Ötvös Tibor
Shadow Warrior
A Shadow Warrior egy igazi kultikus FPS, melyhez félszegen nem lehet hozzányúlni. Szerencsére a remaket készítő Flying Wild Hog nem fogta vissza magát.
A múlt kísért
A hozzám hasonló idősebb játékosok bizonyára élénken emlékeznek még az FPS hőskorára, a '90-es évekre. Ebben a korszakban robbant a Doom és a Quake, mutatkozott be az Unreal és érkeztek olyan kultikusok is, mint a Blood, a Duke Nukem 3D vagy éppen a Shadow Warrior. Számomra utóbbi három játék már akkor is jobban tetszett, mert a látvány mellett jókat lehetett mosolyogni is rajtuk.
Ha csak a fenti címeket nézzük, akkor egyedül a '97-ben megjelent Shadow Warrior nem kapott folytatást. Ennek okait nem igazán ismerjük, hiszen a maga korában kellően sikeres volt és igény is lett volna a második epizódra. Ám most, 17 évvel később újra kezünkbe foghatjuk kedvenc katanánkat (vagy éppen óriás műpéniszünket, ha fel van telepítve a Saints Row negyedik része is a gépünkre) és harcba indulhatunk a gonosz ellen.
Több mint testőr
Lo Wang egy, a munkáját igen lazán felfogó testőr, aki éppen a Zilla Corporation vezetőjének védelmét látja el. Főnöke kérésére felkutat egy értékes és egyedi katanát, melyről azonban hősünk és állandó kísérője, Hoji hamar kiderítik, hogy nem éppen a jó oldalt képviseli a fegyver. Bár Wang nem egy angyal, de a világ leigázásához azért még ő sem adja a nevét és ezért szembefordul munkaadójával.
A sztori nem nyit új utakat a játékvilágban, nem lesznek meglepő fordulatok - szimplán csak egy keretet ad a gyilkoláshoz. Azt azért meg kell említeni, hogy a történet alakulásáról pofás átvezető jelenetekben értesülhetünk, de Hoji (aki egyébként egy démon) is sokat segít. Mivel a katana a démonokat hozná el a Földre, így ő nagyjából képben van, mi is zajlik és mi a tét.
Érdekes húzás, hogy a démonok valóban tragikus sorsáról is szinte mindent megtudhatunk, mely azonban egy, a játék képi világához és megvalósításához nem passzoló képregényes formában jelenik meg a szemünk előtt. Ez azonban összességében nem érdekes, hiszen a Shadow Warriorban az igazi "élvezetet" a harcok adják.
Gurul a nehéz fej, ki tudja hol áll meg...
A Wang életére törő emberek, démonok és egyéb gonosztevők ellen három módon vehetjük fel a harcot. Az első és igazából fő gyilkolóeszközünk, a katana lesz. Lesz egy erős és egy gyenge támadásunk, valamint egy védekező-visszavágó mozdulatsor is. Kardunkkal nagyon látványosan tudjuk megszabadítani felesleges végtagjaitól vagy fejétől azon botor próbálkozókat, akik életünkre törnek és fröcsög a vér is rendesen. Valószínű sokan nem is nagyon váltanak majd el a katanáról, amíg nem muszáj.
A második csoport a lőfegyvereket takarja. Itt pisztolyok, shotgunok és gépfegyverek jelennek meg, melyeket fejleszthetünk. Én ebbe a csoportba sorolnám a démonoktól megszerezhető eszközöket is, mint például az egyik levágott feje, ami lézereket lő ki. Az utolsó pedig a mágia, mely nincs teljesen kidolgozva, de így alapszinten is elfogadható eredményeket hozhatunk össze.
Unalom, legrosszabb barátom
A harcok igazából kimerülnek a megyek-vágok-gyógyítók trió ismételgetésében, ami a mai generáció számára, akik a Call of Duty vagy Battlefield sorozatokkal alszanak unalmasnak tűnhet. Én azonban úgy látom, hogy a fejlesztők tökéletesen ragadták meg az eredeti hangulatát és játékmenetét, mely szintén nem állt másból.
Szintén több, a játékkal kapcsolatban kritikák megfogalmazó újságíró világított rá arra a tényre, hogy a helyszínek nem túl változatosak és az ellenfelek újratermelődnek. Nos, előbbi nem igaz. Az ázsiai környezet kellően változatos és hangulatos, bár sok időnk nincs nézelődni, hiszen ha nem az ellenfeleinket vadásszuk le, akkor nyuszikat lövöldözünk. A másik viszont igaz. A respawn rendszer működik, míg az adott részen ki nem végezzük az adott mini-bosst. Ez lehet zavaró, de a dimenziók közötti átjárással ez is meg van magyarázva.
Egy szó, mint száz: aki '97-ben kellemesen szórakozott a játékkal, az mindenképpen tegyen vele egy próbát. A jelen generáció azon tagjai, akik kedvelik a Bulletstorm vagy Serious Sam vonalat, szerezzék be a Shadow Warriort is. Aki pedig Call of Duty vagy Battlefield rajongó, az várja meg kedvencének legújabb részét. Azért a demóval tegyen egy próbát, hátha megtetszik neki Wang stílusa.
A múlt kísért
A hozzám hasonló idősebb játékosok bizonyára élénken emlékeznek még az FPS hőskorára, a '90-es évekre. Ebben a korszakban robbant a Doom és a Quake, mutatkozott be az Unreal és érkeztek olyan kultikusok is, mint a Blood, a Duke Nukem 3D vagy éppen a Shadow Warrior. Számomra utóbbi három játék már akkor is jobban tetszett, mert a látvány mellett jókat lehetett mosolyogni is rajtuk.
 Klikk a képre a nagyobb változathoz |
Több mint testőr
Lo Wang egy, a munkáját igen lazán felfogó testőr, aki éppen a Zilla Corporation vezetőjének védelmét látja el. Főnöke kérésére felkutat egy értékes és egyedi katanát, melyről azonban hősünk és állandó kísérője, Hoji hamar kiderítik, hogy nem éppen a jó oldalt képviseli a fegyver. Bár Wang nem egy angyal, de a világ leigázásához azért még ő sem adja a nevét és ezért szembefordul munkaadójával.
 Klikk a képre a nagyobb változathoz |
Érdekes húzás, hogy a démonok valóban tragikus sorsáról is szinte mindent megtudhatunk, mely azonban egy, a játék képi világához és megvalósításához nem passzoló képregényes formában jelenik meg a szemünk előtt. Ez azonban összességében nem érdekes, hiszen a Shadow Warriorban az igazi "élvezetet" a harcok adják.
Gurul a nehéz fej, ki tudja hol áll meg...
A Wang életére törő emberek, démonok és egyéb gonosztevők ellen három módon vehetjük fel a harcot. Az első és igazából fő gyilkolóeszközünk, a katana lesz. Lesz egy erős és egy gyenge támadásunk, valamint egy védekező-visszavágó mozdulatsor is. Kardunkkal nagyon látványosan tudjuk megszabadítani felesleges végtagjaitól vagy fejétől azon botor próbálkozókat, akik életünkre törnek és fröcsög a vér is rendesen. Valószínű sokan nem is nagyon váltanak majd el a katanáról, amíg nem muszáj.
A második csoport a lőfegyvereket takarja. Itt pisztolyok, shotgunok és gépfegyverek jelennek meg, melyeket fejleszthetünk. Én ebbe a csoportba sorolnám a démonoktól megszerezhető eszközöket is, mint például az egyik levágott feje, ami lézereket lő ki. Az utolsó pedig a mágia, mely nincs teljesen kidolgozva, de így alapszinten is elfogadható eredményeket hozhatunk össze.
 Klikk a képre a nagyobb változathoz |
A harcok igazából kimerülnek a megyek-vágok-gyógyítók trió ismételgetésében, ami a mai generáció számára, akik a Call of Duty vagy Battlefield sorozatokkal alszanak unalmasnak tűnhet. Én azonban úgy látom, hogy a fejlesztők tökéletesen ragadták meg az eredeti hangulatát és játékmenetét, mely szintén nem állt másból.
Szintén több, a játékkal kapcsolatban kritikák megfogalmazó újságíró világított rá arra a tényre, hogy a helyszínek nem túl változatosak és az ellenfelek újratermelődnek. Nos, előbbi nem igaz. Az ázsiai környezet kellően változatos és hangulatos, bár sok időnk nincs nézelődni, hiszen ha nem az ellenfeleinket vadásszuk le, akkor nyuszikat lövöldözünk. A másik viszont igaz. A respawn rendszer működik, míg az adott részen ki nem végezzük az adott mini-bosst. Ez lehet zavaró, de a dimenziók közötti átjárással ez is meg van magyarázva.
Egy szó, mint száz: aki '97-ben kellemesen szórakozott a játékkal, az mindenképpen tegyen vele egy próbát. A jelen generáció azon tagjai, akik kedvelik a Bulletstorm vagy Serious Sam vonalat, szerezzék be a Shadow Warriort is. Aki pedig Call of Duty vagy Battlefield rajongó, az várja meg kedvencének legújabb részét. Azért a demóval tegyen egy próbát, hátha megtetszik neki Wang stílusa.