Csillagászok szerint az ISON üstökösnek jó esélye van a jövő hónapban bekövetkező Nappal történő találkozójának túlélésére, hogy decemberben a hajnali égboltot ékesítse.

A Lowell Csillagvizsgáló és a SwRI kutatóinak numerikus szimulációs modellje szerint az üstökös elég nagy és sűrű a Nap melletti november végi elhaladás következtében ráháruló hő és árapályerők elviseléséhez. A perihéliumot, vagyis a Naptól számított legkisebb távolságot november 28-án éri el. Az üstökös kevesebb, mint 1,2 millió kilométerre lesz szülőcsillagunk felszínétől, egy olyan közegben, ami sok üstökösnek jelentette a végállomást. Amikor az ISON másodpercenként 377 kilométeres sebességgel elhalad a Nap mellett 2700 Celsius fok feletti hőmérsékleteket fog megtapasztalni, ami képes elpárologtatni az üstökös jegét, a szélsőséges erőhatások pedig szét is szakíthatják.

Mindezek ellenére Matthew Knight, a Lowell kutató tudósa azt állítja, hogy az SwRI munkatársával, Kevin Walsh-sal elvégzett szimulációik szerit az ISON képes lesz kezelni a rá váró megpróbáltatásokat. Az ISON a "napsúroló" üstökösök osztályába tartozik, melyek a Naptól körülbelül egy fényévnyire elhelyezkedő Oort-felhőből kilökődve jutottak el a belső-Naprendszerbe. Knight szerint az ISON magjának átmérője a becslések szerint 500 méter és 2 kilométer között lehet, ez pedig a sűrűségi becslésekkel együtt elegendő lehet a túléléshez. Hasonló következtetésekre jutott a mérettel kapcsolatban Jian-Yang Li, az arizonai Tucsonban működő Bolygótudományi Intézet kutatója a Hubble űrtávcső észlelései alapján, ami azt jelenti, hogy az ISON a napsúroló üstökösök egy különleges példánya, ennek az osztálynak a tagjai ugyanis általában sokkal kisebbek.

A csillagászok három lehetséges forgatókönyvvel számolnak. Ezek szerint az ISON már az elhaladás során megsemmisülhet, de egyben is maradhat akár több hétig, mielőtt a találkozás során tapasztalt erők kifejtik teljes hatásukat, az üstökös széthullását eredményezve, illetve sértetlenül is megúszhatja az egész kalandot. Méreténél fogva a hőmérséklet nem is jelentene túl nagy kihívást, magyarázta Knight, a Nap gravitációja azonban már jóval keményebb diónak ígérkezik. "Amikor az ISON közel kerül a Naphoz, a gravitációs vonzás elnyújthatja, gyakorlatilag egy szivar alakot eredményezve" - mondta Knight. "Ha pedig nem elég erős az üstökös, több darabra hullhat szét"

Az ISON és más üstökösök megfigyeléseiből származó számítások alapján a tudósok elég sűrűnek ítélik az ISON-t az árapály hatások túlélésére. Egy másik fontos tényező az üstökös forgási iránya és sebessége. A retrográd, vagyis visszafelé forgó példányok jobban viselik a napközelpont hatásait az ellentétes irányú forgást végző társaiknál. A forgás sebességének növekedésével megnő a felszíni tömegvesztés is, ami szintén bekövetkezhet a Nap megközelítésekor, a nagy hő ugyanis gázsugarak kilövellését idézheti elő, az erőhatások pedig felgyorsíthatják az üstökös forgását. A szimulációk azonban erre sem adnak túl sok esélyt, így a jelek arra mutatnak, hogy viszontláthatjuk az üstököst a hajnali égbolton.

A megfigyeléshez a perihéliumot követő időszak, a december ígérkezik a legalkalmasabbnak, a legtöbb csillagász szerint az üstökös szabad szemmel is észlelhető lesz.