Balázs Richárd
A Naprendszer titkaival tér vissza a halottnak hitt üstökös
Az ISON üstökös bebizonyította, hogy nem szabad leírni. Miután eltűnt a Nap mögött, majd eleinte nem akarózott megjelenni, sokan máris halálhírét keltették, az utóbbi idők talán leghíresebb űrobjektuma azonban visszatért és akár a Naprendszer múltjáról szóló adatok egész kincsestárával szolgálhat.
Ne becsüljük alá azonban a Nap erejét, ami alaposan megtépázta szegény üstökösünket, így a korábban decemberre jósolt égi látványosság minden bizonnyal le kell mondanunk, a tudósoknak viszont továbbra is kiváló csemegének ígérkezik. "Ez a képtelenül őrült, és kiszámíthatatlan objektum továbbra is elképeszt, lenyűgöz és összezavar minket" - írja Karl Battams, a washingtoni Haditengerészeti Kutató Laboratórium munkatársa, az ISON megfigyelési blogjában, melyben "Schrödinger üstököseként" említi az objektumot, mivel látszólag egyszerre képes halott és élő állapotban lenni, mint az a bizonyos elméleti kvantum-cica.
Számos Nap-megfigyelő központ kísérte nyomon az ISON jelenlegi pályájának legkritikusabb szakaszát, a Nap melletti elhaladást november 28-án éjjel, és az első felvételek nem sok jóval kecsegtettek az üstökös sorsát illetően. Az európai űrügynökség, az ESA éjjel 10.30-kor egy Twitter üzenetben már temette az ISON-t, a legfrissebb felvételek azonban másról tanúskodnak. Egy fényesedő objektum jelent meg az ISON várható pályáján, ami arra utalt, hogy valami mégis maradt az üstökösből. Az üstököst felépítő jég és por mennyisége jelentősen csökkenhetett, így az ISON jóval kisebb lehet eredeti 2 kilométeres méretéhez viszonyítva. "Ha túlélte, akkor sokkal kisebb maggal rendelkezhet, mint néhány nappal ezelőtt" - mondta Geraint Jones, a University College London csillagásza.
Az ISON különös újrafényesedése több csillagászt is meglepett. Az egyik magyarázat szerint a Nap roppant gravitációja szinte minden "életet" kipréselt az üstökösből, ami most "levegőért" kapkod. "Az történhetett, hogy a nukleusz pár nappal ezelőtt már széttöredezhetett, de még mindig úgy tűnik, mintha egyetlen mag haladna tovább" - magyarázta Jones, hozzátéve, hogy a töredékek egyenként gyorsulhattak tovább, csökkentve kollektív fényességüket, miután azonban elhaladtak a Nap mellett, újra összecsomósodhatnak, ezért tűnik újra fényesebbnek az objektum.
Sajnos amennyiben az elmélet helytálló, akkor nem fogjuk szabad szemmel látni az ISON-t az elkövetkező hetek hajnali égboltján, legfeljebb látcsővel, de ez is egy elég optimista feltételezés. A csillagászok eszközeivel azonban vétek lenne elmulasztani az üstökös megfigyelését, az ISON tortúrája ugyanis hatalmas tudományos lehetőséget hordoz magában. "Reméltük, hogy sok mindent megtudhatunk róla, ha túléli a Napot, de a tény, hogy széttöredezett, egészen más kérdésekre adhat választ" - mondta Jones.
Az ISON több mint egymilliárd évet utazott az Oort-felhőben, ami Naprendszer kialakulásakor hátra maradt anyagok távoli, jeges gyűjtőhelye. Az üstökös most kieresztette ezt az anyagot, betekintést engedve a kutatóknak a távoli múltba. "Adatok sokaságával gazdagodtunk, melyeket most ki fogunk elemezni" - zárta le az elmúlt napok fejleményeit Jones.
Ne becsüljük alá azonban a Nap erejét, ami alaposan megtépázta szegény üstökösünket, így a korábban decemberre jósolt égi látványosság minden bizonnyal le kell mondanunk, a tudósoknak viszont továbbra is kiváló csemegének ígérkezik. "Ez a képtelenül őrült, és kiszámíthatatlan objektum továbbra is elképeszt, lenyűgöz és összezavar minket" - írja Karl Battams, a washingtoni Haditengerészeti Kutató Laboratórium munkatársa, az ISON megfigyelési blogjában, melyben "Schrödinger üstököseként" említi az objektumot, mivel látszólag egyszerre képes halott és élő állapotban lenni, mint az a bizonyos elméleti kvantum-cica.
Számos Nap-megfigyelő központ kísérte nyomon az ISON jelenlegi pályájának legkritikusabb szakaszát, a Nap melletti elhaladást november 28-án éjjel, és az első felvételek nem sok jóval kecsegtettek az üstökös sorsát illetően. Az európai űrügynökség, az ESA éjjel 10.30-kor egy Twitter üzenetben már temette az ISON-t, a legfrissebb felvételek azonban másról tanúskodnak. Egy fényesedő objektum jelent meg az ISON várható pályáján, ami arra utalt, hogy valami mégis maradt az üstökösből. Az üstököst felépítő jég és por mennyisége jelentősen csökkenhetett, így az ISON jóval kisebb lehet eredeti 2 kilométeres méretéhez viszonyítva. "Ha túlélte, akkor sokkal kisebb maggal rendelkezhet, mint néhány nappal ezelőtt" - mondta Geraint Jones, a University College London csillagásza.
Az ISON különös újrafényesedése több csillagászt is meglepett. Az egyik magyarázat szerint a Nap roppant gravitációja szinte minden "életet" kipréselt az üstökösből, ami most "levegőért" kapkod. "Az történhetett, hogy a nukleusz pár nappal ezelőtt már széttöredezhetett, de még mindig úgy tűnik, mintha egyetlen mag haladna tovább" - magyarázta Jones, hozzátéve, hogy a töredékek egyenként gyorsulhattak tovább, csökkentve kollektív fényességüket, miután azonban elhaladtak a Nap mellett, újra összecsomósodhatnak, ezért tűnik újra fényesebbnek az objektum.
Sajnos amennyiben az elmélet helytálló, akkor nem fogjuk szabad szemmel látni az ISON-t az elkövetkező hetek hajnali égboltján, legfeljebb látcsővel, de ez is egy elég optimista feltételezés. A csillagászok eszközeivel azonban vétek lenne elmulasztani az üstökös megfigyelését, az ISON tortúrája ugyanis hatalmas tudományos lehetőséget hordoz magában. "Reméltük, hogy sok mindent megtudhatunk róla, ha túléli a Napot, de a tény, hogy széttöredezett, egészen más kérdésekre adhat választ" - mondta Jones.
Az ISON több mint egymilliárd évet utazott az Oort-felhőben, ami Naprendszer kialakulásakor hátra maradt anyagok távoli, jeges gyűjtőhelye. Az üstökös most kieresztette ezt az anyagot, betekintést engedve a kutatóknak a távoli múltba. "Adatok sokaságával gazdagodtunk, melyeket most ki fogunk elemezni" - zárta le az elmúlt napok fejleményeit Jones.
