Berta Sándor
A stressz leküzdésére használják a gyerekek a játékokat
Egy szakember szerint a gyerekek gyakran a stressz leküzdésére használják a videojátékokat. A teljes megvonás nem megoldás.
Érdekes megállapításokra jutottak a Koblenz-Landau Egyetem Empirikus Pedagógiai Kutatóközpontjának (zepf) munkatársai. Reinhold S. Jäger professzor, a zepf egyik vezetője az észrevételeit egy tanulmányban összegezte, mely szerint a gyerekek gyakran a stressz leküzdésére használják a számítógépes játékokat. A megkérdezett gyermekek 11,3 százalékánál állapítottak meg "beteges videojáték magatartást" és csak 10,9 százalékuk nyilatkozott úgy, hogy egyáltalán nem érdekli a számítógép.
"Amennyiben fennáll annak a veszélye, hogy egy fiatal túl sok időt tölt el a számítógépe előtt, akkor semmiképpen sem az a legjobb megoldás, hogy azonnal eltiltjuk a PC vagy a konzol használatától. A teljes megvonás ugyanis csak súlyosbítaná a helyzetet. Jobb, ha először csak leül a szülő és a gyermeke helyébe képzeli magát, majd megpróbálja megérteni, hogy mi a játék lényege és kitalálja, hogy a program milyen célokat szolgálhat" - mondta a professzor.
Reinhold S. Jäger és kollégája, Nina Moormann megfigyelték, hogy a gyerekek számára a játékok egyfajta probléma-megoldási stratégiát jelentenek, ezek segítségével próbálnak megoldást keresni a valódi életük legnagyobb gondjaira. A betegesen játszók esetében viszont az emberi kapcsolatok teljes leépülése figyelhető meg és az ebbe a csoportba tartozó személyek teljesen másképp viszonyulnak a barátaikhoz, az iskolatársaikhoz vagy éppen a családtagjaikhoz.
"Az eddig leginkább bevált megoldás az volt, hogy időkorlátokat állítottak fel a függő játékosok számára. Az időkorlátban benne van, hogy mennyi ideig nézhetik televíziót és hogy mennyi ideig játszhatnak. A kor előrehaladtával növelhető az időmennyiség. A lényeg, hogy a szülők rugalmasan álljanak a kérdéshez" - tette hozzá Olaf Walters, az Interaktív Szórakoztató Szoftverek Szövetségének (BIU) ügyvezetője.
Reinhold S. Jäger és Nina Moormann ugyanakkor leszögezték: az, hogy valaki sokat játszik, önmagában még nem jelenti azt, hogy függő is. Utóbbi csak akkor mondható ki, hogy ha az adott embernél több függőségi tünet tapasztalható, például ellaposodnak vagy teljesen megszűnnek a szociális kapcsolatai, egyre gyakrabban vannak munkahelyi vagy iskolai problémái, elveszíti az időérzékét, keveset alszik, rendszertelenül táplálkozik, és ideges, feszült lesz, ha hosszabb ideig nem játszhat.
Érdekes megállapításokra jutottak a Koblenz-Landau Egyetem Empirikus Pedagógiai Kutatóközpontjának (zepf) munkatársai. Reinhold S. Jäger professzor, a zepf egyik vezetője az észrevételeit egy tanulmányban összegezte, mely szerint a gyerekek gyakran a stressz leküzdésére használják a számítógépes játékokat. A megkérdezett gyermekek 11,3 százalékánál állapítottak meg "beteges videojáték magatartást" és csak 10,9 százalékuk nyilatkozott úgy, hogy egyáltalán nem érdekli a számítógép."Amennyiben fennáll annak a veszélye, hogy egy fiatal túl sok időt tölt el a számítógépe előtt, akkor semmiképpen sem az a legjobb megoldás, hogy azonnal eltiltjuk a PC vagy a konzol használatától. A teljes megvonás ugyanis csak súlyosbítaná a helyzetet. Jobb, ha először csak leül a szülő és a gyermeke helyébe képzeli magát, majd megpróbálja megérteni, hogy mi a játék lényege és kitalálja, hogy a program milyen célokat szolgálhat" - mondta a professzor.
Reinhold S. Jäger és kollégája, Nina Moormann megfigyelték, hogy a gyerekek számára a játékok egyfajta probléma-megoldási stratégiát jelentenek, ezek segítségével próbálnak megoldást keresni a valódi életük legnagyobb gondjaira. A betegesen játszók esetében viszont az emberi kapcsolatok teljes leépülése figyelhető meg és az ebbe a csoportba tartozó személyek teljesen másképp viszonyulnak a barátaikhoz, az iskolatársaikhoz vagy éppen a családtagjaikhoz.
"Az eddig leginkább bevált megoldás az volt, hogy időkorlátokat állítottak fel a függő játékosok számára. Az időkorlátban benne van, hogy mennyi ideig nézhetik televíziót és hogy mennyi ideig játszhatnak. A kor előrehaladtával növelhető az időmennyiség. A lényeg, hogy a szülők rugalmasan álljanak a kérdéshez" - tette hozzá Olaf Walters, az Interaktív Szórakoztató Szoftverek Szövetségének (BIU) ügyvezetője.
Reinhold S. Jäger és Nina Moormann ugyanakkor leszögezték: az, hogy valaki sokat játszik, önmagában még nem jelenti azt, hogy függő is. Utóbbi csak akkor mondható ki, hogy ha az adott embernél több függőségi tünet tapasztalható, például ellaposodnak vagy teljesen megszűnnek a szociális kapcsolatai, egyre gyakrabban vannak munkahelyi vagy iskolai problémái, elveszíti az időérzékét, keveset alszik, rendszertelenül táplálkozik, és ideges, feszült lesz, ha hosszabb ideig nem játszhat.
