelveket beszélő népcsoportok közös nyelvként gyakorlatilag az angolt használják.
A kutatók összehasonlították a NIMSH-ben az elmúlt hat évben megfordult közel 650 ember tüneteinek kialakulásakor betöltött életkoraikat. A kezeltek közel fele legalább két nyelvet beszélt. Esetükben a tünetek átlagosan négy és fél évvel később kezdődtek, mint az egynyelvű betegeknél. "Elképesztő módon a tünetek kialakulásában tapasztalt eltolódás éveinek száma megegyezik az indiai mintában a mi eredményeinkkel" - mondta Ellen Bialystok, a torontói York Egyetem tudósa, aki az eredeti kanadai tanulmányt készítette.
Mi több ugyanez a séma rajzolódott ki az Alzheimer mellett másik két elmezavarnál, a frontotemporális és a vaszkuláris demenciánál is. Az eredmények igaznak bizonyultak egy olyan csoportnál is, melyben írástudatlanokat vizsgáltak, vagyis a kétnyelvűség előnyei úgy tűnik nem függenek a képzettségtől. A kétnyelvűség és az elmezavar befolyásolása közötti kapcsolat egyik vezető elmélete szerint a kulcs az egyik nyelv folyamatos elfojtása, illetve a két nyelv közötti váltogatás lehet. "Az állandó kapcsolgatás és az elfojtás folyamatos agytornát eredményez" - magyarázta Bak.
Amennyiben a nyelvek közötti váltogatás az ok, az megmagyarázná, hogy miért nem tapasztalhatók további előnyök azoknál, akik kettőnél több nyelvet beszélnek. Bak következő lépésként azt vizsgálja, hogy akik életük késői szakaszában kezdik el a nyelvtanulást, azok ugyanúgy kamatoztatnak-e ebből, mint akik már kétnyelvűként nőttek fel. Az előzetes eredmények szerint igen, vagyis úgy tűnik, az idősebbeknek sem késő elkezdeni. "Sokkal olcsóbb, mint számos más agytorna és társadalmilag is élvezetesebb, emellett folyamatos munkára készteti az agyat" - összegzett Bak.