Ötvös Tibor
Rise of the Triad
A Rise of the Triad fiatalkorom egyik meghatározó játéka volt. Az FPS-korszak egyik legjobb alkotása volt az Apogee Software programja, mely akkoriban látványosnak számító akciókkal és humorral rendelkezett.
Épp ezért fogadtam igen vegyes érzelmekkel a tavalyi bejelentést, mely szerint az Interceptor Entertainment újra elkészíti a programot, megtartván minden innovációt és abszurditást, amivel az eredeti is bírt. Ez mind jól is hangzott, ám sajnos a végeredmény meg sem közelíti a klasszikust.
Az új Rise of the Triad valóban nem a mai FPS-ek metódusát követi. El lehet felejteni az olyan fogalmakat, mint az újratöltés, a regenerálódás vagy az átvezető videók. A fegyverek végtelen számú lőszerrel bírnak, az életerő feltöltéséhez ételeken kell átsétálnunk, az átvezető jelenetek pedig nem léteznek. Ez azonban így van jól, az eredetiben is ez volt a helyzet.
A humor is a helyén van, bár pár új poénon kívül nem találhatunk újakat. Az eligazítások során néha igen fura részleteket árulnak el nekünk ("Azt hallottuk, hogy a láva ártalmas, szóval kerüljük el"). a felszedhető Power-Upok pedig egyedi képességekkel ruházzák fel hősünket.
A legnépszerűbb ezek közül a kutya mód. Ennek előnye, hogy jóval gyorsabbak leszünk, mint emberi formánkban és egyben halálosabbak is. Ráadásul messziről tudunk ugrani ellenfeleinkre, szétkapva őket pillanatok alatt. De vannak Power-Down dolgok is. Ilyen például a varázsgomba, melyet felvéve egyszerűen nem fog érdekelni minket semmi, pusztán sétálgatunk a legnagyobb harcok közben és nézelődünk, hogy milyen szép minden.
A brutalitás a csúcson van. Akár egy pisztollyal is lerobbanthatjuk az ellen fejét, melynek következményeképpen a szemgolyója a monitorunkon csattan majd. Eddig minden rendben is van, ám most akkor nézzük a negatívumokat. A legfontosabb az idegesítő narráció. A hang mintha folyamatosan le akarna beszélni minket arról, hogy folytassuk a programot. A legrosszabb, mikor arról beszél a hang, hogy hagyjuk a fenébe a PC-s játékot és szerezzünk be egy gamepadot. De szinte ugyanilyen zavaró a checkpointok eszetlen elhelyezése. Vegyünk egy példát.
Bejutunk egy terembe, ahol kiszámíthatatlanul mozgó, tőrökkel és pengékkel megtűzdelt oszlopok mozognak. A következőben rakéták repkednek felénk, utána egy mozgó hídon kell átjutni egy halálos verme felett, végül pedig lézerek nehezítik életünket. A játék ment az első terem előtt, majd az utolsó után. Ha tehát közben bárhol meghalunk, mehetünk elölről. Egy billentyűzetem bánja ezt a szekciót.
Szerencsére csalással meg lehet oldani, de úgy a játék lényege veszik el. Aki esetleg még emlékszik a '94-es Rise of the Triad örökélet-kódjára, az nyugodtan üsse be, hiszen minden akkori cheat működik az új részben is.
Sajnos a grafika sem felel meg a mai színvonalnak. Olyan, mintha a 2013-as és 1994-es évet keverték volna egybe és ebből lett ez a helyenként hangulatos, de többnyire szürke és az átlagosnál rondább megvalósítás. A bugok is idegesítőek. A legrosszabb, amikor szimplán lezuhanunk a pályán, mert elfogy alólunk a textúra.
A multi viszont nagyon jó lett. Bár jelenleg csak öt pálya érhető el, de azok igen hangulatosak és a régi, klasszikus többjátékos élményt hozza vissza a Rise of the Triad. Ennek ellenére érdemes megfontolni a megvásárlását, inkább próbálja ki mindenki a demót, hiszen komoly csalódás lehet a vége.
Épp ezért fogadtam igen vegyes érzelmekkel a tavalyi bejelentést, mely szerint az Interceptor Entertainment újra elkészíti a programot, megtartván minden innovációt és abszurditást, amivel az eredeti is bírt. Ez mind jól is hangzott, ám sajnos a végeredmény meg sem közelíti a klasszikust.
Az új Rise of the Triad valóban nem a mai FPS-ek metódusát követi. El lehet felejteni az olyan fogalmakat, mint az újratöltés, a regenerálódás vagy az átvezető videók. A fegyverek végtelen számú lőszerrel bírnak, az életerő feltöltéséhez ételeken kell átsétálnunk, az átvezető jelenetek pedig nem léteznek. Ez azonban így van jól, az eredetiben is ez volt a helyzet.
A humor is a helyén van, bár pár új poénon kívül nem találhatunk újakat. Az eligazítások során néha igen fura részleteket árulnak el nekünk ("Azt hallottuk, hogy a láva ártalmas, szóval kerüljük el"). a felszedhető Power-Upok pedig egyedi képességekkel ruházzák fel hősünket.
A legnépszerűbb ezek közül a kutya mód. Ennek előnye, hogy jóval gyorsabbak leszünk, mint emberi formánkban és egyben halálosabbak is. Ráadásul messziről tudunk ugrani ellenfeleinkre, szétkapva őket pillanatok alatt. De vannak Power-Down dolgok is. Ilyen például a varázsgomba, melyet felvéve egyszerűen nem fog érdekelni minket semmi, pusztán sétálgatunk a legnagyobb harcok közben és nézelődünk, hogy milyen szép minden.
A brutalitás a csúcson van. Akár egy pisztollyal is lerobbanthatjuk az ellen fejét, melynek következményeképpen a szemgolyója a monitorunkon csattan majd. Eddig minden rendben is van, ám most akkor nézzük a negatívumokat. A legfontosabb az idegesítő narráció. A hang mintha folyamatosan le akarna beszélni minket arról, hogy folytassuk a programot. A legrosszabb, mikor arról beszél a hang, hogy hagyjuk a fenébe a PC-s játékot és szerezzünk be egy gamepadot. De szinte ugyanilyen zavaró a checkpointok eszetlen elhelyezése. Vegyünk egy példát.
Bejutunk egy terembe, ahol kiszámíthatatlanul mozgó, tőrökkel és pengékkel megtűzdelt oszlopok mozognak. A következőben rakéták repkednek felénk, utána egy mozgó hídon kell átjutni egy halálos verme felett, végül pedig lézerek nehezítik életünket. A játék ment az első terem előtt, majd az utolsó után. Ha tehát közben bárhol meghalunk, mehetünk elölről. Egy billentyűzetem bánja ezt a szekciót.
Szerencsére csalással meg lehet oldani, de úgy a játék lényege veszik el. Aki esetleg még emlékszik a '94-es Rise of the Triad örökélet-kódjára, az nyugodtan üsse be, hiszen minden akkori cheat működik az új részben is.
Sajnos a grafika sem felel meg a mai színvonalnak. Olyan, mintha a 2013-as és 1994-es évet keverték volna egybe és ebből lett ez a helyenként hangulatos, de többnyire szürke és az átlagosnál rondább megvalósítás. A bugok is idegesítőek. A legrosszabb, amikor szimplán lezuhanunk a pályán, mert elfogy alólunk a textúra.
A multi viszont nagyon jó lett. Bár jelenleg csak öt pálya érhető el, de azok igen hangulatosak és a régi, klasszikus többjátékos élményt hozza vissza a Rise of the Triad. Ennek ellenére érdemes megfontolni a megvásárlását, inkább próbálja ki mindenki a demót, hiszen komoly csalódás lehet a vége.